Szerző: Marity Mira
Van valami jólesően bizarrul izgalmas érzés abban, amikor az ember rekkenő hőségben, a nyár közepén olvas egy hátborzongató thrillert. Kint retinaégető napsütés, a vakáció vidám zajai, vízpart és chilltime. Jószerivel egy relaxálós romkom ponyvát veszünk ilyenkor a kezünkbe, amit derűsen lapozgatunk egy jókora jegeskávé vagy fagyikehely mellett, mintegy kikapcsolódásként. Ám az olyan megrögzött krimi, horror és thriller rajongók, mint én, ilyentájt is a szívesen alászállnak a lélek sötét bugyraiba, bevonulnak az elsötétített szobába, bekucorodnak a fotelbe és nekiállnak a „sötét irodalomnak”. Így hát élvezettel ütöttem fel az év egyik legígéretesebb thrillerszerzőjének a könyvét. Simon Lelic házában új értelmet nyer a cidri és majré, pszichológiai para és körömrágós izgalom.
Nem bánom, hogy nem sikerült októberig várnom, noha az volt a cél, hogy az ilyen unikumnak számító, remekül megírt nyomasztó sztorikat a halloween láz idejére tartogassam. A ház című regény viszont sokat sejtető baljós küllemével felcsigázta az érdeklődésemet. Az író pedig brit, ami még inkább kíváncsivá tett, ugyanis a szigetországban mostanában ér zenitjére a thrillerírás művészete. Jobbnál jobb darabok érkeznek az újgenerációs íróktól ebben a műfajban. (Gondoljunk csak Paula Hawkins-ra, Sarah Pinborough-ra vagy Lucy Foley-ra, és még bőven van kit idesorolni.)
„Először is: ez nem egy kurva kísértethistória, rendben?”
A kötet borítóján három rövid mondat summázza a történetet: „A tökéletes pár. A tökéletes ház. A tökéletes bűntény.” Nagyon érdekelt, hogy ebből a kissé sablonosnak tűnő felütésből lehet-e valami igazán eredetit és meghökkentőt kihozni – és őszinte döbbenetemre minden várakozásomat felülmúlta a könyv. Hamar kiderül, hogy a tökéletes jelző a legkevésbé igaz a felvázolt szituációra. A főszereplő pár kapcsolata ugyan többrétegű és bonyolult, de korántsem tökéletes, a címben szereplő ház is inkább maga a rémálom, mint a perfekt otthon. A bűntény a maga módján lehengerlő és nem mindennapi, ám a beharangozott tipikusan horrorisztikus körülmények ellenére mégis inkább kőkemény és húsbavágó pszichológiai thriller.
Nagyon nehéz és hálátlan feladat thrillerekről vagy lélektani bűnügyi történetekről ajánlót írni, hiszen spoiler nélkül aligha lehet lelkendezni a fordulatokról, amelyektől leesik az áll, a csavaroktól, amelyek a legváratlanabb pillanatban kerülnek bele történetszálba. Kezdjük azzal, hogy ez a történet mesteri narrációval indít, mivel két mesélője van. A sztori két főhőse mesél az eseményekről, naplószerűen, a saját aspektusukból, és ez mesterien megalapozza a kellő suspense atmoszférát.
A horrorisztikus ház története
Jack és Syd vágyteljesülésként éli meg azt, hogy London egyik különleges (és aggasztó?) hangulatú házába költöznek. Az álomotthon ugyan furcsa – például tele van kitömött madarakkal, a régi tulajdonos privát holmijaival – de a fiatal pár jó ómennek tartja, hogy több jól szituáltabb jelentkező közül nekik adták el. A kezdeti eufóriát követően azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a sinister szerű előjeleket: a kitömött bagoly morbid „bámulását”, a gyanús neszeket a padlásról, meghatározhatatlan árnyakat vagy árnyalakokat a sötétben… és az ominózus dobozt, amely rettentő emlékeket idéz fel.
„Ott van rögtön a szag. Kezdjem a szaggal? Vagy akkor túlságosan előreszaladnék?” – kezdi az elején Syd, és ez olyan ’in medias res’ felütés, ami megelőlegezi, hogy nem tesszük le a könyvet a kezünkből, amíg a végére nem érünk a rejtélynek. Persze most joggal merül fel a kétely sokakban. Kétes zajok, ijesztő árnyékok, beteges tárgyak és meglepő események – láttunk, hallottunk és olvastunk már ilyet… A ház azonban egy (több) merész húzással túllép azokon a kliséken, amelyek a padláson megbúvó iszonyatra alapoznak. Ez a regény a legjobb értelemben véve idézi fel inkább a misztikus horrorok (például a Démonok között vagy a Sinister) bénult rettegését.
A múlt utánanyúl a jelennek
Amikor a pár ignorálja a hajmeresztő jeleket és rossz ómeneket, és bekövetkezik a tragédia: a házuk hátsó ajtaja előtt meggyilkolnak egy idegent. Vajon ez összefügg a házban történő borzongató eseményekkel? Vagy inkább a padláson felfedezett irtóztató dologgal? Esetleg a fiatalok titkokat rejtő, múltbéli diszfunkcionális családi életével? A történet kibontásához markánsan hozzátartozik Jack és Syd háttértörténete, múltja és családtagjai. Ha pedig egy mondattal kellene összefoglalnom A ház csattanóját – anélkül, hogy bármit is konkrétan elárulnék – akkor ez a következő lenne: a házaspár drasztikus következményekkel keveredik bele mások életébe. Figyelmeztetésképpen pedig annyit tennék hozzá, hogy a könyv számos etikai kérdést vet fel, illetve plasztikusan ábrázolja a családon belüli erőszakot, ez pedig sok olvasóban ellenérzést vagy érzékenységet válthat ki.
Szót kell ejteni még arról is, hogy imádom a nyelvezetét a könyvnek. Életszerű párbeszédek vannak benne, reális és hétköznapi nyelvhasználattal, természetes vulgaritással. Semmi mesterkélt és eufemizált nincs a naplószerű bejegyzésekben és a dialógusokban sem. Ezért is kerül az olvasóhoz közel Syd és Jack kálváriája, és kelt benne borzadállyal teli empátiát. Simon Lelic, az író egyébként számtalan helyen állít tribute-öt Stephen Kingnek (noha szerencsére még nem halt meg a Mester), és kétségkívül tisztelettel adózik neki az ismert hivatkozásokkal (Kedvencek temetője). Emellett az egész narrációt átlengi egy amolyan zsigerből eredeztethető hitchcock-i borzongás, és persze a zseniális rendező iránti tiszteletről is számos szimbolikus utalás tanúskodik.
Nagyon ütős telitalálat tehát a Next21 Kiadó új regénye, amelyet akár online is meg lehet rendelni. Személy szerint azonban jobban ajánlom a „2021 Thriller Bestsellerek” csomagot, amelyben két másik nagyszerű író regényével együtt (James Patterson – Candice Fox: A fogadó, Ann Cleeves: Hollófekete) izgulhatjuk végig Simon Lelic: A ház című remekét.
https://21.szazadkiado.hu/konyvek-53/next21-kiado/a-haz-simon-lelic