Filmforgalmazás a járvány után címmel tartotta meg első szakmai workshopját a Filmtekercs.hu egyesülete július 2-án, pénteken. Az eseményen filmes szakírók, forgalmazók és filmalkotók szólaltak fel a mozi vs. közönség, a mozi vs. streaming és a filmgyártás vs. járvány témakörében.
A Háló Közösségi és Kulturális Központban tartott eseményen Sergő Z. András, a Filmtekercs Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd Tóth Nándor Tamás, a Filmtekercs.hu újságírója tartott bevezető előadást a streamingháború kialakulásáról és aktuális állásáról. A bő másfél éve bonyolódó folyamatokat a koronavírus-járvány gyorsította fel, amikor a mozik bezárásával még kiélezettebbé vált a streamingszolgáltatók vetélkedése a nézőkért, megnőtt a filmpremierek körüli hercehurca és felértékelődött az innováció ereje. A kényszerhelyzetben a stúdiók előtt négy út állt: dönthettek úgy, hogy egyenesen streamingre viszik a filmjeiket (Greyhound), egyszerre mutatják be online és a nyitva lévő mozikban (Wonder Woman 1984), megvárják a járvány enyhülését a mozibemutatóval (Tenet) vagy addig halasztgatják a premiert, amíg biztosabbnak tűnik a mozik működése (Nincs idő meghalni). Mindeközben a nagy amerikai mozihálózatok közül több a csőd szélére került, és látványosan szembekerült egymással a filmrajongók és a pénzemberek álláspontja: vajon megéri megmenteni a mozikat? Azért járunk moziba, mert csak ott elérhető valami vagy azért, mert ott jobb élményt kapunk, mint otthon?
Ezzel szemben a streamingszolgálatók (annak ellenére, hogy a Netflix például felfoghatatlanul nagy adósságot görget maga előtt) biztos bevételekre számíthatnak a havonta kiszámíthatóan érkező előfizetési díjakból, amelyeket lényegében nem befolyásolnak sem a kritikák, sem a külső körülmények. Nem csoda, hogy egyre többen szeretnének szeletet kapni a streaming tortából, a következő évek nagy kérdése ugyanakkor az lesz, hogy hány különböző előfizetésre lehet rávenni az átlagnézőt (jelenleg ez a szám három), és milyen attrakciókkal tudják magukhoz láncolni az előfizetőket az egyre kevésbé innovatívnak számító szolgáltatók. Élmény, befogadás és fogyasztói szokások tekintetében Tóth Nándor Tamás a következő összegzéssel zárta az az előadást: a streaming az új tévé, a mozi az új színház, a tévé az új rádió.
Az első kerekasztal-beszélgetésben Kovács Gellért Filmszerész kérdezett három artfilmes forgalmazót: Farkas Attilát (Pannonia Entertainment), Gyenis Ajándokot (Mozinet, Cinego) és Bognár Pétert (magyarhangya). A beszélgetés felütését az adta, hogy a kritikusok hogyan segíthetik (vagy éppen hátráltathatják) a forgalmazók munkáját, és mindez hogyan csapódik le a nézőknél. Szóba került, hogy újságíróként mit tegyünk, ha illegálisan elérhetővé válik egy itthon még nem forgalmazott film: írjunk róla vagy tegyünk úgy, mintha nem létezne és próbáljuk bevárni a magyar bemutatót? A szakemberek egyetértettek abban, hogy számukra a legnagyobb segítség, ha születnek írások a filmjeikről, lehetőleg a magyar premierhez közel, mindegy, milyen előjellel. Közös probléma ugyanakkor, hogy hogyan lehet megszólítani a nézőt az artfilmes közegben, hogyan eladható egy értékes művészfilm. Ráadásul egyre kevesebb az artmozi még a fővárosban is, így a filmek egymást szorítják ki a műsorból, nézőként könnyű lemaradni az apróbb bemutatókról akár néhány hét alatt is. A forgalmazók elsősorban a biztos törzsközönségükben bíznak, ez ugyanakkor jellemzően egy egyre öregedő réteg – ami jelenleg azzal is jár, hogy ők óvatosabban térnek vissza a mozitermekbe a járvány enyhülésével is, a fiatal utánpótlás „kinevelése” pedig bizonytalan.
Ezt követően Madarász Isti filmrendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró mesélt Sergő Z. Andrásnak arról, hogy az ő munkájukat hogyan érintette a járvány. Mindketten megküzdöttek azzal, hogy a járványügyi korlátozások miatt néhányszor le kellett állítaniuk forgatásokat, extrém körültekintő óvintézkedéseket kellett bevezetniük, Köblinek egy projektje (ami szerencsétlen módon egy idősotthonban játszódó krimi lett volna) pedig végleg meghiúsult. Végeredményben rengeteg többletköltség, tesztelés és katonás fegyelem árán tudták elkerülni a bajt, a korlátozások ugyanakkor a munkára is hatással voltak: Madarász Isti filmje, az Átjáróház és Köbli Norbert dokumentumfilmje, a Katinka még mindig nem készülhetett el, illetve egyre több kreatív feladatot voltak kénytelenek személyes találkozások nélkül intézni. Tanulságos volt megtapasztalni a filmgyártás új hierarchiáját: immár a színészeket védték leginkább a vírustól, hiszen ők pótolhatatlanok voltak, szemben akár a rendezővel. Viszont könnyebb volt dolgozni velük, hiszen a színházak bezárása miatt leegyszerűsödött az állandó időpontegyeztetés kérdése. Madarász és Köbli munkái során is felmerültek olyan külföldről ismerős vészforgatókönyvek, amely szerint a rendező megbetegedése esetén Zoomon folytathatja a munkát, illetve nem tartalmazhatnak a filmek csókjelenetet, de végül nem volt rájuk szükség – egyedül a csecsemőszínészek „beszerzése” hiúsult meg.
A nap zárásaként a mozi és a streaming feszült egymásnak: Vajda Erzsébet a UIP-Duna Film képviseletében, Pinczés-Pressing Ádám pedig az HBO Holding Zrt. részéről beszélgetett Tóth Nándor Tamással. Mindkettőjüknek nagy kihívásokat okozott a járványhelyzet, ám míg a Universal és a Paramount mozifilmjeit forgalmazó UIP számára a külföldi döntéseknek megfelelő permanens újratervezés és leállás volt a legfájóbb, az HBO-nak az ugrásszerűen megnövekedett érdeklődést kellett kezelnie. A UIP akkor szembesült vele először, hogy mennyire súlyos a helyzet, amikor a Halálos iramban 9. bemutatóját rögtön egy évvel elhalasztották, az HBO GO számára csak később merült fel problémaként a tartalomhiány, főként a sorozataik járvány miatt elhalasztott forgatásai miatt. Azzal pedig mindketten találkoztak, hogy a hollywoodi stúdiók hogyan sakkoznak azzal, hogy mely filmeket tartják bent a mozikra várva, illetve melyeket küldik egyenesen a streamingre.
Az első kerekasztal-beszélgetéshez hasonlóan itt is felmerült a kérdés, hogy a mozik túlélhetik-e a járványhelyzet és a streaming konkurenciája okozta kihívást, hiszen már annyi válsággal megbirkóztak az elmúlt évszázadban – megoldásként pedig egyfajta munkamegosztás körvonalazódott. A mozi nagy előnye a technika, így a látványfilmek várhatóan a jövőben is könnyebben becsábíthatják a nézőket (Pinczés-Pressing néhány éven belül mozis hologramokat is vizionált), míg a középműfaj a streamingre szorulhat vissza, ahol könnyebben behozhatja az árát is. Szóba került az is, hogy hamarosan Magyarországon is leváltja az HBO GO-t az HBO Max szolgáltatás, amely hatalmas klasszikus filmgyűjteménnyel és a HBO Original tartalmak fenntartásával kívánja ellensúlyozni a streaming mezőny hígulását. Vajda Erzsébet pedig kiemelte, hogy a mozi továbbra is presztízsszerepet tölt be, emellett a nagy kampányok elengedhetetlen origója is: a mozis premier körüli felhajtás nyomán lesznek sikeresek a filmhez kötődő merchandise termékek és theme parkok, illetve a hírverés következtében később más platformokon is nagyobb valószínűséggel választják a nézők az alkotást. Összegzésként a folyamatos trendteremtési kényszert és újrarendeződést fogalmazták meg, ami jelenleg még nem látható irányokba is mozdíthatja a streamingháború állását és a nézői szokásokat egyaránt.
A program az NFI támogatásával valósult meg.
Forrás: Filmtekercs