Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nő. Arra született nő legyen a 20-21. század fordulóján, megtapasztalja milyen a terhesség, milyen a szülés, milyen az anyaság, milyen betegségek és elváltozások érhetik és mindezt úgy tette, mintha nem embernek, csupán nőnek születne, olyannak, aki mellől még a férfi sem hiányzik. Akkor sem, ha minden „női dolog” megtapasztalásához semmire nem menne a férfi nélkül.
Szó, mi szó, nekem nagyon rosszul esett Babarczy Eszter művészettörténész, műfordító, filozófus első szépirodalmi műve a 2019-es megjelenésű mérgezett nő. De nem azért, mert a huszonkét, a női életút minden szakaszának jól kiszámítható, sokakban elvárásként megfogalmazódó elemét megörökítő novella írástechnikája vagy mondanivalója nem bír szépirodalmi igényességgel. Azért fájt, mert oda céloz minden egyes, mély tapasztalatiságot tükröző történetével, amely mindannyiunk keresztjeként lóg a saját életünk felett. Családi történeteket, a titkoktól elmagányosodott embereket ábrázol tárgyilagosan, mégis a legtermészetesebb módon, amely bizonyos értelemben sokkoló. Az időrendben bizonyos értelemben lineáris, de nem szorosan összefüggő történetek alatt olyan, a kiégés állapotát megidéző természetességgel beszél a női szerepek és problémák egymásból következőségéről, és tart a jól kirajzolódó semmibe, hogy ettől fog nagyon rosszul esni, mondjuk ki: fájni az arra érzékenyeknek. Babarczy Eszter olyan naturálisan tárja fel a szereplőit jellemző, az elmúlt évtizedek értékválságából is kialakult jelenségeket, hogy ezáltal az olvasóban keletkeztetett hatása vagy a saját élmény felismerése, felelevenítése elkerülhetetlen lesz. Akkor is, ha kellően érzékeny férfi az olvasó, akinek lássuk be, nagyon komoly szerepe van abban, milyen típusú szoftverek futnak le a környezetében élő nőkben. Az írónő erre nem utal, nem hibáztat ezért senkit, akkor sem, ha a megjelenés időszakánál jóval korábban született novellái hősei számára a nyomasztó kimenet törvényszerű, ő maga utal arra mindez megszakítható. Címadó novellájában így fejezi ki ezt:
„Mindenkiben futnak programok. A programokban pedig vírusok és trójai falovak. Mondhatnánk másképp, kevésbé mechanikusan, nevezhetjük a programokat szellemnek vagy szocializációnak, ego-funkciónak vagy sorsnak, ki mivel szeret főzni. Én ragaszkodom a programhoz. Ne értsük félre egymást, ellentétben sokak hiedelmével, magam vagyok az élő példa rá, hogy a nővé válás nem szükségszerű és nem programszerű. Elakadhat, elágazhat, benőhet és kifakadhat.”
Azt hiszem, erre vannak a programindítások különböző fokozatai: újraindítás, frissítés, és van amikor csupán a szoftver, és bizony van amikor az egész alaplap cserére szorul. Szóval szerencsére van miből válogatni akkor is, ha felismerjük, a mérgezett nő állapotán szükségszerű változtatni. Babarczy Eszter könyve pedig úgy tökéletes, ahogy van.
https://jelenkor.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/a-mergezett-no/
