Szerző: Tóth Judit Nikoletta
A napjainkra az egyik legismertebb holland származású író, Herman Koch harmadik magyar nyelvre lefordított regényét, a Tisztelt M Úr!-at ismét az Európa Könyvkiadó gondozásában, Wekerle Szabolcs fordításában veheti kézbe a kortárs világirodalmat olvasó. Az elsőként a nyolcvanas évek elején, elbeszéléskötettel jelentkező szerző számára a nemzetközi elismertséget a 2009-es Het Diner (A vacsora) című regénye hozta meg, amelyet 42 nyelvre fordítottak le. A több – közvetlenül nem feltétlenül összefüggő – fő fejezetre tagolt, többféle elbeszélő módban megírt, tucatnyi mellékszereplő pontos személyiségrajzát és életét is felvillantó történet alapvetően a valaha ünnepelt író: M. a feledés homályával veszélyeztetett jelenét bogozza olykor a rejtélyes alsó szomszédjára megfigyelésein és hozzá szóló provokatív monológjain keresztül.
Az izgalmas, humoros és olykor szinte meghökkentő fordulatokkal megírt, Amszterdamban és környékén játszódó események az ezredforduló Hollandiájának tipikus jellemzőit hordozzák magukon, nem csak helyszínek leírásait, de a szereplők tulajdonságait tekintve is. Mivel a szerző azonban nem tett mást, mint a megfigyelő képességét forgatta át az általa mintegy feltárt történet szereplőinek megformálásába, az a kelet-európai olvasó számára sem lesz idegen vagy távoli világ.
Ami számomra a regény legnagyobb meglepetése az, hogy az író a főszereplő M. Úr szokásainak, tulajdonságainak, így személyiségjegyeinek, jellemének és szinte egész élettörténetének egy részét szokatlan narratívába: a szomszédja szemszögébe teszi. És ez nem csupán az első fejezet, de aztán a néző és leírópontot váltó egész regény attitűdjét meghatározza, akkor is, ha csak erre a részre jellemző ez a látás- és láttatás mód.
Herman Koch nagyon provokatív, szinte szemtelen hangnemet üt meg ebben a fejezetben, nem kímélve a főszereplőt és az olvasót szomszédja sarkos véleményeitől, amelyen keresztül aztán nem csak M. Úr, de leginkább a beszélő gondolkodásmódja rajzolódik ki.
„Néha eltűnődöm rajta, milyen lehet középszerűnek lenni. Elsősorban az érdekel, milyen lehet belülről, tehát mit érez maga a középszerű személy. Mennyire tudatosul benne önnön középszerűsége? Be van zárva a maga középszerű fejébe, és vadul rázza az ajtókat meg az ablakokat, hogy engedje végre ki valaki? Anélkül, hogy valaha, valaki meghallaná? Igen, sokszor úgy képzelem, mint egy rossz álmot. A középszerű elme tud a külvilág létezéséről. Érzi a fű illatát, hallja, amint a szél zörgeti a faleveleket, látja az ablakon behulló napfényt – de közben tudja, hogy az ő sorsa örökké bent maradni.”
A művészet célja a tudat alatti és/vagy a tudatos provokáció. Herman Koch pedig mesterien él a szavak forgatásával annak érdekében ezt elérje. A szereplői olyan hétköznapi emberek, akik – sokszor nagyon fiatal koruk ellenére is – hozott traumákból és szokásrendből dolgoznak, és ez egymásra gyakorolt hatásukat is befolyásolja. Olyan hétköznapi helyzeteket ragad meg egy-egy adott életszakaszában, annak meghatározó pillanatában, amelyek hősei semmi mást nem akarnak, csak kipróbálni azt, éljenek kicsit a haláluk előtt. Az, hogy ehhez milyen eszközeik vannak, sokszor nem az ő hibájuk vagy szerencséjük, minden esetre az író ismeri jól azokat a beidegződéseket, amelyeken ez a vállalkozás sokszor elbukik. Az, hogy ezt elképesztő – de sajátos – humorral is teszi, letehetetlen olvasmányélménnyé formálja a napjaink világában játszódó könyvet.
https://europakiado.hu/konyv/irodalom-67/szepirodalom/tisztelt-m-ur/
