Szerző, fotók: Marity Mira
Van, akinek a nagymama bejglije vagy a nagypapa halászleve a karácsonyi tradíció. Van, akinél még mindig csengő szól, amikor megérkezik az angyal. Akad olyan, aki Szenteste éjjel elzarándokol az éjféli misére, és van olyan is, aki együtt énekli a családjával a Mennyből az angyalt. Van, ahol a Grincs és a Reszkessetek, betörők! a szokásos program, de nálam egyetlen dolog az, ami nélkül nem telhet el a karácsony. És ez pedig Dickens örökzöld klasszikusa: a Karácsonyi ének.
Hogyan lehet egy rémtörténet ennyire népszerű?
Gimnáziumban találkoztam először a Christmas Carol meséjével, és első olvasatra rajongásig beleszerettem. A Karácsonyi ének minden idők legcsodálatosabb, és egyben legrémisztőbb ünnepi története, amely világszerte hatalmas és töretlen népszerűségnek örvend. Nimbusza nem halványul, és ma is az egyik legtöbbször feldolgozott novellának számít az ünnepek idején. Én megingathatatlanul imádom a karácsonyt, és rajongok a képregényekért is. Ezért aztán ujjongó örömmel találtam meg a legmenőbb ajándékot – magam számára: Charles Dickens Karácsonyi énekét képregény adaptációban. A Kossuth Kiadói Csoport: Klasszikusok képregényben szériája eddig nem tűnt fel nekem, de most már vadászni fogok a Ventus Libro Kiadó kuriózumnak számító comic book-jaira.
Az olvasás öröme, kicsit másképp
„Olvasni sokféleképpen lehet, de mindig kell!” – ezzel a tézissel indít a sorozat szerkesztője, Diószegi Endre, és állításával nem is lehet vitába szállni. A képregény az irodalom és képzőművészet olyan frappáns elegye, ami egyszerre szórakoztató és hasznos. Ha másként nem, így abszolút fogyasztható és élvezhető lesz a komolyabb klasszikus irodalom is. Meglehet, hogy elfogult vagyok, de erről a kiadványról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az illusztrációk grandiózusak és fantáziadúsak, ugyanakkor autentikusan felidézik a viktoriánus kori Anglia karácsonyának bűbájos atmoszféráját. A történet végén még egy plusz meglepetés várja az olvasót. Anglia legfélelmetesebb kísértetjárta épületeiről olvashatunk egy szösszenetet, megtudhatjuk, miért jelent rossz óment az éjszaka feltűnő nagy fekete kutya, és milyen lidércek kísértenek a ma is lakott királyi rezidenciának, Windsor kastélyának folyosóin és termein.
Gyűjtsd be az összeset!
Dickens és az angolszász irodalom nálam alap, de szívem szerint a világirodalom összes remekművét és jelentős regényét begyűjteném ebben a formában is. Örömmel konstatáltam, hogy a sorozat első évadjában olyan gyöngyszemek vannak, mint az Alice Csodaországban, A sátán kutyája, A láthatatlan ember, a Moby Dick, az Óz, a csodák csodája, az Utazás a Föld középpontja felé vagy A vadon szava. És mivel a pandémia miatt híján vagyunk a képregények filmes adaptációinak is, a műfaj iránti rajongásunkat igényesen kiélhetjük és kompenzálhatjuk ezeknek a színvonalas képregény füzeteknek a beszerzésével és olvasgatásával. Akik ismerik a kötelező tananyagnak számító történeteket, azok is élvezettel forgatják majd a gazdagon és részletes alapossággal megrajzolt – vagyis újrateremtett meséket. Naresh Kumar nevű illusztrátor szerencsére ragaszkodott a korhű megjelenítéshez, így hamisítatlan karácsonyi hangulat lesz úrrá rajtunk a képkockák nézegetésekor.
Miért is menő a Karácsonyi ének?
Mert Dickens története a zsugori, szívtelen és karácsonygyűlölő Ebenezer Scrooge-ról olyan lankadatlan közérdeklődésnek és popularitásnak örvend, hogy minden feldolgozást elbír. Számtalan formában adaptálták már, és minden évben új és újabb verzióban tűnik fel a populáris kultúrában, filmvilágban vagy színpadon. Tavaly ilyenkor a BBC készített belőle egy zseniális miniszériát, Guy Pearce, Andy Serkis és Charlotte Riley főszereplésével. A kanosszát járt és jó útra tért Scrooge titka talán abban rejlik, hogy saját magunk vágyott lelki üdvét véljük felfedezni megtérésében és fejlődéstörténetében. De az is lehet, hogy a korabeli gótikus rémmesék stílusában megjelenített három szellem ideája és komplex jellemábrázolása az, ami még mindig vonzó a modern olvasó számára.
Dickens Christmas Carol-ja a Klasszikusok képregényben szériában tehát erősen javasolt újraolvasós és újranézegetős program, egy csésze finom forró kakaóval, meleg pokrócba bugyolálva, gyertyaláng mellett, esetleg viktoriánus korabeli karácsonyi dalokat hallgatva. Mert ha mástól nem is, ettől biztosan megérkezik a várva várt ünnepi hangulatunk (vagy éppen a saját külön bejáratú szellemünk!) Szentestére, mire elüti az éjfélt a templom tornyának órája.
https://www.kossuth.hu/konyv/1798/karacsonyi-enek
