Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Nagyon felszínes és nagyon alapos olvasó vagyok egyszerre. Bele-, el- és visszalapozós, átgondolós, a mondatok értelmezője, de akár kész fejezetek átugrója is. Stacey Halls újságíró – akit olyan lapok neveznek, mint a Guardian, Independent vagy a Sun – első regénye, a Familiárisok, mindezen tulajdonságaimat felülírta, végig alapos olvasóvá tett. Ezt tetézi az, hogy igen ritkán olvasok történelmi fantasy és/vagy sikerlistás könyveket. Az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban elkelt, a Sunday Times Bestseller listáján szerepelő, több mint egy tucat nyelvre lefordított regény egy új fejezetet nyitott számomra. De nem csak ezért volt fontos olvasmányélmény.
A 17. század elején játszódó, valós személyek köré kitalált történet a boszorkányperek idejét idézi meg. A több mint 400 évvel ezelőtt született női főszereplő, Fleetwood Shuttleworth, Gawthorpe úrnője, a fennmaradt okiratok szerint is abban az évben szülte meg második férje első gyermekét, amikor az a pendle-i bíróságon Alice Gray (a másik női főszereplő) és további tíz boszorkány ügyének tárgyalásán jelen volt. Alice, aki a regény fiktív részében, a kitalált történet szerint gyógynövényekből készült főzetekkel bábaként kísérte végig úrnője terhességét, az egyetlen olyan, boszorkánysággal vádolt személy volt a perben, akit a valóságban is felmentettek. A történet helyszínének környékén gyerekeskedő Stacey Halls a Pendle-dombot megpillantva érezte azt, a fiatal nemesasszony szemszögéből megírja ezt a valós információkon és saját fantáziáján alapuló történetet. Az írónő – nem meglepő módon – azonban ennél is többet akart, az írás, mint tevékenység természetéből fakadóan a saját, élettel kapcsolatos kérdéseire is válaszokat.
A lassan, a cselekményben érintett valamennyi szereplő személyiségét is kibontó, valóban fordulatos, történelmi és természettudományi ismeretterjesztő tartalommal is felruházott történet meseszerű. De az olvasó előtt kibontakozó, bámulatosan szép mese visszatér az eredeti célcsoportjához és a felnőtteknek szól. Emberségről, magára ismerésről, felelősségvállalásról és arról, ha egy ember felismeri az élet természetét – ezáltal önmagát – akkor semmi és senki nem akadályozhatja meg abban, hogy valóban megértsen másokat. Az írónő ennek a ráeszmélésnek a kibontakozására ad időt nem csak főhőse Fleetwood Shuttleworth, de olvasói számára is a lassan kibontakozó, monologizált cselekményben.
A könyv másik nagy erőssége, és az arra érzékeny olvasó ezt is áthallja, hogy a 17. században élt, nagyon szigorú keretek közt nevelkedő, magányos úrilány „problémái” nem korszakspecifikusak. A boldogság „kellékeivel” (rang, vagyon, szerető férj) rendelkező női főszereplő örökössel szeretné megajándékozni a férjét, amely nehézségekbe ütközik, mert már három babát elveszített. Ezért épít ki kapcsolatot a gyógynövényeket jól ismerő, szegény családból származó, bábaként dolgozó, majd boszorkánynak kikiáltott Alice-al, aki nem csupán gyakorlatias segítséget nyújt neki. A lány személyisége, életösztöne az, amely szemléletváltozást hoz az életébe.
De tévedés lenne azt hinni, Gawthorpe úrnője alapjaiban változik. És éppen ez, az ember természetében bekövetkező nagyon apró változássorozatnak, és az életének a minőségére gyakorolt hatásának az ábrázolása az, amely komoly írói teljesítményt kívánt meg, és amely klasszikussá emeli a regényt. A tiszta jellem ugyanis nem a képessé válás lehetőségéből fakad, így emberként is „hozott anyagból dolgozik”. Egy pillanatra sem kérdéses az, hogy valóban minden szándék nélkül szereti férjét, vagy az, tisztában van azzal, ki az, aki őt a főúri helyzetéből adódó előnyök nélkül is kedvelné. Viszont Alice barátsága által tud majd megfogalmazni és tudatossá tenni az életében addig ösztönösen alkalmazott dolgokat. És ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolása volt az, amely engem is magával ragadott. Annak ad időt és teret a könyv, hogy ne pusztán a két nő, de az olvasó is ráébredjen, hogy ezek az emberek az élet kérdéseire adott egymás válaszaiban „csupán” felismerik önmagukat.
https://21.szazadkiado.hu/familiarisok-a-pendle-dombi-boszorkanyok-stacey-halls
