„Én vagyok” – Vámos Miklós: Hetvenkedő

Szerző: Tóth Judit Nikoletta

Hetvenedik születésnapja alkalmából, az Athenaeum Kiadó megjelentette szerzője, Vámos Miklós a Hetvenkedő című kötetét, amely Szabó T. Anna szerkesztésében az író limerickjeiből válogat. Az eredetileg jogi végzettségű, a prózában kiteljesedő, nemzetközi ismeretségű szerző január 29-én töltötte be a hetvenedik életévét, amely apropóján az elmúlt húsz év során keletkezett 5 sorosai által ad újabb ízelítőt önmagából, amelyet így foglal össze a kötetben:

“Nagyjából húsz éve írok limerickeket, és ezekben az ötsorosokban fejezem ki a lehető legrövidebben bánatom és örömöm, azaz önmagamat. Egyszer csak mi történt? Hetven lettem. Szóval, itt az ideje, hogy hetvenkedjem. Bocs a szóviccért, de tényleg.”

A szóvicc és a rövid, sokszor ismétlődő, vagy összefoglaló rímek hatalmas öniróniával, a leghétköznapibb, botladozó, állandó reflexióban lévő emberként állítja Vámos Miklóst elénk, olvasók elé. Az apaként, az íróként, olvasóként, zenészként, barátként, szerelmesként, magányosként, utazóként, vágyakkal teli emberként, az urológiai kezelésre váró férfiként megmutatkozó, több tucat regény, novelláskötet és dráma írója úgy játszik most a szűkre szabott szavakkal, hogy az azokból kikeveredett rövid és teljes tartalmak egészében gondolkodás-, és látásmódjából fakadnak. Annak elemei azonban nem csupán bensőjére, és az élet ritmusából fakadó változások követésére, de saját testének változásaira is fókuszál.

A mindennapi bánatok és örömök forrásából származó, azokból keletkezett limerickek Vámos Miklós személyes érzésvilágából indulnak ki, szubjektív megközelítésből érzékelik az őt éppen körülvevő világot, és hétköznapiságuk az, amely miatt nem muszáj ismernünk az alkotó élettörténet élvezetükhöz, miközben mégis kirajzolódik az.

A kötött formájú, ötsoros nonszensz-versek valósága az az egyszerre stabil, mégis minden elemében emberi (testi, lelki és szellemi síkú) világ, amelyre a művész saját belső világa épül. Vámos Miklós úgy tekint kötetén keresztül önmagára és a környezetére is, hogy annak részeiben és egészében is önnön világából táplálkozik, abból fakad. Számomra is érdekes, lehet kicsit idegen is az a párhuzam, amely Vámos Miklós Hetvenkedő című kötete után bennem keletkezett, de a Vad Fruttik zenekar „Lehetek én is” című dalát juttatta eszembe. Annak is egyik ismétlődő szóösszetételét: „én vagyok”, „én vagyok”, „én vagyok”. Vámos Miklós ugyanis nem tett egyebet, mint egyetlenként, összes, bármelyikünkre jellemző szerepeiben 5 soros elemeire szedte szét önmagát. De egyetlenként, önmagát is jól ismerőként az összhatás: saját maga egyedisége kiolvasható a kötet hatására.

Ezt Szabó T. Anna így foglalja ezt össze:

Volt egy úr, úgy hívták, Miklós.
Rádörrent magára: „Mit lógsz?
Verset kéne írni!”
Meg is írta. „Így ni!
Nem is rossz. Na, világ, mit szólsz?”

Miklós úr, Vámos, az író,
írt, mert az írónak így jó.
Dehogy jó: jó nehéz,

munkál az ész s a kéz,
az író: jó munkabíró.

Van egy úr, úgy hívják, Vámos.
Olvasója is van, számos.
Könyveit úgy őrzi
Madrid és New Jersey,
mint Márquezt. Mondhatni: famous.

Vámos úr – jól ismert név ez –
kereken épp hetvenéves.
Az Isten éltesse,
életét élvezze,
maradjon fényes és éles.

Vámos Miklós: Hetvenkedő, Atheaneum Kiadó, 2020