Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók @ Korhut Lili
December 21-ig látogatható a TOBE Gallery legújabb egyéni kiállítása, amely keretében a venezuelai származású, jelenleg Madridban élő képzőművész, Gustavo Blanco-Uribe SINÉRGICA című kiállításával mutatkozik be a hazai közönségnek.
A fotográfiát, mint a társadalmi kifejezés egyik eszközét közvetítő közegként alkalmazó művész ezen sorozata a geometriai formákat figyeli meg az ember által tudatosan meghatározott és a természet általi közegében is. A művész fotográfiáin és tükrös installációin keresztül ezt oly módon teszi, hogy a keletkezett alkotások szubjektív módon keltenek harmóniát az alkotásokban és általuk a befogadójukban is. Ez az atmoszféra a meglévő geometriai formák tér- és természetbeni előfordulásának, és kivetülésének a képzőművész általi megtestesülésen keresztül kel életre. Olyan elválaszthatatlan hatást keltve ez által, hogy jómagamban még az az alapfelvetés is megfogalmazódott, ami lehetetlen, hogy az ember által kiemelt geometriai formákat alkotta a természet és nem fordítva. A kiállítás címadása, a szinergia fogalom jelentése talán mindenki számára ismeretes, az együttműködést, együtt való hatást jelent.
A több tudományterületen is használt fogalom egyre népszerűbb, igazi filozófiai jelentősége abban rejlik, hogy bármely tudományágban is használatos, az azt a rendszerelméleti alaphelyzetet fogalmazza meg, miszerint az együttműködő részek eredményessége (jelen esetben minimum esztétikai értéke) nagyobb a különálló részek eredményeinél. A tárlat – a művész akaratának megfelelően -, minden egyes alkotása tartalmaz olyan, tudatosan beillesztett geometriai formát, amely az alap, minden esetben természeti környezetet vagy annak kinagyított részét tartalmazó fekete-fehér alkotását egészíti ki. Formálja új jelentésében teljessé. Az, hogy ezt Gustavo Blanco-Uribe úgy teszi, hogy a természeti környezetben vizsgált alakzatokat és mértani formákat találkoztatja tudatosan egymással, arra is utal, ahogyan az ember tudatosan felismeri és kiemeli a természet alkotta geometriai formákat saját élettere alakításában. De ennél a képzőművész sokkal többet tesz, hiszen nem külső alkalmazásában, hanem saját, belső világának alakítására is használja ezt a meglévő információt.
Üveges Krisztina a tárlat megnyitójára írt beszédében is utalt arra, hogy Gustavo Blanco-Uribe tájképei a természeti erőforrásokat is feltérképezik, a természetfotó fogalmát újraértelmezik. Igen, a kiállításnak ez az igen komoly, természeti erőforrásokra építő jellege akár a minket veszélyeztető klímakatasztrófára is felhívja a figyelmet. De még inkább hangsúlyt ad számomra is a természet által belénk kódolt folyamatok és a tanult, megfigyelésen alapuló viselkedésünk elvegyülésére. Bennünk. Ha nem tudjuk melyek azok az alapok, amelyre ezek a viselkedési formák illeszkednek, nem biztos, hogy harmóniában tudunk lenni önmagunkkal. De aki tudatosan alkalmazza ezen részek összességéből létrejött személyiségét, az nem idegenkedhet, tartózkodhat a külvilág hatására bekövetkezett változások ellen sem. Valahogy olyan ez, mint a főkép a művész alkotásai között. Nem félt apró darabokra vágni, majd beilleszteni közé színes papírdarabokat, mert tudta, hogy ami létrejön így teljes, még tökéletesebb, mint az eredeti állapota. Nem lepődnék meg, ha egyes apró, oda nem illő részeket (tulajdonságokat) kihagyott volna, vagy legalábbis annak hangsúlyozása változásával alakította volna az így keletkezett szinergiát.
