Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Noran Libro Kiadó második, bővített kiadásában Polcz Alaine és Bitó László beszélgető könyve, Az utolsó mérföld. A kötet a két, a halált kicsit más aspektusban, de egészen megközelítő tudós 2006 nyarán rögzített beszélgetéseit tartalmazza, immár kiegészített formában. A könyv első kiadása a tanatológus Polcz Alaine életének utolsó évében jelent meg. A mostani kiadás az eredeti hangfelvételek alapján fennmaradt beszélgetést megtartva, egy képes és szöveges visszatekintéssel kiegészítve azt is bemutatja, mi történt az azóta eltelt tizenkét évben. Ennek részét képezi annak bemutatása is, hogy hogyan valósult meg Polcz Alaine utolsó nagy álma: egy kórházi hospice-osztály létrehozása.
A mára már 85 éves korba lépett Bitó László már 2012 óta gondolkozott egy olyan, utószóval bővített második kiadáson, amely beszámolna arról, mi minden történt gondolkodótársa halála óta hazánkban a halál előtti időszak minőségének javítása érdekében. Ezt a második kiadás előszavában a szerző maga kifejti. A kötet első kiadásának eredeti előszava, Nádas Péter gondolatait, „Nem látni át” fejezetcímmel tartalmazza. Ebben a kortárs szépírónk nem csak a könyv témájának, a mindannyiunkra váró halál „fontosságát”, de a beszélgetőtársak személyiségét jól ismerve a kötet attitűdjét is jó előre megfogalmazza, de úgy, nem veszi el az olvasmányélményt, „csak” hozzáad annak értékéhez:
„Szenvedélyes gondolkodók, kíméletlen vitatkozók. Szelíd emberek. Meggyőződésük igen különböző jellegű és különböző szintű felismerésekben ütközik. Hála ütközéseiknek, olvasói élményként vehetjük szemügyre, amit a statisztikailag megalapozott, kísérletileg igazolható, egzakt tudományos megismerés és a személyes tapasztalatokra, megérzésekre, sejtésekre és a hit gyakorlatára alapozott gondolkodás kiméri a másik felségterületének határait. Idáig, és nem tovább, kiáltják fáradhatatlanul, de gyakran megesik velük, hogy nemcsak egymással szállnak ádáz vitába, hanem önmagukkal is.”
A könyv lényege a két, tartalmas életet élő tudós gondolkodásmódja, a téma eltérő látásmóddal történő megközelítése tehát az, amely ezt az amúgy is nagyon fontos és mindannyiunk számára elkerülhetetlen tapasztalatról szóló beszélgetést még egyedülállóbbá teszi.
Az eredeti hangfelvételek alapján bővített kiadásnak a végén található Visszatekintésben Bitó László azzal foglalkozik, amit Polcz Alaine feladatként rá hagyott: a hospice ház működését képeken keresztül is bemutatja.
Nem titkolom, Polcz Alaine bármely ránk maradt szépirodalmi vagy tudományos műve óriási hatással bír rám is. Ha személyesen ismerni nem is volt szerencsém, de művein keresztüli érzeteimen és a fennmaradt filmfelvételeken átjövő, letisztult bölcsessége, segítő szándéka, és az az alázat, amellyel az emberek irányába fordult, nagyon különlegessé teszi a hozzá, és általa a saját életemhez való viszonyulásomat is. A Korányi Intézetben alapított Hospice házhoz személyes élményem is fűződik. Soha nem búcsúzhattam még el olyan, az élet által előkészített tudatossággal senkitől a szeretett élőim közül, mint ott, abban a környezetben. Anyai jó barátom élete utolsó éveiben a lakását sem tudta elhagyni, sokat és felváltva jártunk hozzá, jobbára szellemi táplálékként, hiszen alkatunkból kifolyólag jólétünk ettől függ, függött. A rám egyik legnagyobb hatással lévő ember éveken át, előttünk küzdött méltósággal viselni betegségét, míg egy napon, tekintetemet kerülve és az ablak felé fordulva halkan az mondta: „Jucókám, ezt már nem tudom legyőzni.” A mai napig mérhetetlenül sajnálom, hogy erre a minden titkot tartalmazó kijelentésére nem voltam képes érdemben válaszolni… Még két hónapig volt nekünk, velünk. Az otthonában utolsó, személyes találkozásunkkor a kezdődő tavaszt ünnepeltük azzal, hogy az erkélyére virágokat ültettem az ő irányításával. Aztán amikor elment, sokat gondoltam azokra a virágokra, hogy már biztosan régen kiszáradtak…
Bitó László, ennek a pótolhatatlan közkincsnek, Az utolsó mérföld című kötet második, bővített kiadásával hatalmas, kicsit nehéz, néha fojtogató, néha felemelő ajándékot ad a kezünkbe. Éljünk ennek az ajándéknak az elfogadásával.
A címben kiemelt mondatrész Mészöly Miklóstól származik: „Nem kell izgulni… a lét utolsó öt perce is elég a teljes életre…”
Polcz Alaine, Bitó László. Az utolsó mérföld, második, bővített kiadás, Noran Libro Kiadó 2019
