A Budapesti Vonósok Akadémiai bérletsorozatának következő, február 12-i, zeneakadémiai koncertjén felszabadultan örömteli és lírai pillanatokra éppúgy rácsodálkozhat majd a hallgató, mint groteszk vagy épp tragikusan kiábrándult élethelyzetek zenei megfogalmazására. A hangverseny vendégművésze Fejérvári Zoltán lesz. A zongoraművésztől egy Bach- és egy Sosztakovics-versenyművet hallhat a közönség, a zenekar pedig egy francia hatástól nem mentes Bach-szvit mellett egy olyan darabban mutathatja meg kamarazenei elkötelezettségét, melyet az orosz zeneszerző eredetileg vonósnégyesre komponált.
Fejérvári Zoltán
A koncertet Sosztakovics Kamaraszimfóniája (op. 110a) nyitja, az a mű, amely eredetileg kvartettnek készült. A VIII. vonósnégyest 1967-ben írta át vonós zenekarra Rudolf Barsaj, a Moszkvai Kamarazenekar vezetője. Az eszköztelenség és a zsúfoltság, az egyszerűség és a bonyolultság kontrasztjának drámaisága, de leginkább a kivételes személyesség teszi a 20. század egyik emblematikus kompozíciójává. Sűrűsödik benne Sosztakovics magánéleti válsága, súlyosbodó betegsége és a pártba történő belépés okozta trauma (amit egyesek elkötelezettségnek, mások, gyávaságnak értékeltek).
Bach 1052 és 1059 közötti jegyzékszámú zongoraversenyei egészen különleges módon egyben és kéziratban maradtak fenn, jelenleg a Berlini Állami Könyvtár tulajdonát képezik. A papír vizsgálata szerint 1738-39-ben készült a tisztázat, annak az időszaknak a végén, amikor a zeneszerző egyházzenei és egyéb hivatali teendői mellett a lipcsei egyetemi diákokból alakított Collegium Musicum vezetője is volt. Hetente egyszer adtak koncertet a Café Zimmermannban, a közönség a hangversenyeken a Brandenburgi versenyek és a zenekari szvitek mellett más kortárs zeneszerzők concertóit és Bach saját új darabjait hallhatta. Ez utóbbiakban két fia, Carl Philipp Emanuel és Wilhelm Friedemann csillogtathatta meg játékát, éppen úgy, mint ahogyan a Budapesti Vonósok koncertjén is felhangzó f-moll zongoraversenyben (BWV 1056) Fejérvári Zoltán zongoraművész fogja bizonyítani virtuozitását.
A szünet után maradva J. S. Bach lipcsei éveinél, a C-dúr zenekari szvit (BWV 1066) csendül fel. A mű szintén a lipcsei évek alatt készült, és három hasonló – bár olyan egységnek, mint a Brandenburgi versenyek sosem tekintett – darabbal egyfajta kirándulást jelent a francia típusú szvitek világába.
A koncertet Sosztakovics 1933-ban komponált 1. (c-moll) zongoraversenye zárja, amelynek ősbemutatóján maga játszott. Ez a darab is a virtuozitásra és a magas technikai tudásra épül. A zongoraversenyt a zeneszerző egy 1959-ben készült interjúban „könnyed zsánerű” kompozíciónak nevezte, arra utalva, hogy a darab zenei anyaga és a karakterek palettája rendkívül sokszínű. A végletek darabja ez a mű is, felfedezhetjük benne a romantikus pátoszt ugyanúgy, mint a frivol hangvételt. A c-moll zongoraverseny humorral teli zenei ínyencség: tele van Sosztakovics saját műveiből, illetve más forrásokból származó, parodisztikus céllal elhelyezett konkrét idézetekkel, de kortársaira és más klasszikus zeneszerzőkre, stílusokra, műfajokra történő utalások is kihallhatók belőle.
Műsor:
Dmitrij Sosztakovics: Kamaraszimfónia, c-moll, op. 110a
Johann Sebastian Bach: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
Johann Sebastian Bach: C-dúr szvit, BWV 1066
Dmitrij Sosztakovics: I. zongoraverseny, c-moll, op. 35
Közreműködik: Fejérvári Zoltán – zongora, Devecsai Gábor – trombita
Vezényel: Rácz Márton
Koncertmester: Mihályi Éva
Jegyvásárlás: https://bit.ly/2HWZL84