Intravénás altatódal – Woyzeck

Csak tovább, Woyzeck, csak tovább, oda, ahol mi sem tudjuk, mi van, még csak meghatároznunk sem sikerül, pedig erre tettük föl életünket, ez a szakmánk. Ebben vagyunk jók. Érdemtelen érdemekből építünk birodalmat, elemi ösztönből parancsot teljesítő embermasszára állva, kifordítjuk a tükröt az emberiség elől.Woyzeck az időtlen időben, és tér nélküli térben létező, robotoló túlélő, terápiás szolgáló alanya a birodalomnak. Annak a hatalomnak, amely egyetlen ígéretet ad, és egyetlen biztonságot garantál a számára: csak tovább, csak tovább, majd lesz valahogy. Még csak a becketti Godot eljövetelét sem vizionálja számára, az üresség maga az ígéret. Woyzeck meghasonult Gyugyu, félig-meddig történeti alapokra helyezett valóság főszereplője. Sánta Ferenc karakterének sorsát ismerjük, ám végzete nyitottan marad az olvasó előtt, erre a kérdőjelre épül a regény dilemmája. Büchner ezt egy hosszú, göröngyös, bizonytalan, kimerült tollvonással záratja rövidre.

Az emberi méltóságtól való megfosztást a XX. század első vonalas hatalmi eszközének tudjuk be, ám jobban belegondolva, végigkíséri az emberi történetet a kezdetektől a jelenkorig. Éppen ezért a téma kortalannak is tekinthető.

Az Anyaszínház (helyszín: RS9) előadása saját stílusában mutatja meg ezt a kissé bizarr, sötét és pszichotikus oldalát az emberi örökségnek.

Woyzeck (Maday Gábor) a rendszer része, de őriz magában valamit, amihez nincs joga, amit magáénak hisz. Emberi érzelmekre csak mérsékelten képes, ezért kiemelt jelentőségű Bakonyi Alexa jelenléte.
Néma bohócként, elfojtásként, lélekmaradványként valamelyest kifejezéssé formálja Woyzeck létezését, fél, aggódik, pillanatnyilag boldog, gyanakszik, szenved, megérez, etc.Kálóczi Orsolya Woyzeck egyetlen vélt mentsvára, kis világának menedéke, az utolsó dolog az életében, mellyel emberségéhez kötheti magát. Őrizgeti, de ahhoz nincs ereje, hogy megtartsa. Nem is találja élete értelmét, ösztönei őt is messze viszik Woyzecktől.

Dióssi Gábor a pribék, aki hivatalból kuruzslással, álterápiával segít olyan mélyen tartani az embert, amennyire a rendszer megkívánja. Megtéveszti, kétségbe ejti, rombolja, kínozza, és életben tartja.

Bánóczi Zoltán az elnyomás keze és végrehajtója, parancsra mozduló ösztönlény.

Menszátor Héresz Attila a rendszer szolgálatában álló, autoriter szerepet játszó vezér, ő tartja a korbácsot Woyzeck élete fölött.Mind beköltöztek Woyzeck elméjébe, kísértésüktől csak néha, a pillanat erejéig bír szabadulni.

A történet töredékes, mely inkább állomásokat, mintsem kontinuitást magában foglaló cselekményt mutat be, ezért nem könnyű felkapni a fonalat. Megkomponált kép helyett a néző cafatokat kap, amelyből építkezni tud.

Erős, felkavaró vagy meghökkentő jeleneteket játszanak a színészek, a közönség által, két oldalról közrezárt szűk térben.
A nézőtér önmaga is szűkíti Woyzeck kétdimenziós életterét, melyben jobbára vagy előre vagy hátra képes mozogni.

Egyik szélen az embersége megmaradt, féltve őrzött része, a másikon a rendszer, amely behálózza a tudatát, és célja a teljes kizsigerelés. Kérdés, hogy milyen messzire sikerül eljutnia az elmében, amíg eléri a tűrőképesség, vagy a sorsfordítás mezsgyéjét. És ide eljutva, mi lehet a megoldás egy embertelen létezés elembertelenítő közegéből való kiszakadásra?

Woyzeck zsigeri döntése az egyetlen döntés, melyet maga előtt lát. Ez az előadás legérzékelhetőbb, leglíraibb része. Lelke kiszakad az emberi létezésből, és keserűen szomorú énekhangban, majd végül hangtalan pulzálásban, elhalkuló levegővételben némul el.

A Woyzeck c. művet máig több társulat bemutatta, az Anyaszínház előadását sajátos stílusa, a színpad bizsergetően nyomasztó földalatti lokációja, és mélyreható színpadi megjelenítése miatt is ajánljuk.