Szerző: Tóth Judit Nikoletta
December 20-án jelentkezett új bemutatóval az Átrium. A 15 éven felülieknek szánt, „ítélet két részben” alcímmel ellátott előadás Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével került színre a Kultúrbrigád és az Átrium közös produkciójaként.
A Tizenkét dühös ember című színdarab alapját a Reginald Rose azonos című filmjátékából készített, világhírt elért, 1957-es nagyjátékfilmje biztosította. Az egyetlen térben játszódó történet nem mozgalmasságának, hanem a mélyben zajló események, és az ennek kivetülését biztosító mesterfokú jellemábrázolásnak köszönheti sikerét szerte a világon. Az Átriumban bemutatott előadás is tartotta ezt az alapállapotot, az egyetlen térben, több mint két óra alatt leginkább a szereplőkben zajló események úgy jelenítik meg a 12 esküdt és az általuk megítélendő bűnesetben érintettek sorsát, hogy a rendezői szándék szerint a nézőben kialakult érzetek is önreflektívekké kell, hogy váljanak.
Így az, hogy miről is szól igazán Reginald Rose világhírű darabja, – amelyben az esküdteket Gyabronka József, Mucsi Zoltán, Debreczeny Csaba, Brasch Bence, Mihályfi Balázs, Lugosi György, Szatory Dávid, Lecső Péter, Fehér Balázs Benő, Sütő András, Varga Ádám és Kovács Máté alakítja -, nagy mértékben függ attól, milyen személyiségű annak nézője. Hiszen a színdarabban a tulajdonneveik nélkül, az esküdtek által megidézett szereplők: a vélelmezett elkövető, az elszenvedő és a szemtanúk által kirajzolódó bűncselekmény, annak indítéka és az elkövetés lehetséges módja olyan logikai összefüggéseket keres az esküdtek által, amely azok személyiségjegyeire, tapasztalataira épít és a végső cél az lenne, nélkülözzön a bizonyítás mindenféle előítéletet, mindenféle hozott tapasztalást.
Ehhez az előadás ismétlődő rítusokat, szinte ingerszegény környezetet, némi fanyar humort, és nem mindennapi, hiszen egyszerre visszafogott és egymásnak feszülő színészi játékot kíván, amelyben a cselekmény kibontakoztatása és annak teljes ismerete nélkül kínálja fel a néző számára saját titkainak, elnyomott vágyainak, előítéleteinek leleplezését is. A funkcionális díszletek között játszódó darab színészgárdáján látszik, hogy mindent megtesz annak érdekében, a saját maga által alakított karakter jellemének azon része váljék a megoldás kulcsává, amely meghatározta az esküdtként meghozott döntését. Az, hogy hogyan tud ez a 12 különböző élettapasztalatokkal bíró ember ettől elvonatkoztatni és valós ítéletet alkotni egy másik ember sorsára vonatkozóan az, amely a színdarabot klasszissá emeli úgy, hogy annak tartalmi elemei utalnak jelen napjaink társadalmi berendezkedésére, annak felépítésére és hatásaira is, nem csak egyéni, de közösségi szinten is.
Az, hogy egy tucat ember, saját szemszögéből, összezárva hogyan tud egyöntetű, igazságos véleményt alkotni arról, hogy bűnös volt-e a fiú, akit saját apja meggyilkolásával vádolnak, minden esküdt jelleméből, személyiségéből építkezik. A befolyásolhatóság, az önmagunk traumáinak, csalódásainak, vágyainak elnyomása, a megfelelési kényszereink, a rész-egész és a múlt-jelen-jövő látszólag egyszerű, mégis bonyolult rendszereinek felismerése, azok összetettsége és összefüggései azok, amelyekre az Átrium legújabb darabja rávilágít. Az, hogy ehhez a kortárs színművészet legnagyobbjait tudta megnyerni nem véletlen, hiszen a Margit körúti teátrum produkciói mindig is azokat várta előadóként és nézőként, akik hasonlóan gondolkodnak az életről. És most, ebben a bizonytalan jövőképű színházi világban is úgy mennek tovább az alkotók, hogy tudatában vannak annak, csak akkor születhet időt álló, hiteles, örök érvényű művészi alkotás, ha annak életre hívója őszinte, megélt tapasztalatokon alapuló érzelmeit helyezi elemi részekként a megfelelő pontokon és mértékben alkotásának folyamatába. Ez az, ami a 12 dühös ember Átriumban bemutatott darabját is meghatározza.
REGINALD ROSE: 12 dühös ember
ítélet két részben – a Kultúrbrigád és az Átrium előadása