Ionesco életvégi tragikus tréfájában A székekben találkozik színpadon először Béres Ilona és Fodor Tamás. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy két olyan színészlegenda talál most egymásra a Magyar Színház színpadán, pontosabban a Sinkovits Imre Színpadon, akik talán csak tényleg erre a lehetőségre vártak, hogy összegezzék színészi és színházi tapasztalataikat.
Béres Ilona és Fodor Tamás © Semsei Eszter
Fodor Tamás és Béres Ilona egymástól eltérő utat járt be.
Fodor Tamás az alternatív színházak felől érkezett, színészként, rendezőként, színházalapítóként (még szinkronrendezőként is) működött az évtizedek alatt, míg Béres Ilona a hagyományos kőszínházi karrierjéből kirándult időnként az alternatív irányba, óriási érdeklődéssel kísérve.
Ionesco: A székek tragikus tréfája lehetőséget ad a két művésznek arra, hogy maró öniróniával és humorral mutassák meg mindazt, amit az ő életkorukban a színházról, az életről, a párkapcsolatokról, a társakról, a világról – ne szépítsük, mirólunk – tudniuk lehet.
Béres Ilona © Semsei Eszer
A székek,tartalmát tekintve egy öreg házaspárról szól, akik egy tenger övezte kis sziget tornyában élnek,és a férfi a nagy és végső életigazságát még utolsó erejével megosztaná a világgal. A világ erre csak a maga módján vevő. A kinyilatkoztatásra érkező vendégek láthatatlanok,és csak a színpadon elszaporodó székek száma jelzi, hogy egyáltalán vannak.
A darab mulatságos, elgondolkodtató és megnevettető.
Az előadás rendezője Szabó K. István.A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről indult, művészeti vezetőként, főrendezőként dolgozott Romániában, aztán Németországban és az Egyesült Államokban is. A Magyar Színházban ez a második rendezése, az előző Visky András: Júlia című darabja volt.
Videó: Havas Györgyi
Honlap: http://pestimagyarszinhaz.hu/szekek/