Szerző, fotók: Vass Edit
Emlékezni arra szoktunk, aki már nincs, vagy ami elmúlt, és ez a hiány néha sokkal hangsúlyosabb jelenlétet eredményez, mint a van. Nem volt ez másképp tegnap este sem, amikor a Hadik Irodalmi Szalonban az elbűvölő Juhász Anna az idén 75 éve született Petri Györgyről beszélgetett meghívott vendégeivel. Így talán érthető, miért torzítottam el a költő Felirat című versének utolsó sorát: „Jelen van – jelt nem ad.” Szubjektív tudósítás következik.
Juhász Anna Forgách Andrást, Keresztury Tibort illetve Simon Mártont hívta meg, hogy az este során még több árnyalattal gazdagítsák a Petri Györgyről kialakult és már életében legendássá vált képet. Csupa olyan ember, aki személyesen ismerte, vagy elismeri a költőt, nyilatkozataikat az indokolt elfogultság és tisztelet szőtte át. Petri munkássága mindhármuk szerint korszakos, kánon és kánont teremtő, olyan, amelynek ismeretében egyszerűen másképp olvasunk verseket és máshogyan gondolkodunk a költészetről. A sokáig méltatlanul háttérbe szorított művész életének több területét is érintették az est háziasszonyának lényegretörő mégis tapintatos kérdései vagy felvetései kapcsán: az alkoholizmusát, viharos magánéletét sem kikerülve. Forgách András jóvoltából pedig azt is megtudhattuk, Hogy elérjek a napsütötte sávig című versét gyógyulás közben egy németországi kórházban írta, ahova kétoldali tüdőgyulladással került egy átfagyoskodott szállodai éjszaka után.
Az anekdotákból kiderült, hogy életvitelét meghazudtolóan Petri legendásan gyorsan gyógyult, mesterien főzött, és Nádas Péter szavaival élve szinte menekült a közhelyes élettől. Költészetében is mindent egyenesen nevezett meg végtelenül racionálisan rengeteg háttér emócióval. Talán csak a szeretettel nem tudott mit kezdeni, legalább is a kereszténység által deklarált szeretettel: „A szeretet nem igazságos.” – mondta egyszer barátai körében.
A beszélgetést néhány költemény felolvasása is kiegészítette, hol az elhangzottakat alátámasztva, hol szemléltetve Galkó Balázs és Kaszás Gergő értő és pontos interpretációjában. A verseket hallgatva éreztem azt, hogy Petri megszólít, jelen van, akkor is, ha nincs. Hogy helyettem mond el valamit a világról vagy önmagamról úgy, ahogyan sosem tudnék. Keresztury Tibor készítette az utolsó interjút Petri Györggyel, amelyben megkérdezte tőle azt is, hogy mit üzenne az utókornak? Bár nemleges választ kapott, nekünk, az utókornak mégis minden versével üzen az alantasban, a rútságban rejlő szépségről.