Ferenc pápa asztalánál - vajon milyen lehet?

Szerző: Varga Bótos Anna

Szeretem a formabontó műveket, ezért szeretem a Kossuth Kiadó Ferenc pápáról szóló, Ferenc pápa asztalánál című legújabb kötetét, amely nem a szokványos tárgyilagossággal vagy tudományosan értekező keretek között hozza közelebb az olvasóhoz a katolikus egyházfő és környezete színfalak mögötti belső életét, hanem meglehetősen hétköznapi megvilágításban, azaz a mindennapi kenyér, a mindennapi betevő falatot hátán hordozó asztal örömein keresztül láttatja Ferenc pápát, amely lehetővé teszi, hogy valóban emberközelbe hozza, és eddig ismeretlen oldaláról is megvilágítsa a keresztény világ első emberét. Még azok is felkapják a fejüket a cím hallatán, akiknek csupán a gasztronómiára utaló asztal szó üti meg a fülét, hiszen a ma oly divatos gasztronómiai kiadványok tarka, mindent elárasztó dzsungelében szinte mindenről esett már szó, de a pápaság háza tájáról, közönséges halandókat jellemző napi foglalatosságaikról, mint amilyen az evés, főzés, vendéglátás, vajmi kevés szivárgott ki eddig, s ezért pusztán gasztronómiai értékét tekintve is különlegesség, de annál jóval több, hiszen egy ismert, elismert, népszerű közéleti ember, szerénységéről, közvetlenségéről híres tanítómester, a tekintélyes katolikus egyházfő fordulatokban gazdag küzdelmes életútja is kibontakozik e látszatra profán téma taglalása során, olyan történeteken keresztül, amelyek bizonyos személyes szálakon keresztül így vagy úgy a gasztronómiához köthetők, abból eredeztethetők.

A szerző nem más, mint Roberto Alborghetti olasz újságíró, a pápa egyik népszerű életrajzírója, akinek tollából egy eddig ismeretlen pápai portré rajzolódik ki, sőt azt is megtudhatjuk, milyen szerepet játszott Jorge Mario Bergoglio egykori érsek a táplálkozáshoz kapcsolódó szociális és kulturális értékek felmutatásában és a rászorulók javára való felhasználásában.

„Olyan könyvet mutatunk be, amely ugyanabban az időben jelenik meg Olaszországban, mint Magyarországon, s abban reménykedünk, hogy sok emberhez jut majd el.” – kezdte a kötetet bemutató bevezetőjében László Ágnes, a Kossuth Kiadó kommunikációs igazgatója az Örkény István Könyvesboltban tartott március 8-i hivatalos könyvbemutatón. Évfordulót is fémjelez a kötet megjelenése, hiszen március 13-án lesz 6. éve, hogy Ferenc pápát egyházfővé választották. A kiadvány azért is lebilincselő, mert rádöbbenti mindazokat, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak a pápáról, hogy valójában nagyon kevéssé ismerik, mert olyan, eddig publikálatlan életrajzi részleteket, apró hétköznapi villanásokat, családi kapcsolódásokat, az olaszországi gyökerekhez visszanyúló gyermek- és, ifjúkori történeteket tartalmaz, amelyeken keresztül mélyen érző, hús-vér, cselekvő ember alakja bontakozik ki. A könyv hitelességét bizonyítja, hogy elkészítésekor a Kossuth Kiadó mindent egyeztetett a Vatikánnal, amelynek jóváhagyásával jelent meg a kiadvány. „Büszkék vagyunk a kötetre, egy csodálatos életrajz és szakácskönyv kerülhet az olvasók kezébe” – hangsúlyozta a kommunikációs vezető.

„Bár a könyv első látásra szakácskönyv, azonban valójában regényes gasztronómiai életrajz, de nem szigorúan vett életrajz” – definiálta a kötet műfaját a szerkesztő, Kassai Zsigmond, aki rámutatott arra is, hogy a kiadvány filozófiája szorosan kapcsolódik a pápa filozófiájához, nézeteihez, azaz egy rendkívül nyitott, a körülöttünk lévő világról világosan gondolkodó, a szolidaritás fontosságát hangsúlyozó pápa eszmerendszeréhez. Az eredetileg élelmiszervegyésznek készülő Jorge Mario Bergogliót, a későbbi pápát a vele dolgozó személyek által elmesélt történetek idézik meg, amelyeket egyszerű, ízletes, könnyen elkészíthető „mosolygós” olasz és argentin receptek tesznek még élvezetesebbé és érzékletesebbé. Az alapanyagok itthoni beszerzése sem jelenthet gondot, így bárki megpróbálkozhat kivitelezésükkel, s elkészítheti mondjuk a soklisztes kenyeret, a rizottót piemonti módra vagy akár a töltött malachúst, s desszertnek a mogyorós gesztenyetortát, de választhat még megannyi, összesen negyven jellegzetesen latinos, mediterrán recept közül. Mint általában az olasz családoknál, az anya és a nagyanya szerepe a Bergoglio családban is rendkívül fontos volt. Az 1929-ben az észak-olasz Piemontból Argentínába szakadt családban is Rosa mama volt az, aki az asztal örömeire, az étkezés fontosságára ráirányította Jorge Mario figyelmét. „Elsősorban Rosa nagymamától tanulta meg, milyen a szorgos munka, a mértéktartó élet, milyen fontosak a mindennapi élet gesztusai, köztük a gasztronómiai ismeretek, amely egyben a szülőföld iránti szeretet jelei is.” Apai oldalról pedig a szőlőtermesztés rejtelmeivel ismerkedett meg. A fiatal Jorge Mariót később egy sajnálatos esemény kényszerítette a konyhai foglalatosságra, ugyanis édesanyja egyik testvére születése után rövid időre megbénult, s első szülött fiát kérte fel arra, hogy vegye át tőle a főzési teendőket, megtanítva őt a legfontosabb fortélyokra. Innen ered a pápa gasztronómia iránti érdeklődése, szeretete és tisztelete.

A pápa szerint a családi együttlét legszebb pillanatai a család által körül ült asztal mellett töltött pillanatok. „A közös étkezés olyan jelképes cselekedet, amely egyértelműen életigenlő vallásos jeleket és értékeket hordoz. Megmutatja és elárulja, milyen kötelék fűz minket a mellettünk ülőhöz.” Ezt felfogást fejezi ki a pápa „jó étvágyat az ebédhez!” ismert mondása is, amely szívélyességét, a vendégek, társak tárt karokkal való önzetlen befogadását is jól érzékelteti. De nemcsak kedveli a szépen megterített asztalt és az ízletes falatokat, hanem harciasan fellép az egész élelmiszergazdaság megreformálásáért is, amiért sok támadás is éri. Az élet más területein is, egyéb kérdésekben is kiáll az igazáért, harcol, karakánul véleményt mond, tehát nem passzív szereplője, szemlélője csupán a minket körülvevő világnak.

„2017. november 19-én, vasárnap történt, az első olyan világnapon, amelyet a szegénységben élőknek szenteltek. A Vatikánvárosban, a tágas VI. Pál terem nagy része – ahol általában a pápai audienciák zajlanak – egyfajta hatalmas étteremmé vált. A százötven egyszerűen megterített asztalnál az az ezerötszáz „különleges” vendég foglalt helyet, akikkel Ferenc pápa a közös ebéd ünnepi pillanatait osztotta meg. Olyan nehéz sorsú emberek ültek ott, akik közül sokaknak nem volt se lakása, se munkája. Akik minden nap megküzdöttek a fennmaradásért, az utcákat járták étel után kutatva, vagy abban reménykedve, hogy valaki segítő kezet nyújt vagy ajtót nyit nekik. (…) A szép környezet és az üzenet még az ételsornál is fontosabb volt a meghívottak számára. Rajtuk kívül – ugyanaznap és ugyanakkor – még kétezerötszáz embert vendégeltek meg Rómában a Caritas étkezdéiben, katolikus kollégiumokban és szemináriumokban.” – olvasható a kötet bevezető gondolatsorában. A vallásos ember számára mindig is jelentős, teremtő, olykor rituális szerepe volt az étkezésnek. „A bibliában élelmek és étkezések jelzik az emberiség történetének fontos, sorsfordító pillanatait és eseményeit.” „Az asztali találkozások öröme megnyitja a szívünket, hogy szolidárisok legyünk a szegényekkel, hogy szívesen fogadjunk és lássunk vendégül másokat.” – véli Ferenc pápa.

Dr. Beer Miklós váci megyés püspök a könyvbemutató vendégeként néhány személyes élményét, a pápával való személyes találkozásainak emlékét elevenítette fel a hallgatóságnak, a könyvben leírtak alátámasztásaként. „Mikor engem felszeneltek püspökké, s mikor kijöttem az esztergomi bazilikából, egyik munkatársam, Mara néni azt mondta nekem: Maradjon normális! Nekem is ez volt a benyomásom a pápáról, hogy ő egy normális, normális gondolkodású ember. A való világban mozog, az emberi kapcsolatok, a család, az együvé tartozás fontosságát hangsúlyozza. Azzal is meglepte például Ferenc pápa a világot, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, s minden nap ott étkezik a többiekkel, a munkatársaival, sőt még vissza is viszi a tálcát, s ez is nagyon normális magatartás, de azért azt is megnézi, hogy mit eszik. Sokszor előhozza a felháborító pazarlás, a szemét felszaporodásának, az élelmiszerek kidobásának kérdését, és rámutat arra a szomorú tényre, hogy amíg a világ gazdagabb része dúskál a javakban és tonna számra dobja ki, ami nem ízlik neki, a világ másik része éhezik és nyomorog. A pápa közvetlen közelről látta az argentin favellák nyomorúságát, s tudja, fontos szembesíteni egymással ezeket a jelenségeket. Azt is hangsúlyozza, hogy ezt a világot ajándékba kaptuk, s örülni kell a szépnek és a jónak, észrevenni a kis dolgokat is, és hálát adni az Úristennek, mikor leülünk az asztalhoz. Észre kell venni, hogy mindez nem magától értetődő. A pápa is arra figyelmeztet: ne gondoljátok, hogy mindez csak a tiétek, hanem jó testvérként meg kell osztani másokkal is.” A váci püspök is megtapasztalta gyermekkorában a testvéri szeretet ilyetén megnyilvánulásait, mikor családját egy szabolcsi faluba telepítették ki, s a szállásadó szegény család megosztotta velük azt a kevéskét is, amijük volt. Azóta is megpróbálja ezt a szolidaritást képviselni, s hálás a pápának, hogy ebben ő is támogatásáról biztosítja. Azonban azt is látni kell, hogy a mai világban, a mai jóléti társadalmakban, Európa közepén hozzászoktunk a kényelemhez, a komfortos élethez, s csak hallomásból értesülünk távoli országok gondjairól, nyomorúságos életkörülményeiről, s lerázzuk magunkról a megoldás felelősségét. A megoldást igaz, nehéz megtalálni, azonban valamit nekünk is tennünk kell a felháborító nagy ellentétek feloldásáért. Itthon is tenni kell a nagy különbségek eltüntetéséért, a nyomor felszámolásáért, például egy-egy szegény család felkarolásával, elmaradottabb helyek (pl. Nógrád szegény falvainak) felkeresésével, a falusi turizmus propagálásával, az emberek tanításával segíteni lehet az elmaradottságon. Ezért a szolidaritás érzését ápolni kell a lelkünkben. A Ferenc pápa asztalánál című könyv is erre biztat bennünket. Erkölcsi értékeket, az ember személyes méltóságát megillető értékeket nem könnyű képviselni. Ferenc pápa sokat segít ebben.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Ferenc pápa asztalánál című reprezentatív kivitelű, színes fotókkal illusztrált könyvújdonság tehát igazi kuriózum, formabontó mű, élvezetes, lebilincselő és tanulságos olvasmány mindazoknak, akik a gasztronómián kívül mai valóságunkat is meg szeretnék ismerni Ferenc pápa példáján, példamutató élettörténetén keresztül. Ferenc pápa a gasztronómia által is tanít, az asztal örömein keresztül a hit, a család, az együttlét, az együvé tartozás, a szeretet, a befogadás, a javak megosztásának fontosságát hirdeti, vallja és gyakorolja is. Szerinte „Az a család, amely sosem étkezik együtt, nem beszélget az asztalnál, hanem a tévét vagy az okostelefont nézi, nem teljes család”. Érdemes mindezt megfontolni és elgondolkodni rajta. Ő maga ezreket, tízezreket hív meg és ültet le időről időre asztalához, segítve a rászorultakon, példát mutatva, remélve, hogy a határtalan szeretet, odafigyelés, mindenre nyitott, felelős magatartás előbbre viszi és jobbá teszi, fokozatosan megváltoztatja a világot és benne mindannyiunkat.

http://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/4450/ferenc-papa-asztalanal/?FERENC_PAPA_GAD1

(Ferenc pápa született Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17., olasz származású argentin teológus-pap, 2013 márciusától a katolikus egyház 266. legfőbb vezetője. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta Róma püspökévé, pápává, s ünnepélyes székfoglaló miséjére március 19-én került sor. A pápai székben XVI. Benedeket követte, aki 2013 februárjában mondott le. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta. Pápává választásáig 1998-tól Buenos Aires érseke, 2001-től bíboros. A Time magazin 2013 végén az év emberének választotta. Apja, Mario José Bergoglio 22 évesen érkezett szüleivel Olaszországból Argentínába, kezdetben az argentin vasútnál kapott állást, később pedig könyvelőként dolgozott; anyját, Regina María Sívorit már ott ismerte meg. Ferenc az elsőszülött öt gyermekük közül. Két öccse (Óscar Adrián, Alberto Horacio) és két húga (Marta Regina, María Elena) született még. Egy fiatalkori légúti betegség miatt eltávolították tüdejének egy részét, mivel akkor még – megfelelő antibiotikum híján – ez az életmentő lehetőség állt csak rendelkezésre. Buenos Airesben szerzett vegyésztechnikusi diplomát, majd a papi szolgálat mellett döntött. Intelligenciája, szerénysége és lelkipásztori munkája révén tisztelet övezi, az egyház körüli botrányokban érintetlen. Elemzők szerint alkalmas lehet a vatikáni bürokrácia megreformálására. Egyszerű életmódot folytat. Érsekként sem tartott autót, ehelyett tömegközlekedéssel járt; ha Rómába kellett utaznia, turistaosztályon repült. Szerény lakásban lakott az érsekség épületében; elődje bíborosi öltözetét használta, de szívesebben járt egyszerű fekete öltözetben Ez a szerénysége a pápává választása után is megmutatkozott. Híveivel igen közvetlen, nyitott a spontán emberi kapcsolatokra, ezzel közelebb kerülve az emberekhez, ugyanakkor megnehezítve testőrsége munkáját. Kedveli az operát és az irodalmat, érdekli a labdarúgás és jól úszik. A spanyolon kívül olaszul, latinul, franciául, németül és angolul beszél.)