„Ahol a válaszok a szívre várnak” – Invisible Visible by Lili(ana) – Kiállítás a TOBE Galleryben

Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Korhut Lili

A Budapest FotóFesztivál hivatalos programjának részeként jelentkezett új tárlattal a Bródy Sándor utcai TOBE Gallery. A dél-amerikai származású, Miamiban élő fotóművész, Lili(ana) tematikus képeiből Puskás Bea és Tomas Opitz által kialakított nem hétköznapi tárlatot február 13-án este Karafiáth Orsolya író, publicista saját, a képek által keltett gondolatainak megosztásával nyitotta meg. A kiállítás idejére Budapestre látogató művész alkotásai szemléletmódjukban, gondolatiságukban  és kivitelezésükben is kivételesek a vizuális kultúra területén. A szemnek láthatatlan birodalomba, a történések mélyére, az egymáshoz kapcsolódásunk megmagyarázhatatlan rétegeire, azok felismerésére és megtapasztalására irányuló téma feldolgozását a fotóművészet eszköztára egyedülállóvá teszi.

Az alkotó és az alkotásai szétválaszthatatlan egységként jelennek meg, és Lili(ana) látásmódján keresztül a legbenső, sajátos,  mégis mindannyiunkra jellemezhető érzelmi világa tárul elénk. Olyan felfedező útra hív a láthatatlanok birodalmába, amely egykor mindannyiunké volt és mindannyiunké lesz és amelytől Ő maga nem szakadt el. Hiszen számára ez a biztonságos zóna, ezt mindennél jobban ismeri, ebben él és alkotásain is ez köszön vissza, nem csak az általa használt technikai és kivitelezési mód és eszközök által, hanem mintegy átitatva önnön magán is.

A művész egy nevezett helyen, egy metropolisz közepén, Miamiban, a képrögzítés pillanatának közvetlen eredményeként, az adott idő és hely energiáinak lenyomataként készítette el vizuális krónikáját, amelyben a képek eredeti állapotukban, analóg és digitális utómunka nélkül, jegyzetpapírra vagy selyemre nyomatva láthatók. A várossá válás folyamatának “láthatatlanságait” álomszerűen megörökítő fotográfiák azt sugallják más művészeti ágakból kikerült alkotásokon túl is, hogy nem elég megérteni a minket körülvevő és a bennünket kitöltő világot sem, azt érezni kell tudni. Ezt erősítette meg az is, hogy a fotográfiák hatására a megnyitóra írt és felolvasott esszéjében Karafiáth Orsolya saját magára reflektálva is olyan elődöket idézett meg, mint J.D. Salinger vagy Weöres Sándor.

A minket körülölelő, az érzékszerveinkkel megtapasztalható, ember által mesterségesen alkotott világ hétköznapjai elfelejtetik velünk, hogy létezik egy bennünket kitöltő világ is, amelyet saját időtlen tapasztalásainkból, emlékeinkből és a hozzánk láthatatlanul, de érzelmileg szorosan kapcsolódó társaink által ismerhetünk meg. Nem kevesebbre asszociálnak Lili(ana) homályos, szinte kivehetetlen, a természet színeiben játszó, mégis „csak” érzelmeink által felismerhető, időtlen helyszínei és személyei is. A dupla, selyemre nyomtatott képeinek alsó vastagabb és felső leheletnyi vékony rétegén ugyanaz rajzolódik ki, csak sokak számára a hasonlóság felismerése és a közöttük lévő távolság legyőzése bizonyul lehetetlennek. Egyetlen, akaratunkkal irányítható lebbenés:  igaz arcunk felfedése  választ el minket Lili(ana) biztonságot sugárzó világától, amelyet Ő maga így ír le: „Csupán felfedező vagyok a láthatatlanok birodalmában. Csendes csodálattal arra törekszem, hogy megértsem és megragadjam a láthatatlan jelenségeket és helyüket; a múltbéli és/vagy eljövendő eseményeket, melyek a világunkat formálják. Megfigyelve a kézenfekvő dolgokban megbújó üzeneteket (mindenben, ami körülvesz bennünket), keresem az ajtók réseit, ahol besurranhatok. Mert a kézenfekvő dolgok csupán különféle láthatatlan síkok irányába mutatnak. Csupán kutatója vagyok azoknak a magasztosabb birodalmaknak, ahol a válaszok a szívre várnak.”

A kiállítás 2018. március 14-ig tekinthető meg szerdától péntekig 14.00 – 18.00 vagy szombaton 11.00 – 15.00 óra között.