Szerző: Sokolowski Dániel
Nők. Művészek. Utálják egymást, de szükségük is van egymásra. És nagyon dühösek. Pedig csak ketten vannak.
A József Attila Színház a 2017-es Színházak éjszakáján, egy viharos, őszi estén mutatta be új, kétszereplős kamaradrámáját.
A szituáció egy új színmű olvasópróbája. Nem akármilyen műről van szó, egyfajta nagyon emelkedett, alternatív létállapotról, az egzisztencialista dimenzióban rejlő önkifejezésről, egy zseniális, ámde átlagos halandó ember számára megfejthetetlen létértelmezésben történő lélekutazásról szól, mely az írón, Gertrude-on kívül mindenki más számára rejtély. Kvázi magáról a semmiről.
Fehér Anna, Nők. Játszmák. Rivaldafény., József Attila Színház © Kállai-Tóth Anett
Na, ezt kellene színpadra vinnie Camille-nak, aktuális sztárszínésznőnknek, aki napbarnítottan érkezik meg a színházba tengerparti nyaralásából, s mindennapi teendői közé tartozik, hogy első számú szereplője és hőse a napi bulvárnak. A transzcendens individuum s leendő szerepében álló számtalan vadidegen ákombákom kifejezés is annyiban érdekli, hogy mennyiben tudja azt díva mivoltába, és decens mosolyába illeszteni a premiert követő partin.
Mit teremt meg a színházi szféra? Ütköző vagy összekötőpont? Cél vagy eszköz? S ezek síkján fontos marad-e maga a színház? Ezen kérdések önkéntelen fölmerülnek a mű alkotta nehézkesen fájdalmas, ámde módfelett szórakoztató, humorral színesített diskurzusban.
A művésznők megjelentek, a világosító bevilágított, előttük a szövegkönyv. Nagy feladat vár rájuk, az alkotási folyamat komoly együttműködést igényel. Itt azonban együttműködésről még gondolati síkon sem beszélhetünk, olybá tűnik, hatalmas közöttük a szakadék. Mindketten mást és mást akarnak, egy nyelven beszélnek, de mégsem. Már a prepozíció definiálása megakasztja a próbafolyamatot. Majd egy megcsörrenő telefon. Majd egy kósza gondolat, melynek köze nincs a darabhoz. És így tovább.
Fehér Anna, Pikali Gerda, Nők. Játszmák. Rivaldafény., József Attila Színház © Kállai-Tóth Anett
Sok-sok kérdés és ellentét, amely zseniálisan könnyed és szórakoztató formában jelenik meg a színpadon. Fehér Anna és Pikali Gerda egy másodpercig nem hagyják magára a nézőközönséget, nem engedik elnémulni a színt, remekül egyben tartják a produkciót és a vezérfonalat.
A zenei aláfestést hegedű és csellószó adja, a hangulatot a világosító színjátékkal próbálja megragadni – rendezői utasításra. Nehéz ügy, de szent a cél, ennek a darabnak meg kell jelennie a színpadon. Valami nagyon magasztos, valami végletesen elvont mestermű, amit valaki megírt, és valaki másnak elő kell adnia. Ez már nem is munka, hanem harc.
A két eltérő karakter küzdelme során megmutatkozik személyiségük, a másikról alkotott képük, világlátásuk, míg szüntelen próbálják elkezdeni a próbát.
Pikali Gerda, Fehér Anna, Nők. Játszmák. Rivaldafény., József Attila Színház © Kállai-Tóth Anett
A Fehér Anna alakította Gertrud zsenije hatalmaskodó, ámde a cél érdekében kényszeresen megalkuvó személyiség. Ő az üldözött zseni, aki szükségszerűen lép fel a rendszer ellen, és az emberi értelem szüntelen kiteljesedése mellett. Szellemileg nem talál partnerre a darabját színpadra játszó színészben, legalábbis kezdetben ezt gondolja, ám korántsem biztos, hogy végig megmarad benne ez a prekoncepció. Pikali Gerda a sztárszínésznő. Semmi köze a darabhoz, vagy annak mondanivalójához, ő a rendszer kiszolgálója, arra szerződött, hogy bulvárhősként a viseletével és magánéleti botrányaival legyenek tele a lapok. Csöppet sem érdekli, mit visz színre. Vagy esetleg egy kicsit. Mégiscsak színésznő.
Lesz győztes és vesztes, vagy mindkettőjüknek megvan a maga helye a világban és a színpadon?
Érdekes függőségi kapcsolat alakul közöttük az időtlen cselekményben. Ők ketten valószínűleg sehol nem találkoznának vagy lépnének kölcsönhatásba egymással, csak a színházban.
Pikali Gerda, Nők. Játszmák. Rivaldafény., József Attila Színház © Kállai-Tóth Anett
Telik az idő, csörögnek a telefonok, forognak a fogaskerekek, de konszenzus helyett csak még több kérdés merül föl, s még mindig, egyetlen sort sem sikerült elolvasni a műből.
Hová vezet a küzdelem? Sikerülhet közös nevezőre hozni két ellenpólust? Születik-e ebből darab? Sérül-e valaki? Nagy a darab tétje. Ezt a reménytelennek tűnő küzdelmet adja elő kamaraszínpadán a József Attila Színház Victor Haim művéből, két kiváló színésznő előadásában, Schlanger András rendezésében.
Victor Haim: Nők. Játszmák. Rivaldafény., József Attila Színház