Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Tóth Viktória
A Budapest FotóFesztivál keretében jelentkezett új tárlattal a Herzen utcai TOBE Gallery. A portugál származású, Spanyolországban élő fotóművész, Angela Sairaf alkotásaiból rendezett tematikus kiállítás igényességében és témájában is tökéletesen illeszkedik az idén első alkalommal megrendezése kerülő FotóFesztiválhoz. Ugyanis egyikük sem vállal kevesebbet magára, mint azt, hogy ízelítőt adjon a vizuális művészeti ág érzelmi közvetítő erejének és szerepének jelentőségéből, legyen az annak kortárs, klasszikus, magyar vagy nemzetközi palettája. A február 28-án a Műcsarnokban megrendezett nyitókiállítással indult, két hónapon át látogatható tárlatok sorozatába a főváros azon kulturális intézményei, galériái és múzeumai kapcsolódtak be, akiknél a fotográfia, mint művészeti ág áll a középpontban. Így most, a FotóFesztivál sorozatának keretei között a TOBE Gallery tulajdonosai és kurátorai: Puskás Bea és Tomas Opitz újra egy olyan kortárs művésznek biztosítanak bemutatkozási lehetőséget Budapesten, akinek alkotásaiban – a tőlük megszokott módon – a tehetség és a kreativitás egyéni látás- és kivitelezési móddal, sajátos életfelfogással is társul.
Fotó: Tóth Viktória
A március második napjától látogatható tematikus tárlat alkotója, Angela Sairaf valamennyi színes „portré”fotográfiáján ugyanolyan maszkban, kortól, nemtől és nemzetiségtől független modelleket örökít meg különböző helyszíneken és körülmények között. A képeken szereplő emberek adott pillanatban végzett tevékenysége, esetleges szándéka, kisugárzása, motivációja elsőre jelentéktelennek tűnik, hiszen a tárlat egészét tekintve látszólag nincs összefüggés a szereplők élethelyzete között. Egy lényeges kapcsolódási elem azonban van. A sorozathoz kapcsolódó történet szerint a Tapuicaca közösség tagjait kutatta fel az alkotó különböző tájakon, hogy megörökíthesse azt a közösnek érzett gondolkodásmódot, amit ők képviselnek, miközben színes maszk mögé rejtik a külvilág elől arcukat. A fotográfiákon szereplő emberekben pozicionálásuktól függetlenül és szemnek látható módon minimum két közös van, amellett hogy egyazon fajba tartoznak velünk, nem láthatjuk arcukat. A művész több ország különböző helyszínein: szobában, utcán, autóban, múzeumban, jégtáblákon vagy éppen a dzsungel közepén örökítette meg modelljeit a lehető leghétköznapibb helyzetekben, egyetlen közös ismérvvel: az arcuk eltakarásával.
Fotó: Tóth Viktória
A kiállítás zártkörű megnyitóján Tomas Opitz beszédében felfedte a sorozathoz kapcsolt képzeletbeli történet igazi jelentőségét. A Tapuicaca emberek csoportja olyan, a művész által definiált fikció, amellyel semmi mást nem szeretett volna, “csak” reflektált egy valós, általa megfigyelt és megtapasztalt jelenségre, amely által provokálja közönségét – és saját magát is – arra, hogy megértse azt, ami az egyéni szintű, saját szabad akaratból eredő rejtőzködésből fakadt, hogyan változott tömegjelenséggé a hétköznapi emberek életében. Ugyan az emberiség mindig is rejtőzködött ellenségei elől, amelyre a fotográfiákon viselt equadori maszk is utal, de az a kétoldaliságával egyértelműen a külsérelmi támadások kivédésére szolgált. A XXI. század dzsungelharcosai nem nyílt színen támadnak, az érzelmeket leginkább közvetítő igazi arc elfedése egyéniségünk lefojtására, érzelmeink ki nem mutatása pedig azok meg nem élésére szolgál. Számomra nagyon idegen, ijesztő módon.
Tomas Opitz, Tapuicaca, Puskás Bea -Fotó: Tóth Viktória
Az új tárlat előtt a TOBE Gallery hosszú heteken át zárva volt. De mindennél jobban tudtam, hogy a minket összekovácsoló Herzen utcai helyszíntől különböző fizikai távolságra tartottuk magukat a minket láthatatlan szállal összekapcsoló értékekhez mindannyian. Hogy aztán amikor adott lesz a közös hely és idő, mind siessünk haza, a TOBE Gallerybe. Mert az igazi védettséget és biztonságot ez az érték- és érzelem kapcsolat jelenti számunkra a hétköznapokban. Úgy vagyunk Tapuicaca-k ebben a világban, hogy legalább egymásnak meg merjük mutatni az igazi arcunkat. Találkozzunk bármilyen gyakran, bármennyi időre, bármilyen minőségben az igazán hozzánk tartozókkal. És ez szerencsére nem fikció. Az már biztos, hogy ennek megfogalmazásáért köszönettel tartozom Angela Sairaf kreatív önkifejezési módjának. Aki pedig nem hiszi, nézzen utána.
Fotó: Tóth Viktória
A kiállítás 2017. március 2-április 7. között tekinthető meg keddtől péntekig 14-18 óra között vagy bejelentkezéssel.
Fotó: Tóth Viktória