Szerző: Tóth Judit Nikoletta
December közepétől látogatható a Magyar Nemzeti Galéria legújabb időszaki tárlata, amely a magyar művészet meghatározó egyéniségeit feldolgozó kiállítássorozat részeként, Ország Lili életművét mutatja be. A kilencven évvel ezelőtt Ungváron született alkotót annak dacára is a modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon, hogy életében hivatalos elismerésben nem részesült. A gyermekkorától a festői pályára készülő, Budapestre kerülő művész élete 52 éve során elkészült, több mint hétszáz alkotása közül háromszáz művet vonultat fel a Kolozsváry Marianna kurátor nevéhez fűződő kiállítás. Az egyes alkotói korszakokat lineárisan, az azok közötti belső késztetésből fakadó – az alkotó által is sokszor utólag megértett – ok-okozati összefüggéseket is felvillantó, részenként és összességében is tematikussá váló kiállítás amellett, hogy bevezet az Ország Lili alkotásaitól elvonatkoztathatatlan látás- és gondolatmódba, egyéb különlegességeket is tartogat a látogatói számára. A több termen végigvezető, szinte órákig tanulmányozható sorozatokkal és a festményeket mintegy előkészítő montázsokkal párhuzamosan ugyanis a művészre hatással lévő magyar és külföldi alkotók közül Bálint Endre, Vajda Lajos, Paul Delvaux, Giorgio de Chirico, Vieira da Silva, Toyen és Zoltan Kemeny művei is helyet kaptak a falakon.
Ország Lili: Önarckép (Kislány fal előtt) (1955 olaj, vászon 35 x 56 cm)
Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, Vasilescu-gyűjtemény – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
Ezekkel, és a festőnő életéből származó fotókkal, levelezésrészletekkel, dokumentációkkal, fényképekkel megismerhetjük barátaihoz, mestereihez és első gyűjtőihez való érzékeny viszonyulását és a művészi kiteljesedésének alakulását is. A kiegészítő információkból kiderül, hogy Ország Lili nem csak művészekkel, de az őt értő, egyéb területen tevékenykedő személyiségekkel is tartott fenn baráti kapcsolatot. Közülük a legfontosabbak: Róbert Miklós, Bálint Endre, Pilinszky János, Rácz István vagy Kolozsváry Ernő.
Ország Lili: Memento, 1957 (olaj vászon, 45 x 121 cm)
Pilinszky János hagyatékából – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
A kiállítás több pontján is visszaköszön és annak szerves vázát is adja Ország Lili és Pilinszky János azonos gondolkodásmódon alapuló barátságának egymást kölcsönösen inspiráló hatása. A két művész ugyanazt kereste, kutatta, értelmezte és fogalmazta meg saját önkifejezési módján az emberi lét értelmére vonatkoztatva. Így a költő nem csak megnyitotta a festőművész tárlatait, de annak képeit címekkel és ajánlásokkal látta el rendszeresen. Pilinszky ismert sorai: a „Kilép a többiek közül. Megáll a kockacsendben” tökéletesen a festőnő világára asszociálnak. Ország Lili ugyanis a falak és a kövek egymásra épülő rendszerei által a mindig is magában hordozott legbenső világát találta meg a külvilágban. Ezek, a szorongásait és félelmeit is jelképező falak, amelyeket alkotói korszaka elején felépített, majd feléjük emelkedve, alaprajzokig visszabontott, később írásjelekkel ellátva újjáépített, hogy aztán élete legvégéig labirintusrendszerekké formálva szüntelen megfesse azokat, a belső világának feltárását, önmaga titkának megkeresését és az életet igazolták számára.
Ország Lili: Vörös város, (olaj, fa 60 x 50 cm)
Antal–Lusztig-gyűjtemény, Debrecen – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
A festőművész saját bevallása szerint is reszketett a gondolattól, hogy megreked, ezért tapasztalatot tapasztalatra, és évezredes tudásra építve, megalkuvást nem ismerve festette meg saját labirintusrendszerét, amelyet ez által végig is járt.
„Ez az én labirintusom, ezen végig kell járni, és én úgy megyek rajta végig, hogy megfestem. Borzalmas kín, de itt nem lehet megalkudni. Ezt be kell járni, ennek a kapuját csak akkor zárják be, ha én már nem leszek.”
Ország Lili: Vonat előtt (Alagút), 1957 (papír, kollázs 14,5×22,5 cm )
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
A kiállítás záró részében ezekből az alkotásokból 1980 után most először, a művész eredeti elképzelései alapján, építették fel az ötven darabból álló Labirintust. A Pilinszky Jánostól származó idézet a folyosórendszer bejáratánál így invitálja a látogatókat: „Lépjünk be, és járjuk végig mi is azt a bizonyos labirintust, amit te megjártál, hogy egyszer mi is hasonlóak lehessünk tehozzád.”A sorozat egyes képei különböző gyűjteményekből kerültek ide, és így berendezve, különleges megvilágítással és a költő-barát Apokrif című versével együtt – Alföldi Róbert tolmácsolásában – olyan atmoszférájú világon át távozhat a kiállítás közönsége a tárlatról, amely hatása alól akarva-akaratlanul nem mentesülhet.
Ország Lili: Labirintus. Ikarosz, 1974–1975 (olaj, farost 100 x 100 cm)
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
Ország Lili élete utolsó, befejezetlen, fekete-fehér jelekkel ellátott képeit is még ebbe a sorozatba szánta. Teljességgel megélt élete után, temetésén is Pilinszky János mondta a búcsúbeszédet, amelyben Simone Weil gondolatával búcsúzott barátjától: „A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de fele úton elfáradnak, és csak keveseknek van ereje bejutni a labirintus közepébe.”
Ország Lili: Nő fátyollal (Nő fal előtt) 1956 (olaj, vászon 35 x 56 cm)
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár – Fotó forrása: Magyar Nemzeti Galéria
A Képzőművészeti Főiskolán végzett, évekig az Állami Bábszínházban díszletfestőként, majd díszlet- és jelmeztervezőként, a festőműhely vezetőjeként dolgozó Ország Lilit 1978-ban, alig fél évvel azután érte a halál, hogy beköltözhetett élete első műteremlakásába. A művész kiteljesedésének útját, ha nehezítették is, de nem korlátozták a külső körülményei. Az általa átélt borzalmak, az adott korszak gazdasági és politikai berendezkedése, az alkotás nyugodt körülményeinek hiánya szinte még jobban fordították az őt amúgy is végletekig foglalkoztató, csak látszólag sötét transzcendens világ felé. Így az, aki „csak” látogatóként is, de végigmegy, a több száz képet tartalmazó, alig néhány évtizedes életműből felépített tárlaton, szinte beleborzad a művész önnön magára, és az élet igaz természetére irányuló megismerési és megértési törekvésein. Aki pedig nem fél végigjárni a saját labirintusán, ugyanolyan természetű, de saját titkot talál meg, hosszú és következetes „munkával”, mint amire Ország Lili teljes életműve ráirányult.
Az Árny a kövön – Ország Lili művészete című kiállítást 2017. március 26-ig van lehetőségünk megtekinteni a Magyar Nemzeti Galériában.