Tóth Ditta interjúja
Október végén Animália címmel csoportos kiállítás nyílt a Bartók 1 Galériában. Csernátony Lukács László, Gerő Ambrus, Gyarmati Zsolt, Lucza Zsigmond és Szerdi Gábor az állatiság fogalma mentén összerendezett anyaga különböző nézőpontok szerint igyekszik definiálni az ember és állat viszonyát. A művek egyaránt reflektálnak korunk állattartási viselkedésmintáira, digitális bestialitására, és fogyasztási „majomkodásaira”, vagyis az ember zoológiai perspektívából való bemutathatóságára. Csernátony Lukács Lászlóval és Gerő Ambrussal beszélgettünk.
Csernátony Lukács László: Pinocchio – Fotó: Traub Viktória / forrás: a művész engedélyével
Csernátony Lukács László: Toxikománia 2.0 – Fotó: Traub Viktória / forrás: a művész engedélyével
– Kérlek, meséljetek erről a projektről. Honnan jött a közös kiállítás ötlete? Milyen viszony van a kiállító művészek között? Dolgoztatok-e már korábban is együtt?
Csernátony Lukács László: Ambrussal és Gáborral a Latarka Galéria karácsonyi kiállításán találkoztunk először (ahol mind az öten szerepeltünk képekkel). Néhány héttel később felhívott Ambrus, hogy csináljunk egy csoportos kiállítást. Természetes volt, hogy szóljak Zsigának és Zsoltnak is, hisz velük már évek óta állítok ki ZAWAR Collective néven. Beültünk az Urániába kávézni és elkezdtünk dumálni egymás melóiról, meg tervezgettünk. Valami ilyesmivel kezdődött. Lazán. Aztán megkérdeztük Kovács Kristófot a Telepről, hogy elvállalná-e a kiállítás megnyitását és felkértük KristofLab-ot (Szabó Kristóf) hogy keverjen alá valami ütős technot, mert ahhoz a cucchoz, amit kiraktunk, kell az elektronikus zene. Ők meg elvállalták. Szóval így indult a dolog…
Gerő Ambrus: Dalmata kutya – Fotó: Rácz Zsófia / forrás: a művész engedélyével
Gerő Ambrus: Én és Hope esküvője – Fotó: Rácz Zsófia / forrás: a művész engedélyével
– Öten vagytok, eltérő az ábrázolási stílusotok, eltérő nézőpontok hangsúlyozódnak a műveiteken keresztül. Pár mondatban meg tudnátok fogalmazni, hogy alkotói szempontból miért érdekesek számotokra az állatok? Mit jelent az állatiság, mint olyan? Hogyan képződik ez meg a művekben?
Csernátony Lukács László: Az állatiasság egyaránt lehet felemelő és lesújtó állapot. Egy társadalomfejlődési törekvés vége és kiinduló pontja is egyben. Jelenség, melyben feloldódhat a civilizációs szégyenérzet. Másrészt a sztereotípiagyártás kényszerének a lehetősége és eszköze is, emiatt feszültségteremtő. Engem ez a feszültség érdekelt elsősorban. Munkáimban az elfolyó neon színek valamilyen szintetikus, szétolvadt plasztik-cukorka hatását keltik. Így manifesztálódik Pinocchio, Yoda és az antropomorf kis Mickey Mouse is. Mert baljósak és cukik, mint a szintetikus drazsé.
Gerő Ambrus: Fontosak nekünk az állatok. A kiállítási anyagban látható, hogy az állatokról bizarr képet hordozunk magunkban. Látom magam előtt az üvöltő gorillát, a forgolódó kutyát, egy hulló női fejet, egy fiú macskát szorongat és látok még neon színnel fröcskölt fúziós élőlényeket, akik vagy szuperhősök akarnak lenni, vagy már azok.
Alighanem úgy éljük le az életünket, hogy szeretnénk szeretni egymást. Az állatokat inkább szeretnénk szeretni, velük viszont még kevésbé jutunk kapcsolatba, mert ők az erdőben élnek, mi pedig Budapesten.
Gyarmati Zsolt: Részlet az Escape Plan-ből – Fotó: Tóth Ditta
Gyarmati Zsolt: Szétbaszott világ, Menekülés a nirvánából – Lucza Zsigmond: Cat and boy 7 – Fotó: Traub Viktória / forrás: a művészek engedélyével
– Szerintetek elgondolható az animalitás felől az ember? Egyértelműen elkülöníthető-e egymástól ember és állat? Az alkotásaitokon keresztül meghatározódik az ember szerepe? Egyáltalán fontosnak tartjátok pl ez utóbbi szempontot?
Csernátony Lukács László: Állatból lesz az ember, emberből lesz az állat. Így áll összhangban a létezés. Szerintem ember és állat között Pinocchio a hiányzó láncszem. Pinocchio egy evolúciós állomás: saját fajtáját egyedül képviseli. Szeretne mutálódni.
Egy faj – többnyire – néhány millió évig létezik, azután annyira megváltozik, ha túlél egyáltalán, hogy új populációt alkot, olyannyira, hogy keresztezhetetlen lesz a régi egyedekkel. Szerintem ezt a fejlődésmutációt tárja elénk Pinocchio története.
Ráadásul hazudnia kell, hogy megnőjön a nemi identitása: ezzel a világot újrateremteni akaró, fallikus, örökké mutálódó hős világszimbólumává válik, még akkor is, ha Geppettonak nem ez volt az eredendő célja. Ezért festettem le többször is.
Gerő Ambrus: A kiállított munkák túlnyomó többsége állatokat jelenít meg, emberek jelenléte nélkül. Az én kiállított képeim szerint egyértelműen nagy szakadék van emberek és állatok közt. De azért sorstársak.
Lucza Zsigmond: Cat and boy – Fotó: Lucza Zsigmond / forrás: a művész engedélyével
– Hogyan reagálnak egymásra a kiállított művek?
Csernátony Lukács László: Szerintem intenzíven, hiszen egy jól körüljárható, konkrét, mindnyájunk anyagában központi kérdésként szereplő témát adtunk meg hívószónak.
Ambrus ill. én elsősorban az ember felől közelítettük meg a témát: az embertől haladtunk az embertelen felé. Zsolt egy animacivilizációs cunamit mutatott be, Zsiga egy degenerált líraiság mentén halad, amiben van valami brutalitás is, nyuszikkal meg cicusokkal, Gábort pedig a házi kedvencek testi funkciója, mint evolúciós zsákutca foglalkoztatja, ami már önmagában is paradoxon. Egyébként Ambrus és Gábor anyagában erősen rímel az a tendencia, miszerint a nyersen testiséggel foglalkozó, a parafíliát is érintő érdeklődés egy elegáns festői kvalitással együtt jelentkezik, ami engem a japán shungák (erotikus metszetek) világára emlékeztet. Zsiga, Zsolt és én pedig már évek óta állítunk ki együtt, tehát alapvetően van kapcsolódási pont a melóink között. Bár nincs házi kedvencünk otthon. Legalábbis nem tudok róla. Ám nekem van egy preparált farkasom.
Szerdi Gábor: Bubblegum / forrás: a művész engedélyével
– Milyen állatként tudnátok elképzelni saját magatokat?
Csernátony Lukács László: Engem az enyészet foglalkoztat.
Pár éve láttam az Ebay-en egy kihalt madár preparátumát. Huia a neve, az utolsó példány az 1900-as évek elején pusztult el. Kihalása előtt is ritkaságszámba ment: farktollát státusszimbólumként viselték. Ha kihal egy veszélyeztetett madárfaj, jó eséllyel vele hal ki a rajta élősködő tetűfaj is. Jelenleg a tudomány kb. 10 kihalt tetű populációt tart számon. Ez szerintem nagyon érdekes, szóval valami ilyesminek képzelném el magam.
Gerő Ambrus: Bármilyenként. Mindegyik állat bőrében jó lehet, akit szeretnek, aki szerethet másokat, ehet, alhat, családot alapíthat és felnevelheti utódait. De szeretek embernek is lenni…így is gyakran állatias.
Szerdi Gábor: Cone / forrás: a művész engedélyével
– Terveztek-e még valami közös munkát, vagy esetleg ennek a témának az elmélyítését?
Gerő Ambrus: Ebben a témában rengeteg lehetőség van. A fiúk számíthatnak rám.
Csernátony Lukács László: Folyamatos tervezésben vagyok valamin. A ZAWAR Collective (Zsolt, Zsiga és jómagam) December 3-án fog ismét megjelenni a Három Hét Galériában, szintén a Bartók Béla úton, de néhány lépéssel arrébb. Bár nem állatos melók lesznek, de nekem bejött az Animália, így, ebben a formációban, szóval részemről folytathatjuk!
Az Animália című kiállítás 2016. november 15-ig látogatható a Bartók 1 Galériában (Budapest 1114, Bartók Béla út 1.)