Szerző: Lanczinger Mátyás
Azt hiszem, kicsit össze vagyok zavarodva (Iku Ogawa) – Fotó forrása: Primanima
A Primanima idén elérkezett ötödik születésnapjához. A helyszín ismét Budaörs, az animációs paletta ismét a lehető legszínesebb, nemzetközi és hazai elsőfilmek roskadásig, legyen az évközi diákfilm, diplomafilm vagy diploma utáni elsőfilm. Ami azt illeti, évről évre csak büszkébbek lehetünk az itthon kitermelt animációs felhozatalra, hiszen egyre több és erősebb alkotás készül és hódít a világ fesztiváljain, nyakig a díjesőben. Az idei sikerek (például a Nyalintás nesze, a Balkon, a Beyond, vagy a LOVE) természetesen a Primanimán is képviseltették magukat és némelyikük itt is bezsebelt egy-két trófeát. Az összes díjazott megtekinthető eme linkre kattintva.
Bemutatkozik a V4 Fazine a BABtérben – Fotó forrása: Primanima
Friss újdonság továbbá, hogy bővült a helyszínek sora a BABtérrel (Budaörsi Animációs Bázis), mely műhelyként, kiállítótérként funkcionált. Itt kapott helyett a V4 Fanzine képi anyagának kiállítása is, mely a visegrádi országokból verbuvált különböző grafikusokat, illusztrátorokat, hogy képeikkel reagáljanak adott (de nem a saját) ország egy-egy hagyományára, sajátosságaira. Kiragadva egy példát, Takács Anikó képe a halusky-t eszegető szlovák Štefan Banič-ot ábrázolja, aki az ejtőernyő feltalálója volt. Egy fanzin a legtöbb esetben házilag gyártott és alacsony példányszámmal bír, de a V4 nem kevesebb, mint 2000 példánnyal került ki a nyomdából.
Szemet szemért (S. Bache, M. Goudarz, L. Peter) – Fotó forrása: Primanima
A díjazott filmek vesézése helyett személyes kedvenceimet emelném ki a továbbiakban. Hangsúlyoznám, hogy nem volt alkalmam minden vetítést megnézni, így csak azokból tudok válogatni, amelyeket sikerült is látnom, de még így is egy elég gazdag csokor gyűlt össze. A doku-animáció képviseletében például Kotschy Péter és Nemes Barna 56 című filmje egy visszaemlékezést jelenít meg nosztalgikus, olykor vérfagyasztó képekben (például a golyózáporban való sorbanállás a kenyérért). Az érzékeny óriás egy személyes hangú beszámoló fóbiákról, slam-ről és a bátorságról. A Szemet szemért-hez az animációs jelleg nem sokat tesz hozzá, esetleg elemel, amennyiben maga a téma rendkívül sokkoló: egy gyilkos vallomásait ecseteli.
Jazz Orgia (Irina Rubina) – Fotó forrása: Primanima
Szórakoztatóbb és fiktívebb vizekre evezve: a Jazz Orgia friss festmény-hang kollázs, Az élet nehéz szkeccsfüzére bebizonyítja, hogy mégis létezik a német humor, a Farönkök súlyos egzisztenciális fa-létkérdéseket feszeget a fagyban, A bajusz egy gőgös és abszurd ki-ha-én-nem párbajt mutat be, míg a Denevérhal leves őrült agymenése igazi wtf élmény (szigorúan what the frak-nek értendő természetesen, a Battlestar Galactica szelídített káromkodásos szintjén). Tóth Luca kissé tömény, gender-facsaró filmkölteménye, a Superbia egyedi, mágikus világot tár elénk. Az agymenéses vonulat csúcsa pedig a címben emlegetett hurka (bár én kolbásznak hittem) rémálom-szerű kalandjait ecsetelő Azt hiszem, kicsit össze vagy zavarodva című japán bábfilm, Iku Ogawa rendezésében. Szürreális horror-mese abszurd, felszabadult, de fojtogató, cuki is, őrült is… besorolhatatlan. Némileg meglepő módon, de valószínűleg ez az élmény is okozhatta, hogy ez a mű hozta el a fesztivál nagydíját.
Farönkök (Nils Hedinger) – Fotó forrása: Primanima
Legszemélyesebb kedvencem pedig megkapja a szubjektív Lanczinger Mátyás-díjat: egy kétperces gyerekfilm, a Nem vagyok kisegér (rendezte: Evgenia Golubeva), mely erőlködésmentesen bájos hangvételével, kedvesen frappáns mondanivalójával lehengerelt. A Primanima pedig fontos animációs esemény lesz/marad a jövőben, ha így folytatja. Bár még csak öt éves, de már igencsak érett felnőttként viselkedik.
Nem vagyok kisegér (Evgenia Golubeva) – Fotó forrása: Primanima