Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Október 2-án jelentkezett az új színházi évad első premierjével a Budapest Bábszínház. Az Andrássy úti épület Játszó-terére David Walliams gyermekkönyvéből Gimesi Dóra által adaptált két felvonásos, élő zenés és táncos előadást és annak látványelemeit Hoffer Károly rendezte.
A Bábszínház társulatának új előadása több szempontból is figyelemre méltó. A történet alapjául szolgáló, már magyarul is megjelent regényt a BBC megfilmesítette és ezáltal ismerté tette, de színpadi változatát Nagy-Britannián kívül még sehol nem mutatták be a világon. Így a széles korosztály által érthető, zseniális humorba ágyazott történet színpadi átdolgozásával a hazai közönség az anyaországon és angol nyelven kívül elsőként találkozhat. A regény kortárs írója, a rá jellemző módon, minden egyes kamaszoknak szóló történetében – így ebben is – az ezt a korosztályt érintő és foglalkoztató társadalmi-, emberi- és létkérdésekkel, problémákkal foglalkozik úgy, hogy azt humoros helyzetekbe és szójátékokba szövi bele. Ezt az eredeti műre is jellemző közérthetőséget és szórakoztathatóságot pedig ez a magyar nyelvre le- és átfordított színházi feldolgozás is tökéletesen megőrizte és adja át korosztálytól függetlenül a közönségének.
A történet címszereplője, Gengszter nagyi (Blasek Gyöngyi), hogy visszaszerezze kamaszkorba ért unokája figyelmét nemzetközi gyémántrablónak állítja be magát. Így az addigi játszótárs, aki a tizenéves unoka számára már csak unalmasnak látszó és a család által is elhanyagolt idős hölgy „fekete macskaként” olyan élményt szerez unokájának (Szolár Tibor), amely egész további érzelmi életére kihatással lesz. A történet egy tipikus 21. századi családi körként szembesíti a közönségét is azzal, hogy mennyire elcsúsznak mellettünk a napok, a dolgok és mennyire nem éljük meg azokat. A szereplők által a színpadon is használt technikai eszközök, a tehetségkutató show-kat megidéző TV-s világ és felszínes egymásra irányuló figyelem ugyanis úgy épül be a mindennapjainkba, hogy észre sem vesszük az élet igazi lényegét. A darab gyors váltásai, a mozgatható díszletek és eszközök ugyanúgy pillanatok alatt alakítják át a helyszíneket, mint amilyen gyors váltás és ritmus jellemző felgyorsult világunkra. Ettől is lesz még komfortosabb a kiskamaszok és az őket kísérő nézők számára is ez a színpadon megteremtett világ. A Pirisi László által komponált, élőben megszólaltatott kísérőzene, és a Szöllősi András által kidolgozott koreográfia úgy alkalmazkodik minden egyes pillanatban a szereplők által megtestesített báb- és hús-vér szereplők jelleméhez, hogy azok metakommunikációjának megerősítése mellett igazi lendületet és elcsendesedési lehetőséget is biztosít számunkra. A közönség sorai közé is kiszervezett színészi játék azonban most sem állhat meg az egyszerű szórakoztatásnál. Hiszen a kortárs történet érint olyan klasszikus „elkerülhetetlen” területeket is, mint az elmúlás, a búcsúzás. A nagymama megnyilvánulása unokájához: „Soha többé nem akarok hazudni neked!” kár, hogy csak nem sokkal a végső búcsújuk és a fekete macska utolsó nagy bevetése után következik be.
A tíz éven felüli korosztály számára szánt egész estés zenés darab azt hiszem, jó értelemben, de most már a legkisebbekben is átfogalmazza a bábszínházról alkotott klasszikus képet. A párhuzamosan megjelenő báb- és bábszínész monológok, ezáltal a rugalmas és cseppet sem zavaró szerepcserék, a felvonultatott óriásbábok ugyanis nem csak mozgalmasabbá teszik az élményt, de egészen más megvilágításba, mintegy kézzel foghatóvá teszik a bábszínészek teljesítményét is. Hiszen nem csak „kölcsönzik” az általuk mozgatott bábok számára jellemüket, de hús-vér megjelenésükkel is azonosulnak, egyenrangúvá válnak velük. Mindezt úgy, hogy a vicces, de irigylésre méltóan pontos táncmozgásuk (Ellinger Edina és Ács Norbert), a mimikájuk pontos kidolgozása mellett még a színpadkép teljes átrendezését is ők maguk oldják meg hihetetlenül lágyan és könnyedén. A garantáltan jó humorú, a közönséget is rendszeresen megkacagtató jelenetek mellett nagyon jó érzés volt megtapasztalni, hogy az előadást alkotók nem csak önmagukat, és az általuk megtestesített bábokat, de fiatal közönségüket is mennyire komolyan veszik.
A Bábszínház Játszó-terén megteremtett, korosztálytól függetlenül élvezhető kortárs, igazi való világ ugyanis rólunk és nekünk szól. Az viszont már a mi felelősségünk, melyik jelenet jellemzi leginkább az életünket. De akár megtaláljuk, akár nem önmagunkat ebben a „gengszterkedésben” egy biztos: soha ne féljünk játszani. Ben és nagymamája történetében – és a sajátunkéban sem – a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Amit Ben megtapasztalt, attól ő maga is sokkal szebben csillog, mint a gyémántoknak hitt üvegek nagymamája kekszes dobozában.
A Gengszter nagyi előadáshoz színház-pedagógiai foglalkozás is kapcsolódik, amelyre szeretettel várja a közönségét a Budapest Bábszínház.
David Walliams: Gengszter nagyi – Budapest Bábszínház
További előadások októberben: 10. 16. vasárnap, 10:30, 14:30 és novemberben: 24. csütörtök, 10:00, 25. péntek, 10:00