Szerző: Lanczinger Mátyás
Szegény Ove nem nagyon tud meghalni. Pedig nagyon akar, de sosem sikerül, sosem hagyják, hiszen mindig valakinek éppen segíteni kell vagy pedig a kötél nem megfelelő minőségű. A rigolyás öregember a kis lakópark önkéntes felügyelője: a rendet és rendszerességet követi és ki is követeli, és folyamatosan hőzöngve takarít a környék lakói után. Munkahelyéről egy napon elbocsátják, ekkor telik be a pohár. Mivel egyedül él, semmi sem motiválja már az életre, eldönti, hogy végleg elköszön. Csakhogy ehhez az életnek is van még egy-két szava. A szomszédba új család érkezik, fenekestül felforgatva Ove addigi körülményeit.
Fotó forrása: Vertigo Média
Folyamatos flashback-ek során megismerjük Ove élettörténetét: viszonyát vasutas apjával, aki nem igazán tudta felé kimutatni a szeretetét, majd eljön a nagy szerelem Sonja, a derűs, életigenlő tanárnő képében, aki Ove társa lesz jóban és rosszban. Megismerjük a barátságot is, amit egy értelmetlen Volvo-Saab versengés miatt veszít el, de azt is megtudjuk, hogy valójában egy hős, aki bátran tűzbe megy, ha valakit menteni kell. A hosszú mozaikokból végül összeáll a kép, hogy hogyan vált Ove azzá a morózus öregemberré, akivé. Sonja volt az ő életének igazi értelme és mozgatórugója, a másik fele, az igazi Szív a kapcsolatukban. Nélküle Ove kiüresedett, másokhoz nem képes kapcsolatot találni. Egy korrekt ember, segít, ha kell, csak mindezt egy duzzogó, embergyűlölő köntös mögé rejti. De az új lakók, vagyis a gyerekek és különösen az anyuka, Parvaneh képében megnyílik felé egy új kapocs, amely ellen hiába is küzd. Letörnek a jégdarabok és Ove hirtelen elkezdi bevonzani a jót az életébe (és észrevenni, értékelni, hogy ez egyáltalán adatik). Az a jó pedig nem ereszti.
Fotó forrása: Vertigo Média
Ez a svéd film nagyon erős. Szuggesztív, körülbelül az első percek után magával ragad és nem ejt le magáról. Nagyon jó a humora is, ugyanakkor a dráma is a helyén van. Tele van lélekkel, de olyan szinten, hogy hirtelen nem is tudok ehhez hasonló filmet mondani, amit mostanság láttam volna. Nem jelenik meg benne a hollywoodi nagyot mondani akarás és hatásvadászat, helyette van viszont bőven valódi tartalom és emberi mélység. Azok a kapcsolati dinamikák, amiket a film felmutat, az a hit és odaadás a másik ember felé, valami olyan üzenet, amire nagyon szükség van mostanában. Még akkor is, ha a szkeptikus rögvalósághoz elvétve van csak köze (pl. a való életben vajon milyen fiatal küzdene egy morgó, idegen öregember lelkéért?). Mégsem lesz giccses, mégsem hiteltelen. Ebben természetesen nagy szerepe van a kiváló színészgárdának is. A történet pedig érdekesen és dinamikusan van elmesélve: jól építkezik, fenntartja a figyelmet, nagyon jól pendíti meg a megfelelő húrokat a megfelelő pontokon. A fiatal Ove és Sonja kapcsolata a múltban például remekül van kibontva és remekül van rímeltetve a jelenre, ahol Parvaneh veszi át Sonja szerepét, de nem, mint egy újra megjelenő szerelem, hanem mint egy igaz barát képében. Ez a kérdés nélküli és előítélettől mentes odaadás nagyon elismerésre és irigylésre méltó, egy nagyon erős nő képét mutatja. Ove kétszer is meg van mentve tehát élete során, mindkétszer egy nő által. De mindez nem történne meg, ha ezek a nők nem látnák meg a mackóemberben a hatalmas szívet.
Fotó forrása: Vertigo Média
Azt éreztem, hogy olyan ez a film, olyan súlyú, mint egy jó regény – a stáblistát olvasva aztán világos is lett, hogy jó helyen kapirgálok, egy 2012-s könyvsiker alapján készült. A lélek talán kicsit túl is csordul a végére, még tovább fokozzák azt, amit talán már nem kéne, már szinte 120%-os a happy end, de ez legyen a film legnagyobb hibája, ettől eltekintve egy remek darabbal van dolgunk, üde színfolt, amit vétek lenne kihagyni. És különben is, nyáron mindig jólesik hűvös, északi környezetben játszódó filmeket nézni.
Az ember, akit Ovénak hívnak
Színes, szinkronizált svéd fekete komédia
Bemutató: 2016. 07. 07.
Rendezte: Hannes Holm
Írta: Fredrik Backman regényéből a forgatókönyvet írta: Hannes Holm
Szereplők: Rolf Lassgård, Madeleine Jacobsson, Ida Engvoll, Tobias Almborg
Fényképezte: Göran Hallberg
Vágó: Fredrik Morheden
Zeneszerzők: Gaute Storaas
Producer: Annica Bellander, Nicklas Wikström Nicastro
Hossz: 116
Hang: Dolby Digital 5.1
Vetítési mód: DCI
Art besorolást kapott alkotás
Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV.)