Szerkesztő: Ványi Viktória
Öt óra a jazz leendő és már meghódított szerelmeseinek, igen április 22-én a MOM-ban rendezett Get Closer Jazz Fest nyitónapján ennyit tölthettünk egymás társaságában. A délutáni napsütésbe besétálva a fiataloktól az idősebbekig, mindenhol csoportok beszélgettek, uzsonnáztak és kiszűrődött a zene, az első előzenekar a tavaly alakult Rafael Mário Jazz Project már a színpadon. A tehetségkutató verseny egyik győztes zenekarának fiatal tagjai, Bartók Vince – basszusgitár, Varga Gergely – tenor sax, Hidász Tamás – dob, Rafael Mário – zongora. A fiúk az egyetemen ismerkedtek meg, ahol a már nemzetközi díjakkal is jeleskedő frontember Rafael Mário zongorista, saját darabjával jelent meg egy zenekari órán. Az összhang rögtön érezhető volt és a mindannyiuk számára fontos kifejező készség, azóta is új és újabb darabok komponálására sarkallja őket. A Get Closer tehetségkutatón elért eredmény különösen édes számukra, hisz a díjat nem más adta át, mint az este világsztár vendége Billy Cobham, aki maga is a zsűri tagja volt.
A jazz valami elvont dolognak tűnik, és hogy állsz a progresszív rockkal? Az 1970-es évek kinek történelem, kinek nosztalgiázás, de a másodikként fellépő Syrius Legacy gondoskodik a Syrius zenekar fénykorának megidézéséről. A zenekar tagjai, Benkó Ákos – dobok, ének; Fonay Tibor – basszusgitár; Ludányi Tamás – altszaxofon, szopránszaxofon; Tempfli Erik – zongora, billentyűs hangszerek; Vidákovich Izsák – tenorszaxofon, fuvola.
A színpadkép átalakítása idejére felemelkedtünk az irodalom kupolájába, mely jelen esetben egybeesett a MOM kupolatermével, ahol Mogyoró Kornél ütőhangszerek és Kardos Dániel gitár zenei kísérete mellett Háy János saját költeményeit olvasta fel. Ezúttal a főfogás előtt érkezett a desszert, keserédesen borongós étcsokoládé bonbon formájában, de Háy tollából minden falatja élvezet volt. Már a következő koncerten állva is nehezen tudtam kivonni magam a hangulata alól, még elmerengtem volna, a zenei harmóniában feltárt gondolatvilágban.
Naiv kérdést intéztem az ütőhangszerek hazai koronázatlan királyához, hogy mégis mennyit hozott ma magával… mármint, lányos zavaromban talán a kütyü szót használtam, tudjuk be ezt az esti óráknak és az alább leírtaknak. Summa summarum Mogyoró Kornél válaszában egy szám helyett nem volt rest felsorolni őket, ezért én sem lehetek az leírni. Cajon, udu, panderio, aquafon, caxixi, lámakörmök, shaker, Perutól a Dominikai Köztársaságon keresztül Afrikáig honos hangszerekről van szó (ugye, az avatatlan szemnek, nyelvnek a kütyü szó már nem is annyira indokolatlan). Ha az informativitás ily mértékét fárasztónak találtátok, kérem értékeljétek, hogy otthoni gyűjteményét körülbelül 400 tárgyra taksálta.
Feszült várakozás után színpadra lépett a Billy Cobham Band, a 71 éves New York-i székhelyű panamai veterán dobossal. Billy Cobham neve mellett minőséggaranciaként mindenhol megemlítik, hogy egykor Miles Davis lemezfelvételein is játszott, azért a ’70-es évektől, ha jól számoltam 46 saját lemeze is megjelent, a legutóbbi 2013-ban. Most a magyar közönséget kápráztatta el a dobok rengetege mögött mutatott, utolsó taktusig félelmetesen pontos és erőteljes játékával. Már csak koncertturnéi állomásainak száma is elárulja máig hihetetlen teherbírását.
Nagy élmény volt a francia gitáros, Jean-Marie Ecay meghatározó színpadi jelenléte is az est folyamán, mintha rajta sem fogna az idő. A zenekar fellépői voltak továbbá, Michael Mondesir – basszusgitár; Steve Hamilton és Camelia Ben Naceur – billentyűs hangszerek.
Ez még csak az első nap volt, hétvégén a GFS Trio-val, Richard Bona-val és további remek magyar előzenekarokkal folytatódott a fesztivál. Látogassatok vissza és olvassátok el ezeket az élménybeszámolókat is, előrebocsátom, megéri!
http://www.getcloserconcerts.com/