Szerző: Lanczinger Mátyás
Norvég film, amerikai helyszín, európai rendező, amerikai színészek, francia színésznő… Mintha már a gyártásnál is alapkoncepció lett volna a daraboltság, amely e film sajátja, mind narratíváját, mind a főszereplők egymáshoz való viszonyát tekintve. Szilánkokból építkezve múlt, jelen, álom és valóság keveredik sokszor a néző szeme előtt, akinek ezekből a töredék darabokból kell végül összeraknia a teljes képet.
Hétköznapi titkaink (fotó forrása: Vertigo Média)
Egy anya évekkel ezelőtt halálos balesetet szenvedett, de vajon baleset volt-e vagy öngyilkosság? Kemény életet, illetve hivatást választott magának: háborús övezetekbe utazva híres fotóriporterré vált ugyan, de sajnos családja (férj és két fiú) húzta a rövidebbet. Hol távol volt tőlük, hol velük élt, párhuzamosan két világban, de mintha egyikben sem lett volna igazán otthon. Egy retrospektív kiállítás kapcsán viszont újra előkerül a múlt egy-egy mozaikja: lezáratlan kérdések merülnek fel, melyekkel az apának is el kell számolni, mintúgy a két fiúnak, akik közül az egyik még iskolás kamasz, a másik, idősebb viszont már apai örömök elé néz. Már amennyiben lehet örömről beszélni e film kapcsán.
Hétköznapi titkaink (fotó forrása: Vertigo Média)
Mindent átleng az üres mélabú, az apa hasztalan keresi a kapcsolatot fiaival, hogy egy őszinte szót tudjanak váltani, az idősebb fiú jobbnak látja elmenekülni gyermeke anyja mellől és ő is hárítja az őszinte kommunikációt, a kamaszfiú pedig álmaiba és a számítógépes játékok virtuális világába menekül (ugyanakkor még ő a legtisztább lélek). Mindenki keres valamit, főleg egymást, de mégis mindenki félmondatokban tér ki a másik elől, mert legalább annyi elfojtott vádaskodással küzdenek. Ha beszélgetnek, akkor is bent marad a ki nem mondott lényeg (a szőnyeg alatt). Az anyára vonatkozó feloldatlan „bűnökért” (pl. önzőség?) is az apa lesz a felelős?
Hétköznapi titkaink (fotó forrása: Vertigo Média)
Ebben a filmben akkor is hideg van, ha hétágra süt a nap, akad ugyan minimális humor (pl. Gabriel Byrne fiatalkori színész énjének beidézése), vizualitásában helyenként klipesen túlzó (a baleset, szuperlassításban szálló üvegszilánkokkal), máskor nagyon ügyesen rétegzett (pl. a pompomlányok gyakorlása közben előtér és háttér viszonya), de összességében véve nagyon lassú folyású alkotás, mely befogadói részről nagyobb türelmet kíván. Ahogy a szereplők nehezen találnak kapaszkodót egymáshoz, úgy a néző dolga sem könnyű ebben a kirakósban és csak reménykedni lehet, hogy végül mégis egymásra találhat a család.
Hétköznapi titkaink (fotó forrása: Vertigo Média)
Legsűrűbb, egyben szerintem legműködőbb, sodró jelenetsora a kamaszfiú napló-novellájának felolvasott sorai alá vágott megannyi kis videóból álló képözön – mely alatt talán még a nap is melegebb fénnyel süt.
Hétköznapi titkaink (Louder Than Bombs), 2015
Színes, feliratos, norvég dráma
Bemutató: 2016. 03. 24.Rendezte: Joachim Trier
Írta: Joachim Trier, Eskil Vogt
Szereplők: Jesse Eisenberg, Gabriel Byrne, Isabelle Huppert, Amy Ryan
Fényképezte: Jakob Ihre
Vágó: Olivier Bugge Coutté
Producer: Joshua Astrachan, Albert Berger, Thomas Robsahm
Hossz: 107Hang: Dolby Digital 5.1
Vetítési mód: DCI
Art besorolással nem rendelkező alkotás
Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott (IV.)