Szerző: Tóth Judit Nikoletta
Fotók: Komáromi Richárd
Néhány évvel ezelőtt rendhagyó, azóta hagyománnyá formálódó összefogást kezdeményeztek az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium önkéntes diákjai, öregdiákjai, az ott tanító tanárok és a szülők. Olyan kortárs kulturális és egyben támogatói esteket rendeznek a patinás épület dísztermében, amelyek ingyenesen vagy támogatói jegy vásárlásával látogathatók. A sorozat – amely az iskola névadójának, Radnóti Miklósnak a Nem tudhatom című versének egyik sorát kiemelve a „Messzeringó” nevet viseli – teljes bevétele az iskola Alapítványát támogatja, amelyet fejlesztésekre és az ott tanuló diákok támogatására fordítanak.
Március 16-án este Röhrig Géza (költő, színész) a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője tisztelte meg az érdeklődőket azzal, hogy egy egész estés beszélgetés erejéig Gács Anna (az ELTE BTK docense, volt Radnótis diák) kérdései mentén bepillantást engedjen életébe, és az őt középpontba helyező film felemlegetése mellett elsősorban irodalmi kötődésébe és tevékenységébe. Hiszen amellett, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szabó István osztályában filmrendezőként végzett, játszott a József Attilát életét feldolgozó Eszmélet című sorozatban, volt frontembere egy punk zenekarnak, rendszeresen publikál verseket. A napokban megjelenő új, 8 év 50 versét tartalmazó kötete előtt is számos verseskötete jelent már meg magyarul.
zempleni-fesztival
Így a másfél órás est amellett, hogy a művész életfilozófiájába és gondolatiságába is beengedte a közönséget, annak legújabb, a Magvető Kiadónál most megjelenő: Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit című kötetéből történő felolvasással és Kiss Balázs Márton 12. osztályos diák szavalásával is kiegészült. A tanuló előadásában elhangzott Honvágy című vers szorosan kapcsolódik a szerző azon élményéhez, hogy a budapesti, nevelőszülők gondozásában eltelt gyermekkora után, 16 évvel ezelőtt kiköltözött New Yorkba. Nemes Jeles László ott kereste Őt meg e-mailben azzal, hogy szereplőket keres készülő filmjéhez. Mivel a rendező hat évvel azelőtt látta Őt utoljára, megkérte a művészt, hogy küldjön magáról képes felvételt, amelyen kedvenc történetét, a Harmadik festő című mesét mondta el. Ennek a mesének a tanulsága szerint egy púpos és félszemű embert is lehet olyan szögben (vadra lőve, fél lábra ereszkedve, fél szemét a célzás miatt becsukva) úgy megfesteni, hogy nem szépítik meg tudatosan, de nem is emelik ki hiányosságait. Ezen mese tanulsága és egy gyermekkori beszélgetőtársának mondata: „Mindig csak egy napig vagyok itt.” az, amely átvezette őt minden eddig megélt traumáján.
A szinte minden nemzetközi díjat elnyert filmmel kapcsolatban elárulta, a forgatás nem volt annyira nehéz, szerepe tényleg testre szabott volt, hiszen ez egy egzisztenciális szerep. De előtte és utána nagyon nehéz volt. Életösztön mindenkiben van, még az állatok is menekülnének az égő házból, de az, hogy egy ilyen helyzetben az emberi tartás maximumát hogyan lehet kihozni és/vagy megtartani, az a rész nagyon izgatta és megviselte őt magát is.
Nem titkolt hasonló kiinduló sorsuk: a nehéz gyermekkoruk miatt is erősen kötődik, de kritikusan is figyeli József Attila és Hajnóczy Péter alkotásait. Úgy gondolja, hogy József Attila suicid hajlamú volt ugyan, de nem lehetett öngyilkos. Viszontagságos kapcsolata van a költővel, mert vallja, hogy nincs az a műalkotás, amely megérne egy emberi életet, így ha József Attila nem ír meg minden verset (közöttük az Iszonyat című verset meg is nevezte a művész), akkor ugyan nem lesz ekkora költő, de biztosan tovább tudott volna élni.
Röhrig Géza önmagát is „helytelen fiúnak” tartja, aki nem szereti és nem követi a trendeket. Azokat az embereket látja meg, akik anyagi hátterüktől függetlenül is, hozzá hasonlóan „helytelenek”. Mulat azokon, akik saját traumájukat keresik, hiszen nem lehet kölcsön adni vagy kölcsön kapni élettapasztalatokat. Ez a direkt trauma keresés távol áll tőle, mindenkinek tudnia kéne az élet bárkinek, bármikor hozhat olyan helyzeteket, amivel meg kell majd küzdenie. Őt magát a határhelyzetek érdeklik, azokra reagál. Vallja, hogy műveiben az élet és a mű soha nem feleltethető meg egymással, és nem maga a vers, hanem annak a saját magára gyakorolt hatása az, ami a legjobban érdekli. Éppen ezért előfordult már az is, hogy két sor után félbe hagyott egy verset, mert tudta, hogy nagyon nagy baj lesz, ha befejezi. Ahogy Ő mondta: „nem szabad, hogy letüdőzzük ezeket a traumákat”.
A családjával együtt a hazatelepülésén gondolkodó, 48 éves „megvalósulású” Röhrig Géza személyiségének az a része, amelybe a beszélgetés másfél órája alatt betekintést engedett az őt élőben és az osztálytermekben kivetítőkön néző közönségnek, olyan fokú letisztult tudatosságról és önismeretről tett tanúbizonyságot, hogy a hozzá intézett kérdések legtöbbje is arról a „titokról” faggatta, amely által ez árad belőle. Titok természetesen nincs. De azt elmondta, hogy az ember nem akadhat el, nem ragadhat bele az élete traumáiba. Fontos, hogy az ember leleményes legyen saját sorsával, hiszen nem csak össztársadalmi, de egyéni traumák is érnek, érhetnek még minket. Ahogy ő fogalmazott: „Van a körülmény és van a belülmény.”, utóbbi leginkább attitűd kérdése. A körülmények számítanak persze, de „ami belül van az leginkább te vagy”. Az „arcunk közterület”, „a sebeink éjszaka nyílnak”. Óriási dolognak tarja, hogy ezek belőle kijönnek, hogy ő ezt papírra tudja vetni, de ragaszkodik ahhoz, hogy van választásunk és nem kell mindent megírni.
A számára érzékeny kérdéseket határozottan elutasító művész azt is elárulta, hogy nehéz válás után, második házassága előtt 13 évig volt egyedül. Jó ideje él abban az egyensúlyban, ami belőle sugárzik. A boldog párkapcsolat titkát abban találja, hogy egy önmagától is boldog embert kell elvenni. A két majdnem felnőtt és két kicsiny gyermek édesapja arra a kérdésre pedig, hogy haragszik-e, hogy az Oscar-díj miatt olvassák majd egyre többen a legújabb verseskötetét azt felelte: nem. Nem engedné kiadni verseit, ha nem érezné, hogy jobbak, mint az előzőek. Felfelé és felfelé kell haladni, úgy, hogy életének (életünknek) minden pillanata ugyanolyan fontos legyen, mint számára az a pillanat volt, amikor kibontották az Oscar-gálán azt a bizonyos borítékot.
Az est teljes bevétele a Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium Alapítványát támogatta. Köszönet érte a művésznek és beszélgetőtársának. A segítő szülők és diákok mindegyikének, név szerint Egressy Katának az összefogásért és Hompola Krisztinának a vendég meghívásáért. Az esten a technikát a Colossal és Quattrosound biztosította. A megvásárolható finomságok a Kolosy téri sütödéből érkeztek. A jegyek és a plakátok kinyomtatását a Majdnemkék vállalta el.