Szerző: Varga Bótos Anna
Magyarországon koncertezni nem kis kihívást jelent a nemzetközi zenei porondon már sikereket elért művészeknek is, hiszen – és ezzel nem is mondunk sok újat – zeneirodalmunk nagyságai, világszerte elismert zeneszerzőink, előadóművészeink, karnagyaink, zenepedagógusaink mind a múltban, mind pedig a jelenben munkásságukkal zenei nagyhatalommá tették hazánkat, s ez a „titulus” kiemelkedő teljesítményekre is kötelez. Mindent összevetve rendkívül jó érzés tapasztalni, hogy zenei hagyományaink épp úgy, mint kortárs zeneművészeink nemzetközi hírnevet szereztek Magyarországnak, s ez az elismertség nemcsak rangot jelent, de hozzánk is vonzza a világ minden tájáról, még a legtávolibb csücskeiből is a már befutott sztárokat és a pályakezdő, fiatal tehetségeket egyaránt.
Fotó forrása: Koreai Kulturális Központot
A budapesti Koreai Kulturális Központ jóvoltából így látogatott hazánkba az egyik legkiválóbb fiatal koreai zongoraművész, Kim Sunwook is, aki életében először koncertezett Magyarországon február 8-án a Budapest Music Centerben. A BMC különös hangulatú és egyedi designt képviselő, modern architektúrájú falai között Kim Sunwook kifinomult, elegáns megjelenésével, fegyelmezett, szenvedélyes, mégis könnyed eladásmódjával már az első akkordok leütése után elkápráztatta a zeneértő és zeneszerető közönséget, jól ötvözve a távol-keleti kultúrában gyökeredző életérzést az európai kultúra klasszikus hangjaival, a modernséget a tradícióval, a szenvedélyt a mértékletességgel. Első bemutatkozása alkalmával fontosnak érezte kifejezni a magyar zeneszerzők és zeneművészek iránti mély tiszteletét, külön is kiemelve Schiff András Kossuth-díjas magyar származású zongoraművészt, akivel már volt alkalma koncertezni is, valamint Fischer Iván Kossuth-díjas karmestert, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatóját, akinek ismeri és nagyra becsüli munkásságát, s ezért is nagy öröm számára, hogy a komolyzenei élet egyik fellegvárában, Budapesten vendégszerepelhet.
Fotó forrása: Koreai Kulturális Központot
Műsorára klasszikus európai zeneszerzők ritkábban hallható, virtuozitást követelő zeneműveit tűzte. Elsőként Mozart 1774 nyarán Münchenben komponált B-dúr (No. 3. KV. 281) zongoraszonátája csendült fel előadásában. A jellegzetes, vidám, pattogós, kergetőzős mozarti futamokkal teletűzdelt, tempós és játékos pajkossággal átszőtt rövid darab átélt tolmácsolásával már az első percektől kezdve meghódította a nézőközönség szívét. Második műsorszámként az osztrák romantikus zeneszerző, Franz Schubert 1826-ban komponált G-dúr (D.894-es) szonátáját adta elő. Ennek a műnek a választása azért is érdekes, mert Schubert zongoraszonátái rendkívül ritkán hallhatók, a zongoraművészek csak elvétve veszik műsorra őket. Schubertnek a dallamok és a líraiság iránti természetes érzékenységét ez a darab is híven tükrözi, nem hiába tartják őt a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, illetve az első romantikus zeneszerzőnek. Liszt szerint pedig Schubert volt a valaha élt legköltőibb zenész. Kim Sunwook ennél a darabnál is remekelt Schubert sejtelmesen kibontakozó dallamvilágának érzelemgazdag feltárásával, s a líraiság és drámaiság hangulati elemeinek kifinomult érzékeltetésével nemcsak hogy előadta, hanem egész lényével, átélésével, mozgásával egyenesen elővarázsolta, előcsalta a nagy osztrák komponista szellemiségét.
Fotó forrása: Koreai Kulturális Központot
A szünet után a koreai művész előadóestjére a koronát Ludwig van Beethoven Diabelli-variációk (Op. 120) című művének előadásával tette fel. Erről a meglehetősen bonyolult műről egyébként Hans von Bülow, a mű eredeti kiadója „ebben a hatalmas zenei alkotásban nem csupán a beethoveni géniusz mikrokozmoszát látta, hanem valósággal az egész zene világképének lenyomatát. A zenei gondolkodás, a hangi fantázia páratlanul gazdag sokféleségét járja be ez a mű a legmélyebbtől, a legnemesebbtől – a legmerészebb humorig. Tanulmányozása kimeríthetetlen, tartalmában egész nemzedékek zenei gondolkodásának soha el nem fogyó tápláléka. (…) Bülow méltán tekintette a beethoveni géniusz mikrokozmoszának ezt a hatalmas alkotást: valóban összefoglalja a zongora valamennyi addig ismert kifejezési lehetőségét, a klasszikus zenei nyelv valamennyi fordulatát.” A mindössze 28 esztendős koreai zongoraművész páratlan virtuozitással, szenvedéllyel, de kifinomult mértéktartással hozta felszínre a zenemű mélyrétegeiből az intenzív érzelmi telítettséget, szinte megidézve a zeneirodalom egyik óriásának géniuszát.
Fotó forrása: Koreai Kulturális Központot
A közönség szűnni nem akaró tapsviharára és ovációjára ráadásként Liszt Ferenc Itália című zongoraciklusából a Petrarca-szonett lágyan romantikus dallamaival örvendeztette meg a hallgatóságot búcsúzóul, felejthetetlen perceket szerezve mindenkinek. Kim Sunwook és a koreai komolyzenei kultúra rendkívül sikeres bemutatkozásának lehettünk fül- és szemtanúi ezen az esten és türelmetlenül várjuk a folytatást.
Fotó forrása: Koreai Kulturális Központot
Kim Sunwook 1988-ban született Szöulban. Zongoratanulmányait 3 évesen kezdte, és alig 10 évesen debütált a nagyközönség előtt a Kumho Art hall tehetségeket bemutató sorozatának keretében. Ezt két évvel később követte első nagy hangversenye. 18 évesen nyerte meg a rangos Leeds-i Nemzetközi Zongoraversenyt, mint legfiatalabb versenyző az elmúlt 40 évben. Ezzel együtt ő volt az első ázsiai győztes is. Azóta számos hangversenyt adott, többek között a Nemzetközi Zongoraverseny-sorozat alkalmával Londonban /Queen Elizabeth Hall/, a Roque d’Antheron Nemzetközi Zongorafesztiválon, a tekintélyes Salle Pleyel “Piano 4 Etoiles” sorozat alkalmával Párizsban, Aix-en-Provence-ban és a koreai Szöuli Művészeti Központban. Szólistaként a világ legrangosabb zenekaraival dolgozott együtt, mint például a Royal Concertgebouw Zenekar, a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Philharmonia Zenekar, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara és a Londoni Filharmonikusok.