Szerző: Varga Bótos Anna
Fotók: Korhut Lili
Mi mással is lehetne kedveskedni stílusosan egy ismert és közkedvelt költőnek, írónak kerek évfordulós születésnapjára egy szirupos, habos szokvány tortaköltemény helyett, ha nem egy szép ajándékkötettel. Bereményi Géza verseiből készült exkluzív válogatással köszöntötte a Magvető Kiadó a 70 éves alkotót, aki néhány napja, január 25-én lépte át a 7. X-et. Ahogy a könyv fülszövege kiemeli: „Bereményi Géza régi és újabb versei úgy találkoznak e kötet terében egymással, ahogyan Antoine szokott összeakadni Desirével a városban: régi ismerősök, örökös albérlők, korszakok között korszerűtlenül elmélkedő önkéntes bohócok szólítják meg egymást, és persze minket.”
A Cseh Tamás-dalszövegek, az Eldorádó és a Hídember című filmek, számos forgatókönyv, dráma, elbeszélés és regény népszerű alkotóját, a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas költőt, írót, forgatókönyvírót és rendezőt családias ünnepség keretében és a Versek című új kötetének bemutatójával ünnepelte a Magvető Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös rendezvény keretében január 27-én a PIM dísztermében.
Szegő Jánosnak, a verseskötet felelős szerkesztőjének, egyben a rendezvény moderátorának és dr. Palkó Gábornak, a PIM tudományos titkárának bevezető szavai után Nyári Krisztián, a Magvető Kiadó igazgatója rövid méltatásában rámutatott, hogy amióta a költészet létezik, mindig azok gyakorolják a legnagyobb hatást, akiknek a verseit éneklik is. Bereményi Géza lírai életműve jelentős költészeti teljesítmény, ezért a Magvető egy verseskötetet ajándékoz az olvasóknak is, és Gézának is.
A negyven év lírai termését felölelő kötet a költő életművének fontos válogatását tartalmazza „öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók”. Így az Egy ember élete, Antoine és Desiré, I love you so, Rendszerváltoz(tat(tat)ás, Alakmások már pusztán címükben is utalnak egy-egy korszakára, életérzésére.
vigszinhaz-evadzaro-2014-junius-16-foto-both-gabor
A gyerekévekről írt költeményeiből szolgáljon ízelítőül az alábbi pár sor:
„Hatéves lettem mikor anyámmal eljött egy férfi,
hogy ő lesz az új apám, a piacról elvisznek ők,
elvittek, s hogy visszanéztem, ott állt a standban a pár.
Énbennem egyek már”
Ifjúkori hányattatásait az Albérlő című vers ironikus, fanyar sorai így tükrözik:
„Albérlőként végiglaktam én már minden házat,
Beleettem, beleettem én már minden tálba,
Lakcímeket látok elúszni álmaimban,
Megkörnyékeztem én mindenki feleségét.
Kezem ügyében a bőrönd, vagyok albérlő,
Vagyok én szolga és ördög, vagyok albérlő.”
A pályatársak, köztük Spiró György így elevenítette fel a költővel való első találkozásainak emlékét, amely a lovardának nevezett bölcsészkari könyvtárában történt, ahol akkoriban a diákság az idejét múlatta úgy ebéd és vacsora között. „Itt volt Géza is, aki elképesztő dolgokat mesélt, amik vele estek meg. A többiek meg szájtátva hallgatták. ( …) Különleges ember volt a Géza. 1969-ben neki jelent meg az első novelláskötete a korosztályból. A Legendárium pedig annyira levett a lábamról, hogy legalább ötször elolvastam. Benne van minden, ami Gézára jellemző, az irónia, a líraiság, a poénra való hajlam, a hedonizmus. A hedonizmus és a líra együtt pedig különleges hangulatot terem.t” Bereményi költői kibontakozásának kezdeteire pedig így emlékezett vissza: „Mondtad, írtál egy csomó verset, és kértél, olvassam el. Elolvastam a verseket. Furcsa volt. Se rímek, se ritmus, fura szövegek voltak. Becsülettel megmondtam, nem tudom megállapítani, micsoda. Néhány nap múlva átmentem a 25. Színházba. Őrült tömeg volt. Cseh Tamás előadta ezeket a verseket, és hihetetlen nagy siker volt. Utána azt mondtam neked, hogy ez igazi líra. Ezt akkor nem vettem észre. Később volt egy lemezjátszóm, és a Levél nővéremnek ment rajta évekig.”
Radnóti Zsuzsa dramaturg Bereményi drámai munkásságát méltatva kiemelte, hogy Nádassal, Spiróval és Kornissal együtt a nemzedék nagy lázadói közé tartozott, akik a kortárs magyar dráma aranykorát teremtették meg. Ők a korról mint életérzésről tudtak beszélni. Azt a fajta teljesen mozdulatlan, cselekvésképtelen világot tárták elénk, ahol a felszín alatt azonban már nagyon is forrt valami. Bereményi Géza darabjai közérthetően mondták el, milyen valóságban élünk, a fiatal nemzedék reménytelen, jövőtlen életét, a tanácstalanság, a magányosság érzését fejezték ki.
Jánossy Lajos, a Litera.hu szerkesztője pedig azt gondolja, „az írónak, az alkotónak nincs kora és ez Bereményi Gézára is igaz.” Felidézett egy Eszterházy Péterrel való beszélgetését, amikor is az Előhívás-sorozatról esett szó, azokról a művekről, amelyek harminc-negyven év távlatából is kiállják az idő próbáját. „Felemlegettem néhányat. Bereményi novelláskötete, A svéd király is köztük volt. Hát, igen, anélkül nehezebb lett volna élnem. Ezt mondta Eszterházy. Egy ilyen mondat nemzedékeket köt össze, híd szerepet tölt be. ( … ) Minden íróra a megszólalás tónusa a jellemző. Bereményi Gézának olyan tónusa van, amely egyszerre használja a 60-as, 70-es évek helyi lakosságának nyelvjárásait, s ez a szövegben fantasztikusan van jelen. A költeményekben is lehet látni, hogy nincs benn öntetszelgés, olyan érdekes képződmény jön létre, amely a népköltészet gyökereihez vezethető vissza.”
S hogy milyen sejtései, érzései vannak a költőnek a máról s a jövőről, azt markánsan megfogalmazza a kötet záró költeménye, a Huszonegyedik század, amelynek utolsó négy versszaka így szól:
„Azt mondtam még a XX. században,
nem gondolkodom, tehát vagyok,
a XX. századot túl így éltem én:
nem gondolkodom, tehát vagyok.
A XXI. századdal úgy vagyok,
gondolkodom, tehát nem vagyok,
vallásháborúk törésvonalán
lángokban áll az összes határ.
Népek és nemzetek
úgy kapnak életet,
hogy vallásuk szerint
gyűlnek össze megint,
egymást mérik be most
civilizációk.
Nem is fér már ide
a gondolkodás hite.
A XXI. századról, Descartes, mit mondjak,
mikor aki gondolkodik az nincs?
És identitást egy nép másként nem nyerhet, csakis vallás és kultúrkör szerint.”
A születésnapi irodalmi esten Prohászka Fanni és Varga Lili tehetséges színi növendékek adtak elő ízelítőül néhányat Bereményi Géza új verseskötetéből, Dobri Dániel tiszta csengésű, meditatív gitárkíséretében, a szerző pedig az est záróakkordjaként a Jézus újságot olvas című novelláskötetéből adott elő egy gyermekkorát idéző részletet.
A Magvető születésnapi ajándéka nemcsak a szerzőnek, hanem az olvasóknak is igazi ajándék. Az ünnepeltnek jó egészséget és további munkásságához sok sikert kívánva ajánljuk minden költészetkedvelőnek Bereményi Géza verseskötetét, a Verseket, amely egy alkotói pálya, egy életmű megkoronázásának is tekinthető.
Bereményi Géza 1946. január 25-én született Budapesten, 1970-ben az ELTE BTK magyar-olasz szakán szerzett diplomát. 1971-től dramaturg a Pannónia Filmstúdióban, 1978-tól szabadfoglalkozású író, filmrendező. Főbb művei között tartják számon A svéd király (novellák, 1970), Legendárium (regény, 1978), Trilógia (drámák, 1983) és Vadnai Bébi (regény, 2013) című alkotásait, forgatókönyvíró-rendezőként fontosabb munkái az Eldorádó (1988) és A hídember (2002) című filmek. Novelláival, regényeivel, színpadi műveivel egyenértékűek Másik János, majd Cseh Tamás zenéjére írt dalszövegei. 1984-ben József Attila-díjat, 1989-ben Balázs Béla-díjat kapott, 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 2014-ben Artisjus könnyűzenei szövegírói életműdíjat kapott. 2012-től a budapesti Thália Színház igazgatója.
Bereményi Géza: Versek, Magvető Kiadó, 2016