Szerző: Monostori Andrea
A mély tengerkék borító kívül, belül pedig a csillagos égbolt, a rajzolt, kacskaringózó növények és egy nyíló kapu, mely Pán Péter varázsos-varázslatos birodalmába vezet. A J. M. Barrie két kisregényében elénk toppanó kisfiú történetét a magyar olvasók most először vehetik a kezükbe teljes fordításban, egy könyvben megjelentetve.
A történetet James Matthew Barrie, skót regény- és drámaíró álmodta papírra, először egy színdarab formájában 1904-ben. Majd Pán Péter meséi két kisregényben jelentek meg, Pán Péter a Kensington-kertben (Pan Peter in Kensington Gardens) és Péter és Wendy (Peter and Wendy) címmel, 1906-ban és 1911-ben. A mese keletkezése, az ötlet születése is különleges: Barrie a londoni Kensington-kertben (a Hyde-parkkal szomszédos, éjszakára bezáró kert) sétálgatva ismerkedett meg a Davies-család gyerekeivel, és az ő szórakoztatásukra találta ki Pán Péter és a tündérek figuráit. Talán (sok más mellett) azért is válhattak ilyen óriási sikerré, nem múlóan népszerűvé Sohaország és a kert csodás lakói, mert valódi gyerekfüleknek és gyerekszíveknek szóltak, és már születésükkor megmérettettek a legőszintébb közönség előtt. (Hasonló az eredettörténete egyébként például Lewis Carroll Alice-történeteinek is). De azért, valljuk be, nem minden könyv, történet válik örökérvényűvé, a csillogó színek idővel kifakulnak, a perdülő szófordulatok berozsdásodnak. Mi lehet mégis a titok? Mi lehet a tündérporban, amiből egy csipetnyi is elég, hogy az olvasó vagy hallgató is a szereplőkkel együtt szárnyra kapjon?
A legtöbb jó mese képes arra, hogy az élet kuszaságának rendszert adjon, és kiszámíthatóvá tegye a kiszámíthatatlant. Előttünk is az első lapokon a Kensington-kert úgy elevenedik meg, ahogyan egy gyermek látja. Mit gondolhat ő az őt körülvevő óriási, beláthatatlan messzeségbe kanyargó világról? Természetesen olyan dolgokat, amik a mesékben léteznek. A mesékben, ahol a csoda magától értetődő: „A Kertnek nem csak egy, hanem több kapuja is van, de ez az, amin az ember bemegy, és még mielőtt bemenne, szót vált a léggömbös asszonysággal, aki a kapu előtt ül. Ő ennél közelebb nem merészkedhet a Kert belsejéhez, mivel ha csak egy pillanatra is elengedné a korlátot, a léggömbök a magasba emelnék és elrepítenék. Mozdulatlanul ül ott, mivel a léggömbök folyton ráncigálják, és az erőlködéstől már egészen kivörösödött az arca.” (9. o.) A mondatokat szinte szétveti a humor és a fantázia. Kettőt sem pislogunk, máris egy másik univerzumban találjuk magunkat, ahol sajátos törvények uralkodnak. Olyan gyorsan szippantja be az olvasót a varázslat gépezete, annyi meghökkentő részlet fér egy-egy bekezdésbe, hogy az ember hamar elfelejt kételkedni: „Itt a közelben kezdődik a Serpentine. Ez egy szép tó, és az alján van egy vízbefúlt erdő. Ha az ember lekukucskál a szélén, láthatja, hogy a fák mind fejjel lefelé nőnek benne, és azt beszélik, éjszaka vízbefúlt csillagok is vannak benne. […] A Serpentine-nek csak egy kis része van bent a Kertben, mert hamarosan áthalad egy híd alatt, a messzeségbe, ahol a sziget van – ott születnek a madarak, akikből a kisfiúk és a kislányok lesznek.” (16.o.)
Pán Péter azért tarthat számot arra, hogy ennek a történetnek a főhőse legyen, mert egyhetes korában megszökött az emberi létből oda, ahol a kisbabák élnek még madárkorukban. Így kezdődött az egyedülálló kalandok sorozata, melyekben kiderül, hogy miért tud Pán Péter repülni, hogyan ragad ott a szigeten, hogyan sikerül mégis kijutnia a kertbe, és hogyan ismerkedik össze a tündérekkel. Később megismerjük a Darling-család három gyermekét, Wendyt, Johnt és Michaelt, a dadájukat, Nanát, aki egy újfundlandi, és egy leszakadt árnyék körüli bonyodalmak folytán eljutunk Sohaországba, ahol Hook kapitány, a kalózok, az elveszett fiúk és még megannyi képzeletszülte lény lakik.
A kisfiú alakja, aki sosem nő fel, ám elszakadva él szüleitől, önállóan, de magányosan, beleragadva a végletes gyermeki érzelmekbe, a gőg, büszkeség, irigység, és féltékenység, mindenhatóság hálójába, egyszerre példázza vágyainkat és félelmeinket. Az író a beteljesült álmok és szépséges csodák mellett elénk tárja a súlyos igazságokat, a nagyon is evilági, könyörtelen tanulságokat is. J. M. Barrie meséje egy olyan korban született, ahol a hibákért büntetés járt, míg a jótetteket jutalmazták, ezért nem maradhat ki valamelyest a tanító célzat, a romantika sötét bugyraiba, a sötétség rémálomszerű árnyaiba öltöztetve. De ettől teljes egy mesevilág – elmerülhetünk benne, a fulladás veszélye nélkül szembesülhetünk legnagyobb félelmeinkkel.
A mai fülnek is kedves fordítást Csonka Ágnes készítette. A különleges, egyedi hangulatú illusztrációk Simonyi Cecília munkái, melyek egy ma már ritkán használt, régi fényképészeti technikával, a cianotípiával (magyarul kéknyomat) készültek. A képek árnyékszerű, elmosódó formái találóan felelgetnek a szöveg édes-keserű motívumaira, álom és rémálom kettősségére. Az egész kiadás elegáns szépségű megjelenése már első pillantásra hat ránk, szinte kívánja, hogy leemeljük a polcról – gyerekkönyv voltát feledteti a bátorlelkű, kalandokra kész felnőtt olvasóval.
Pán Péter, J. M. Barrie
Alexandra Kiadó
Budapest, 2015
Oldalszám: 271
ISBN: 978-963-357-659-5