Szerző: Varga Bótos Anna
Ha ember lenne, szépkorúnak, sőt matuzsálemnek titulálnánk, azonban mivel épületről, s nem is akármilyenről, hanem az egyik leghíresebb palotánkról, méghozzá a tudományok és művészetek fellegváráról, a Magyar Tudományos Akadémia palotájáról van szó, azt is mondhatnánk, most éli igazi virágkorát, ereje teljében van, s teljes pompájában tündököl, meg sem látszik rajta az elmúlt kerek 150 esztendő. Azonban mindjárt azt is tegyük hozzá, hogy ez a fiatalos frissesség, szépség és megújulási képesség művészek, tervezők, szakértői csoportok, restaurátorok és építészek folyamatos magas szintű, összehangolt gigászi és kitartó munkájának köszönhető.
Forrás: MTA/Szigeti Tamás
Amikor belépünk a kultúra és a tudományok palotájának impozáns, fehér márvány domborművekkel, szürke sziléziai gránitmárványból készült toszkán oszlopsorokkal és pilaszterekkel tagolt fennkölt előcsarnokába, majd elindulunk az egyszerűségében is fenséges lépcsősoron a büszkén magasodó kandeláberek között, valamiféle meghatározhatatlan szent áhítat kerít akaratlanul is hatalmába. A palota termeiben már díszes csillárok, aranyozott, színes ornamentika fogad, Lotz Károly freskóinak „mérsékelt csillogású tarkasága”, Barabás Miklós élethű portréinak méltóságteljes komolysága, az épület választékos antik bútorainak, faburkolatainak, szobrainak, keleti szőnyegeinek és gobelinjeinek lenyűgöző látványa. Keleti Gusztáv festő és műkritikus például így vall benyomásairól a Lotz-festmények elkészültekor írt jelentésében: „Eszméket nem tud vagy csak hebegve kimondani, de érzelmeket, sejtelmeket penget, s halk melódiával kísérheti a históriai festészet mély hangú retorikáját.” Aki ezek közé a méltóságot árasztó patinás falak közé belép, legalább egy látogatás erejéig igazi főúrnak érezheti magát, hiszen a palota minden részletében méltó nagy nevére.
Forrás: MTA/Szigeti Tamás
A kerek évfordulóról, a palota 1865. december 11-i születéséről, felavatásáról a Magyar Tudományos Akadémia rendezvénysorozattal emlékezett meg az év folyamán, amelynek keretében számos tárlat, kulturális esemény ismertette meg a nagyközönséggel a palota mozgalmas történetét, az ötlettől a megvalósításon keresztül egészen a napjainkig ható eseményekig. Így például átfogó kiállítás mutatta be az Akadémia épületének tervezőjét, a mühlhauseni építőmestert, Friedrich August Stülert (a tárlat még december 22-éig látogatható), valamint igazi kuriózumnak számított a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményének megnyitása is a nagyközönség számára, amely az épület 3. emeletén található, és ahol az Akadémiával, annak történetével, kiemelkedő személyiségeivel, tudósaival kapcsolatos alkotásokkal, grafikákkal, dokumentumokkal ismerkedhettek meg érdeklődők. Az eseménysorozatra a koronát a valódi születésnapon, december 11-én tette fel az intézmény, azzal a bensőséges záróünnepséggel, amelynek keretében bemutatták Kemény Mária művészettörténésznek az évfordulóra megjelent A Magyar Tudományos Akadémia palotája című átfogó reprezentatív kötetét, amely az Osiris Kiadó gondozásában 272 oldal terjedelemben, 167 képpel, köztük számos archív fotót, tervet, rajzot, metszetet, dokumentumot tartalmazó gazdag illusztrációs anyaggal Papp Gábor György és Boncz Hajnalka szerkesztésében látott napvilágot.
Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese – Forrás: MTA/Szigeti Tamás
A palota Budapest várostörténetének és építészettörténeti fejlődésének fordulópontján született – emelte ki ünnepi köszöntőjében Barnabás Beáta, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese – a historizáló neoreneszánsz egyik első, mégis legérettebb és legértékesebb, legékesebb példájaként. Megalapításával nemzetünk bekapcsolódott az európai tudományos és kulturális élet vérkeringésébe is. Stílusában, arányaiban, elhelyezkedésében kifejezésre jut a tudomány egyetemességének és mindenki általi megközelíthetőségének gondolata. „Keletkezésének fordulatos és viharos története nem hagyott nyomot a kívül-belül gazdagon dísztett, harmonikus, európai rangú épületen, amely városképileg is mindig meghatározó szerepet játszott. A palota zárt, körülhatárolt tömegével, rizalitjának súlyos tömbjével s architektúrájának kiérlelt gazdagságával a tér hangsúlyos pontját képezi ma is”. Az épület és a benne felhalmozott kulturális értékek gyarapítására mindig is nagy gondot fordítottak.
„Az 1850-es évek vége, de különösen a hatvanas évek eleje az önkényuralom utáni enyhülés első érzékelhető szakasza volt, ugyanakkor még telítve sok hazafias indulattal, keserűséggel, s ezekből fakadó cselekvési vággyal. Nem volt tehát nehéz a magyar kultúrát, művelődést és nyelvet szolgáló intézmény céljait a nemzet ügyének jelképévé emelni. Ez volt a széles mozgalommá fejlődött adománygyűjtés rendkívüli pénzügyi sikerének is az oka” – olvasható a kötet bevezetésében. (…) „az akadémia az 1850-es években tudatosan és hangsúlyosan vállalta a nemzeti identitás tartalmainak keresését, s emellett hivatásának tekintette mind a nemzet kulturális és tudományos művelését, mind a gazdasági és társadalmi fejlődés szellemi irányítását. Mindeközben pedig – és ez nagyon fontos – a veszélyeztetett társadalmi nyilvánosságnak szimbolikusan és ténylegesen is egyik legfontosabb képviselője, hordozója akart és tudott maradni” – tér ki a szerző az Akadémia keletkezésének meghatározó körülményeire.
Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus – Forrás: MTA/Szigeti Tamás
Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus méltatásában kiemelte, hogy a kiadvány betetőzi azt a folyamatot, amelynek során az épület elfoglalta méltó helyét a művészettörténetben. Elég csak egy pillantást vetni a kötet tartalomjegyzékére, a fejezetcímekből máris egyértelműen kiviláglik, milyen hatalmas kutatómunka eredménye és összegzése a kiadvány, amely az Akadémia 1850-es években betöltött szerepétől, a saját székház építésének gondolatától kezdve végigkíséri az építési programot, megismertetve az olvasót a pályázati tervváltozatokkal, az építkezést övező vitákkal, dilemmákkal, az építő munka előkészítésével, szervezésével, a későbbi átalakítási és díszítőmunkálatokkal, s a háború utáni renoválásokkal és rekonstrukciókkal is. Az 579 jegyzet nemcsak a munka hitelét támasztja alá, hanem további kutatásokra is ösztönöz.
Forrás: MTA/Szigeti Tamás
Az Akadémia palotájának külső kivitelezése, lenyűgöző belső terei, elegáns magasztossága, a falai között megfordult kiválóságok máig ható szellemi kisugárzása, a tudományok és a kultúra tisztelete és nagyra becsült művelőinek emléke, a kiegyezés korának „idillikus apoteózisát” tükröző stíluselemek, a reformkor máig ható szellemisége és atmoszférája olyan intimitást, aurát és exkluzivitást teremt, amely egyedülálló és mással össze nem mérhető, s amely a kívülállók számára sokáig elérhetetlennek, megközelíthetetlennek bizonyult. Ezt a látszólagos zártságot és megközelíthetetlenséget kívánja oldani az Akadémia a nagyközönség számára is egyre gyakrabban látogatható rendezvényeivel, kiállításaival, megemlékezéseivel, egyszersmind bemutatkozva és bemutatva azt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amit ez a másfél évszázados csodálatos épület magában rejt, és az idők során felhalmozott, s amelyből az ünnepség résztvevői a felvezető rövid videofilm segítségével is kaphattak egy kis ízelítőt, bemutatva az Akadémiai Levéltárat, a Kézirattárat, a Művészeti Gyűjteményt, a Keleti Gyűjteményt, a könyvtárat, az elnöki dolgozószobát, a tudós kávézót, az előcsarnokot, a lépcsőházat, s megszólaltatva az egyes részlegek vezetőit, dolgozóit, testközelbe hozva ezáltal az egész intézményi apparátust.
Forrás: MTA/Szigeti Tamás
A könyvbemutató után az Accord Quartett vonósnégyes ünnepi koncertjén az Akadémia fejedelmi Dísztermének márványoszlopai, a tudományokat és a művészeteket jelképező kariatidái és tavaszt idéző liliomos díszcsokrai között Haydn, Puccini és Kodály műveinek lenyűgöző előadása méltó záróakkordja volt a Magyar Tudományos Akadémia palotája jubileumi rendezvénysorozatának. Az eseményt megtisztelte jelenlétével az Akadémia elnöke, Lovász László és egykori elnöke, Glatz Ferenc, Török Ádám főtitkár és az MTA számos más kiemelkedő tisztségviselője, tudósok és akadémikusok.
Török Ádám, az MTA főtitkára, Lovász László, az MTA elnöke, Glatz Ferenc, az MTA egykori elnöke – Forrás: MTA/Szigeti Tamás
Bővebb információt az MTA-ról és a nagyközönség számára is elérhető programjairól a http://mta.hu/, illetve Kemény Mária A Magyar Tudományos Akadémia palotája című könyvéről www.osiriskiado.hu/ internetes honlapon találnak.