Szerző: Marity Mira
Az idei ünnepi szezon nagy durranása a Krampusz című látványos és szórakoztató horror vígjáték – még ha erősen szét is feszíti a meghitt karácsonyi közös családi mozizás kereteit. Mégis bátran ajánljuk mindenkinek, aki borzongós kikapcsolódásra vágyik a szokványos hógömbös, piros-arany szalagos, színes fényfüzéres angyali hangulat mellett.
A filmet az a kreatív Michael Dougherty rendezte, akinek a nagyszerű 2007-es Trick ’r Treat (Adsz vagy kapsz) szkeccsfilmet köszönhetjük, ami kétségkívül a töklámpásos szezon legjobb kultdarabja lett. Innentől kezdve garantált a magas nívó. A Krampusz olyan pompázatos karácsonyi miliőt tár elénk, hogy az ünnepi atmoszféra garantált, már ami a külsőségeket illeti. Az angolszász ünnepkör kellékei mellé bónuszként belekúsznak az európai, pontosabban az ógermán karácsonyi hangulati elemek is. A Krampusz eredettörténete ugyanis a régi osztrák vidékekről származik, és valahogy kimaradt a csilivili amerikai Mikulás sztorikból. Ezzel szembesül Max, a szimpatikus kiskamasz, aki még mindig hisz a csodákban és a Télapóban. Családja, jobban mondva a kötelezően fogadott kretén rokonok és unokatestvérek kegyetlenül kiábrándítják őt az illúziókból. Max elkeseredésében lemond az ünnepről, és ezzel magára zúdítja az ősi pogány teremtmény haragját. A család tagjai egyenként eltűnnek, és csak a német származású nagymama tudja a magyarázatot a horrorisztikus történésekre.
A Krampusznak az a legnagyobb érdeme, hogy kegyetlenül szórakoztat, és mindezt igen magas színvonalon teszi. A sztori akár a Reszkessetek betörők következő része is lehetne, ha nem csapna át rémisztően vicces horrorba, az ismert karácsonyi dallamok pedig a barátságos dúr hangnemből mollba. A design és a látványvilág maradéktalanul hozza az elvárt decemberi hangulatot. Van itt plafonig érő rogyásig díszített fa, pompás vacsora pulykával, ezüstcsipkés havas kertváros, álomszép dekorok és kellékek. Az első jeleneteket sokan magukénak érezhetik, hiszen legtöbbünknek ismerős a szinte idegösszeroppanásig készülő és főző anyuka (Toni Collette vicces és testhezálló alakítása, amint lemondó arccal mantrázza magának, hogy össze ne omoljon: „Karácsony van, karácsony van…), a suttyó nagybácsi és kezelhetetlen gyerekei, na meg az alkoholista nagynéni (a Két pasi – meg egy kicsi karakán színésznője, Conchata Ferrell üdítő a szerepben), akik mindig elrontják a közös ünnepi vacsorát.
A szokásos sztereotípiák mellé ügyesen beleszövődik a kellő mennyiségű mondanivaló is, miszerint a karácsonyi áhítat szétzúzása bizony következményekkel jár. Több gyenge rémfilm is készült már az elmúlt években a krampusz figurájáról, de azok megmaradtak a B kategóriás horrorok szintjén (Krampusz, a karácsony ördöge 2013, Karácsonyi horror sztori 2015). A Dougherty féle rendezés azonban minden eddiginél plasztikusabb és hatásvadászabb zsánert produkál. A végső nagy jelenetben olyan grandiózus téli napfordulós pogánykori jelenetet látunk, amely minden nagy hollywood-i megaprodukcióban önállóan is megállná a helyét. A csengettyűk helyett láncát csörgető, méteres szarvakkal ellátott, fekete pofájú, párát gőzölgő óriási patás látványát – na meg a csavart a film végén – nem felejtjük el egyhamar. Irány tehát a mozi, ahol kellemesen borzonghatunk és nevethetünk egyet a karácsonyi vásárlás nem túl szórakoztató rítusában!
Krampusz /Krampus/
színes, magyarul beszélő, amerikai horror-vígjáték, 96 perc, 2015 (16) – Bemutató dátuma: 2015. december 3. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)