Szerző: Monostori Andrea
Farkas Zoltán, az Ektomorf zenekar gitárosa, énekese, frontembere nagyon messziről indult el az örökkévalóságot jelentő hírnév felé. Az alföldi síkság egyik sarkában vette magának a bátorságot, és elképzelt egy lehetséges jövőt. Azt, hogy az együttesével koncerteken fog fellépni, ezreknek fog játszani, akik visszatapsolják a színpadra – zenéjével meghódítja a világot. Erről a még most is tartó útról szól ez az életrajzi történet, mely Kiss László író, szerkesztő keze nyomán, az Athenaeum Kiadó gondozásában kapott könyves formát.
Az Ektomorf magát hardcore, thrash metál és cigányzene keverékét játszó zenekarként helyezi el a műfajok között. Ha csak belehallgatunk a számaikba, vagy ellátogatunk egy koncertjükre, még az efféle zenéhez nem értőknek is egyből világossá válik, hogy itt kőkemény zúzásról, agyeldobásról van szó. Ezért most egy picit tegyük is félre, hogy ez a könyv lényegében a zenéről szól, egy bizonyos fajta zenéről, és tekintsünk rá egy olyan távlatból, ahol azok is meg mernek állni, ahol a húrok szaggatása, és a dobok pergő üteme már kevésbé hallatszódik.
Adott egy fiatalember, akit egy kis, eldugott településen megérint a nagyvilág szele. Megérez valamit – hogy erre ő is képes lenne. Nem tanulta soha, a vérében van. Mással foglalkozni sem akar. Annyira elszánt, hogy az egész életét ennek a célnak rendeli alá, küzd érte, és nem elégszik meg kompromisszumokkal. Az iskolából kimarad például, mert úgy érzi, semmi köze hozzá. De az ő története még sem az elkallódó, csellengő fiatalról szól, hanem arról az őstehetségről, aki nem tűri a rá erőltetett kereteket, szétfeszíti azokat, és saját világot formál. Másképpen nem tud létezni. Személyisége annyira erős, hogy közelében a vonzás és taszítás is fokozottan érvényesül. Származása és a választása miatt is küzdenie kell azért, hogy állva maradhasson, és folytatni tudja, amit elkezdett, miközben igyekszik embernek maradni. Az ő lelkébe pillanthatunk bele, ha olvassuk ezt a könyvet. „Ki erre születik, ki arra. Van, aki békés, elfogadó, én viszont gyerekkorom óta haragos, indulatos típus vagyok, sose lesz belőlem Buddha, sose fogok megnyugodni.” (64. o.)
Mindig érdekes azt látni, amikor a lázadás konszolidálódik. Amikor az agresszió, ami jelen van, forrását nem kutatva, olyan kiutat talál magának, amiből a pusztítás látszatán túl, valójában születik valami. A düh szublimációja mögött óriási erők mozognak, és ezek az energiák csatornázódnak át jelen esetünkben a zenébe, a metálzene idegtépő riffjeibe és a dobok súlyos ütéseibe. Az Ektomorf ereje annyira elemi, hogy nem tudja nem érezni, aki hallja őket. Annyira ösztönös, annyira erős ez a „gyomorból induló üvöltés” (15. o.), hogy ettől végtelenül hiteles. Mivel a dalszerző a dühöt, a kirekesztettséget megélte, lázadása, energiája valóságos. Átvezeti a feszültséget egy közös mozgásba. Nem véletlenül hangsúlyozza Farkas Zoltán, hogy az ő zenekaruk elsősorban fesztiválzenekar, hiszen az erejük így tud igazán megnyilvánulni. És itt is meg kell állnunk egy szóra, hiszen a könyv egy nagy erénye az, hogy igyekszik megindokolni, már-már megvédeni a metálzene, és a fesztiválzenék létjogosultságát. „A metál ugyanis nem gyász, hanem élet. De annál is több: erő, lázadás, energia.” (241. o.)
Bízhatunk benne, hogy a kiadónak bizalmat szavazva olyan olvasók is a kezükbe veszik a könyvet, akik esetleg idegenkednek az alternatívabb zenei műfajoktól, és megérthetik, hogy milyen motivációk állnak mögötte. A zenekar angol nyelvű honlapján ez a zenei hitvallás olvasható: földet rengető groove-ok egy kritikus, energikus üzenettel megfűszerezve – az Ektomorf ledönti a falakat, hogy a tánctéren egyesítse az embereket, bárhol is legyenek, a legkisebb kluboktól a legnagyobb fesztiválokig. („Earthshaking grooves with a critical, energetic message – Ektomorf will break down all the walls and unite people on the dancefloor around the world, from the smallest clubs to the biggest festivals.”)
A metálzene kedvelői pedig kapnak egy ízig-vérig metál könyvet, amelyben az Ektomorf minden kulisszatitkára fény derül (vagyis majdnem mindenre). Olvashatunk a tagcserékről, a viszontagságokról, világsztárokkal való találkozásokról, lemezfelvételekről, turnézásról Európa-szerte, vagy éppen Amerikában. Kicsit átélhetjük, milyen az élete egy nagybetűs zenekarnak, annak minden örömével és nehézségével együtt. A történetet, bár Kiss László író, a Bárka folyóirat szerkesztője vetette papírra, miközben Farkas Zoltánnal, Zotyával beszélgetett, mégis maga az énekes-gitáros meséli, a saját stílusában, saját szófordulataival. Történetét az élet írta, váratlan fordulatokkal, sok humorral. Időnként közbeszúrva megszólalnak a zenekar tagjai, a szülők, barátok, és olyan híres személyiségek is, mint például Mille Petrozza, Danko Jones, Tue Madsen, vagy éppen Lukács László, ami még dokumentumszerűbbé teszi az eseményeket.
A könyv részletesen bemutatja az együttes lemezeit, elkészülésük körülményeit, hogy mi bújik meg az egyes számok mögött. És miközben olvasunk, érdemes belehallgatnunk a számokba, hogy lássuk, hogyan fejlődött az Ektomorf egy garázsbandából igazi nagyágyúvá, és hogyan találta meg a saját stílusát, saját hangját, ami már teljes nyers erejével dübörög a könyvvel egy időben megjelenő új albumon, az Agressoron. Az Ektomorf széles közönséghez kíván szólni, klipjei, szövegei társadalmi üzenetet is hordoznak. Van mondanivalója a cigány fiataloknak, a fiatal, magukat még csak próbálgató bandáknak, és azoknak is, akik már nem hisznek a kitörés, a siker, a változás lehetőségében.
Outcast – Kitaszítottan a világhírig
Farkas Zoltán & Kiss László
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015
Oldalszám: 332
ISBN: 9789632934662