A Tünet Együttes szeptemberben indította el első közösségi finanszírozási kampányát a Sírással nem megyünk semmire című dokumentumfilm kapcsán, amely nem hétköznapi módon közelít az öregedés témájához. A film középpontjában Fahidi Éva holokauszt-túlélő áll, aki 90 éves kora ellenére úgy dönt, életében először színpadra lép, hogy a Tünet Együttes Sóvirág című táncszínházi előadásában szerepeljen. A filmet Szabó Réka, a társulat művészeti vezetője rendezi. A kampányból 8 nap van hátra. Aki szeretné még támogatni a film létrejöttét igazán különleges ajándékokért cserébe, még megteheti.
A Tünet Együttes ezúton fejezi ki köszönetét minden felajánlónak. „Nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan gondolták már eddig is fontosnak a kezdeményezésünk.” – mondja Szabó Réka. „Örülünk a sok kicsinek, mert az erősít meg bennünket igazán, ha sokan gondolják úgy, hogy amit szeretnénk létrehozni, az fontos”- fejti ki a rendező. Az Indiegogo-n indult közösségi finanszírozási kampányban eddig több mint 100 adományozó ajánlott fel segítséget, akik többek között egy digitális puszit, a film letöltési jogát, Fahidi Éva A dolgok lelke című dedikált könyvét, aláírt DVD-t, meghívást a film premierjére, vagy egy Fahidi Évával közösen eltöltött vacsorát kapnak támogatásukért cserébe. Ezek az utolsó pillanatok, hogy a közönség részesévé váljon a film megvalósításának és bebizonyítsa, hogy a közösségi finanszírozás Magyarországon is valós alternatíva kreatív ötletetek, új termékek, színházi elődadások és filmek támogatására.”
A kampány linkje: http://igg.me/at/thesymptoms
A kampány elindulása óta többen megkeresték már a társulatot ajánlatokkal, többek között a 4CUT utómunka cég, akik több sikeres hazai dokumentumfilm létrejöttében közreműködtek már. Ők az utómunka elkészítésében ajánlották fel segítségüket.
A film szinopszisa
Fahidi Éva 90 éves. Sosem volt hivatásos táncos. Mégis most októberben életében először közönség előtt fog táncolni a Vígszínház Házi Színpadán. Hiába szembesül a próbák során újra meg újra öregségével, azzal, hogy teste már nem a régi, ő a korával dacolva mindenáron el akar jutni a színpadra, hogy így is bizonyítsa, megőrizhető az életöröm, a nőiség. Ő is mosolyog saját abszurd vállalásán, mégis táncosokat megszégyenítő akaraterővel küzd.
Az ötven percesnek tervezett dokumentumfilm a Tünet Együttes készülő táncos-vallomásos előadásának próbafolyamatát követi végig, melynek során Éva személyisége, élettörténete fokozatosan bomlik ki. Évát színpadra vezető útján partnere, a nála majd 60 évvel fiatalabb táncosnő, Cuhorka Emese kíséri, aki az előadásban egyszerre játssza el Éva fiatalkori énjét, korán elvesztett édesanyját és kishúgát és soha meg nem született gyermekét. Mert Fahidi Éva Auschwitz-Birkenau túlélő, aki egyszer már mindent és mindenkit elveszített. Talán innen ez a fanatikus élni akarás, életszeretet, dac az öregséggel. Ő, ahogy fogalmaz, megérdemli, hogy ne legyen öreg, hogy nő maradjon, hogy örökké éljen.
A bemutató közeledtével fokozatosan nő a feszültség. Tanúi lehetünk a kétely és a bizakodás, a hiúság és az önelfogadás kis harcainak. Valódi tétté válik, hogy Éváék eltáncolják-e a Nagy Közös Duettet.
A már készülő filmet Éva derűs humora, jó értelemben vett exhibicionizmusa, megőrzött nőiessége járja át. A Sírással nem megyünk semmire jelen idejű történet, amelyben egy jelenbeli kihívás kapcsán ásunk Éva motivációinak mélyére, értjük meg életét, testébe zárt történetét, ami a mi közös történelmünk is egyben.
„Rettenetesen fájdalmas, amikor végigéled, hogy elhagy a tested. Pláne akkor, ha fontos a test, ami nem mindenkinek olyan fontos, mint neked, vagy amilyen nekem volt. És egy szép napon elkezdődik… Nincs, kész, vége. Takarni kell, mert ronda. Ez a legnagyobb büntetés az öregségben. (…) De az ember nem lehet boldogtalan olyan dolgoktól, amiket nem tud befolyásolni. És én boldog akarok lenni.” (Fahidi Éva)
„Fahidi Évát 20 éve ismerem, és mindig is úgy éreztem, ezt a nénit mindenkinek látnia kell. Fantasztikus előadó, számos esszé, A Dolgok Lelke című regény szerzője. Nem véletlen, hogy őt kérték felszólalásra Angela Merkel mellett Németország központi megemlékezésén Berlinben, Auschwitz felszabadításának hetvenedik évfordulóján. Hihetetlen számomra, hogy valaki 90 évesen, családjából egyedüliként túlélve a holokausztot, ennyire aktív, huncut, sugárzó, szellemileg friss, melegséget árasztó, az élet szeretetétől duzzadó legyen. Profánul fogalmazva azt is mondhatnám, sokkal jobban egyben van, mint én 46 évesen. Mindig is szerettem volna megfejteni a titkát, „ellopni tőle az életelixírt”. Nagy ajándék, hogy itt van még köztünk.”- mondja Szabó Réka.