Szerző: Tóth Judit Nikoletta
November 6-án debütált a Pesti Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán a francia származású kortárs író, Jean-Claude Carrière vígjátéka: A NAPLÓ, avagy a Don Juan-katalógus. A szerte a világon játszott, két szereplős, nevetésbe fulladó lelki huzavona igazi csemege mind az alkotói, mind a befogadói oldalon, hiszen a magyar nyelven, Cserje Zsuzsa rendező által színpadra álmodott miliő mellett a színészek játéka is szakmai szabadsággal jár. A darab cselekménye abból bontakozik ki ugyanis, hogy a szereplők a két felvonás alatt végig egymásra reflektálnak. Nem csak szóban, metakommunikációban is. Így a közönségben kialakított hangulat is alapvetően azon múlik, hogy milyen karakterű színész az, aki alakítja az adott szereplőt. A nézőben pedig saját személyiségjegyeitől függően csapódnak le a poénok, a történések és az esetleges elszámolni valók: önmagukkal.
Bede-Fazekas Szabolcs, Jean-Claude Carrière vígjátéka: A NAPLÓ, avagy a Don Juan-katalógus, Pesti Magyar Színház – Fotó: Zsigmond László (forrás: Pesti Magyar Színház)
Örök, klasszikus témáról, két ember kapcsolatteremtéséről szól a teljes cselekmény. De hagyományos értelemben mégsem szerelmes darabról van szó. Hiszen csak pillanatokra van jelen a szereplők között a vonzalomnak az a harmonikus, kiteljesedett, egymásban elcsendesedett formája, amelyben a szabadságuk is alap mérték. Holott mind a ketten erre vágynak. Az egész estés darabban „csak” egy konfliktusokkal, provokációval, taktikázással és játszmázással teli kapcsolatteremtést láthatunk. Itt az érintettek nem a környezetükkel vagy a körülményekkel, még csak nem is egymásért, hanem egymással harcolnak. Csak pillanatokig képes a jómódú, aktív, és tudatos agglegény, és a „nekem énnálam nincs” helyzetű lány közel kerülni egymáshoz, és ennek oka még csak nem is a folyamatos magázódásukban keresendő. A Csépai Eszter és Bede-Fazekas Szabolcs által megformált karakterek is csak saját magukból tudnak kiindulni. Múltjuk tapasztalatait, beléjük égetett szerepmintáikat és az alkalmazott eszköztárukat használva, javarészt csak a másiknak ellentmondó szempontjaik érvényesítésével vannak elfoglalva. Sokszor intimebb a viszonyulásuk a színdarab harmadik szereplőjéhez: a férfi által vezetett naplóhoz, mint egymáshoz. Ezen nem ront, de nem is erősít az a tény, hogy a nő az első perctől fogva finom, de egyértelmű szexualitásra utaló megnyilvánulásokat is használ a férfi figyelmének a felkeltéséhez.
Bede-Fazekas Szabolcs, Csépai Eszter, Jean-Claude Carrière: A NAPLÓ, avagy a Don Juan-katalógus, Pesti Magyar Színház – Fotó: Zsigmond László (forrás: Pesti Magyar Színház)
A francia nyelvű dalbetétek, a két színész folyamatos párbeszéde, a játék a fényekkel, így a napszakokkal olyan dinamikát eszközöl a színpadon, hogy fel sem tűnik, mindössze néhány nap alatt sikerült kipörgetni a végkifejletet. A gyors váltások, a huzavonák, a szóbeli adok-kapok lehetővé tette végszóként a szinte nyitott befejezést. Ugyanis, bármennyire is szórakoztató volt a velük eltöltött néhány óra, nem vagyok benne biztos, hogy Jean-Jacques és Suzanne tudatára ébredt saját energiájának és belátták, hogy egy életre néhány napnyi játszmázás is éppen elég.
Bede-Fazekas Szabolcs, Csépai Eszter, Jean-Claude Carrière: A NAPLÓ, avagy a Don Juan-katalógus, Pesti Magyar Színház – Fotó: Zsigmond László (forrás: Pesti Magyar Színház)
Jean-Claude Carrière: A NAPLÓ, avagy a Don Juan-katalógus – Pesti Magyar Színház