Szerző: Ványi Viktória
Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a Trafó nézőterén, ismét akkora volt az érdeklődés az alternatív színházi szcéna megkerülhetetlen szereplője, a Proton Színház előadása iránt. Nem is tudom miért lepődtem meg, amikor Mundruczó Kornél társulata a Vígszínházat is könnyűszerrel megtöltötte a legutóbbi októberi Demencia előadásukkal, ami akkora hatással volt rám, hogy hazaérve már kerestem a következő alkalmat a találkozásra. Ez lett a november 3-i, Szégyen című előadás.
Fotó: Ágh Márton (forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza)
A történet a dél-afrikai Nobel-díjas regényíró John Maxwell Coetzee tollából származik, aki közvetlenül az apartheid utáni időszakot jeleníti meg művében. A 2012 óta sikerrel futó darab nagy feladat elé állítja a színészeket és nézőket egyaránt.
A darab egyik főszereplő David Lurie fehér afrikai, aki romantikus költészetet oktat Cape Townban, de egy diákjával folytatott viszonya után felelősségre vonják, ezért kénytelen elhagyni a fővárost és vidékre utazik lányához Lucyhez. Az eleddig felsőbbrendűségének tudatában lévő férfi megtörik, mikor lányát csoportos nemi erőszak éri és nem érti, hogy a lány miért nem tesz feljelentést, tartja meg az erőszak során fogant gyereket, illetve mindezek ellenére miért ápolja a jószomszédi viszonyt a bennszülöttekkel.
Amikor a kivéreztetett fekete lakosság visszakapja szabadságát, minden eddig elfojtott dühe a fehérek ellen fordul, akik többsége elmenekül, nem így Lucy és szomszédja Bev Shaw, egy kutyatelep tulaja. Az ember és állat kapcsolatáról a darab premiere óta Mundruczó filmet is készített Fehér Isten címmel (2013). Az elnyomók és elnyomottak köre ugyan koronként változhat, de szerepük a társadalomban sajnos állandó. A színpadon erős jelenetekkel mutatják be az analógiát a kiszolgáltatott emberek és a kutyák között.
Fotó: Ágh Márton (forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza)
„Mit néznek, ki véd meg?” fakad ki Lucy.
Viszik a házat, a földet, – ellopják, vagy visszaveszik, ami az övék? – idősík és nézőpont kérdése. A bennszülöttek vezetője végül nőül veszi Lucyt, ezzel vállalva védelmét és születendő gyermeke közösségbe való befogadását a lány földjéért cserébe.
Hogy Lucy tettei megalkuvások vagy a túlélés érdekében tett racionális lépések, esetleg mindkettő, talán nem is kell megítélnünk, elég elfogadnunk. Ahogy apja szemére vetette sznobizmusát, hogy valójában az zavarja, hogy az „egyszerű emberek” közötti életet választotta, mintha ezzel ő maga is másodrendűvé válna.
Nincs jobb élet, csak élet van, „ezt kell megtanulni, újrakezdeni mindent, semmiből…”.
A Proton Színház produkcióit azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg az adekvát válaszok hiányától. Mundruczó csak olyan darabokat rendez, aminek a végén a néző több kérdéssel hagyja el a színháztermet, mint amennyivel bement.
Fotó: Ágh Márton (forrás: Trafó Kortárs Művészetek Háza)
Mundruczó Kornél / Proton Színház: Szégyen
Szereplők:
Bánki Gergely, Derzsi János, Katona László, Kiss Diána Magdolna, Monori Lili, Rába Roland, Székely B. Miklós, Szemenyei János, Tóth Orsi, Zsótér Sándor
Díszlet, jelmez: Ágh Márton
Dramaturg: Petrányi Viktória
Zene: Szemenyei János
Producer: Büki Dóra
Produkciós vezető: Büki Dóra
Produkciós asszisztens: Csató Zsófia
Műszaki vezető: Éltető András
Fény: Éltető András, Rigó Zoltán
Hang: Belényesi Zoltán
Kellék: Nagy Gergely
Színpadmester: Csunderlik Péter
Öltöztető: Cselik Jánosné
Rendező: Mundruczó Kornél