Szerző: Ványi Viktória
Fotók: Korhut Lili
Dragomán György utóbbi két regényének – A fehér király és a Máglya – megjelenése között csaknem nyolc év telt el. Új novelláskötetének, a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent Oroszlánkórusnak a bemutatóján rácáfolt azokra a kritikus hangokra, akik szerint ne lenne termékeny író és elmondta, hogy az elmúlt években ugyan nem jelentkezett új könyvvel, de amellett, hogy folyamatosan publikált itthoni és külföldi lapokban, párhuzamosan több könyvön is dolgozott.
Az Oroszlánkórus mellett nemsokára megörvendeztet minket egy másik, az elmúlt években készült és új írásokat egybefogó novelláskötettel is. Előbbi sokszínű és könnyed, utóbbi az író fejében „Srapnel” névre keresztelt, komorabb, háborús témákat feldolgozó válogatás lesz.
De maradjunk a jelenben. A Rózsavölgyi Szalonban, október 27-én délután az íróval Lévai Balázs beszélgetett, közben egy-egy novella hangzott el a hangoskönyvből és a kötetből Für Anikó és Anger Zsolt közreműködésével.
A könyv már hangoskönyv formájában is elérhető Dragomán nagy örömére, akiben ennek kapcsán a gyermekkorában hallgatott rádiójátékok kedves emléke idéződött fel.
Az író fantáziáját saját bevallása szerint mindig is megindították az érzékelés formái – egy tükörképét fürkésző arc, a fény csillanásai – amellett, hogy vizuális típus olykor egy-egy félmondat is befészkeli magát a tudatába, amitől csak akkor szabadulhat, ha megtalálta a megfelelő kifejezési formát számára.
Így járt egy müncheni emlékével is, mikor az utcán sétálva egy bordélyház falán lévő ablakból kilógó ruhadarabot, talán kombinét libbentett a szél, miközben román lányok hangja és otthoni zenéje szűrődött ki az ablakon. Ennek megírása még várat magára, de már csak ezért is érdemes fürkésznünk a jövőben e motívum megjelenését.
A zene ebben a kötetben mindvégig összekötő kapocsként szolgál a novellák között, ahogy az alcímben is jelzett széles skála is mutatja az olvasó egész különös kalandra vállalkozik, ha kezébe veszi ezt a könyvet.
Megtudhattuk, hogy a novella műfaja egyszerre kegyes és kegyetlen az íróhoz. A szűkös karakterszám révén hamar kiderül, hogy működik-e a szöveg.
Dragomán György szereti karaktereit monológ formájában megszólaltatni. Az érzékelés természete mellett a szubkultúrák is nagyon érdeklik, saját nyelvezetük megfejtése már bepillantást enged világukba. Az alkotott monológokat a hitelesség érdekében komoly előtanulmány készíti elő. Elkötelezettségét mutatja, hogy ha kell – persze álnéven – akár bodybuilding cheat fórumokon is találkozhatunk az íróval, mint a testépítésbe éppen belekezdő érdeklődő személlyel.
Ha már a tetten értük a könyvön átívelő zenei motívumot, élőben Szalóki Ági és Juhász Gábor gondoskodott a hangulat megjelenítéséről a színpadon, Ella Fitzgeraldtól Edith Piaf megidézéséig.
