Szerző: Monostori Andrea
Az Athenaeum Kiadó gondozásában szeptemberben megjelent interjúkötet, a Peremvilág a borító tanúsága szerint „beszélgetőkönyv”, mely titkok feltárását ígéri. „Bűnös vágyak, tiltott szerelmek” – leleplező könyv, gondolhatnánk. De mit kapunk a hangzatos szlogenek után, ha elolvassuk a könyvet? Természetesen ezeknél sokkal többet. A Peremvilág lapjain Onagy Zoltán író, szerkesztő beszélget Gulisio Tímeával, aki 26 évesen író, költő, festő, ám a kérdések mégsem közéleti szerepei köré csoportosulnak – Tímea leszbikussága, a homoszexualitásról való gondolatai, ennek tükrében alakuló mindennapjai kerülnek a boncasztalra.
A könyvet kezünkbe véve már a borító érdekes kihívásokat tartogat. A geometrikus ábra mintha felülről a lap alja felé haladva válna egyre bonyolultabbá, lépne ki fokozatosan a síkból a háromdimenziós térbe. A szabályos mintázat mintha megtörne, melynek elemei még nem rendeződtek új alakzatba. De ha még jobban megnézzük, egy nagy, a lap szélein bőven túlnyúló kocka éleinek találkozását látjuk, ahol a sarokból egy darab hiányzik. Itt tárul fel előttünk a kocka tátongó mélysége, benne a két szerzői név, csupa kisbetűvel. A borító sokrétűsége már sejteti, hogy a könyv mondanivalója sem egyszerű – munkát, saját értelmezést is kíván. Az élek találkozásánál láthatjuk csak, hogy a sajátunktól eltérő nézőpontok is léteznek, és érthetjük meg, mennyi mindent nem tudunk még. Tudjunk egy kicsit többet – erre az utazásra hív a Peremvilág.
A könyv közvetlen közelről, szenvtelen őszinteséggel tárja elénk a homoszexuális világ, leszbikusok, melegek, transz– és biszexuálisok, egyszóval az LMBTQ-társadalom életét. Ma, Magyarországon. Bár Gulisio Tímea többször is hangsúlyozza, hogy csak a maga nevében szólhat, és meggyőződése, hogy az ő élete nem reprezentálja a leszbikusok tipikus életét, mégis nagyon sok mindent megtudunk arról, mit gondolhat, érezhet egy nemi hovatartozásával, vagy amiatt küzdő ember napjainkban. „Melegnek lenni nem szégyen, mondják, csak jobb megtartani magunk közt. Attól még szeretünk, vagy ami még beszédesebb: «ennek ellenére» szeretünk.” (7. o.) – mondja Tímea már az első kérdésre adott válaszában. Furcsa kettősség érvényesül ugyanis: szinte divat toleránsnak, érdeklődőnek mutatkozni, ám őszintén senki sem beszél a meleg-kérdésről.
Gulisio Tímea erről saját élményein keresztül beszél, kezdve gyerekkora elmesélésével, kamaszkori, majd érettebb szerelmein át, egészen jelenkori életéig. Saját személyiségének alakulásáról, élete mozgatórugóiról éles belátással, már-már önmagát terapeutizáló szakemberként értekezik. Története igazi mélyinterjú, pszichológiai esettanulmány „doktor” Onagy alkalmi rendelőjében. Élete szinte filmszerű: titkos viszonyok tanárnőkkel, vőlegény, idős asszonyok szerelmei, naturális leírások, beteges fantáziák, agresszió, félelmek, magány és meg nem értés. Tímea alakjában egy női Don Juan, egy „vadász” képe rajzolódik ki előttünk, ahogy ő is nevezi magát. Szerelmeinek és lelki vívódásainak történetét mégsem választhatjuk le leszbikusságáról. Mindenki küzd a démonaival. Itt, előttünk egy leszbikus lány teszi ezt. Sokkoló, első olvasásra magunkat mindettől távolításra sarkalló beszédmódja, ahogy jelen időben idézi fel élményeit, mégsem hagyhatják az olvasót érintetlenül. Olyan elemi erejű, annyira szélsőségesnek tűnő, hogy muszáj kezdenünk vele valamit. „A melegek többségének az élete egy nagy problémahalmaz, amit a párkapcsolat egy hozzá hasonlóval csak tovább bonyolít.” (118. o.) – mondja.
A könyv második felében aztán mégis előkerülnek olyan általános érvényű kérdések, mint az egyház hozzáállása a homoszexualitáshoz, a meleg párkapcsolatok tartóssága, egyáltalán a fenntartásának a lehetősége, a házasság mint intézmény, a meleg-identitás kialakulásának kérdése. Hogy az is tovább olvasson, aki itt letenné a könyvet, kis kitérőt teszünk a híres leszbikus és meleg történelmi személyek, a homoszexualitás művészetekben való megjelenése felé. Kicsit didaktikus jelleggel Onagy Zoltán kérdéseivel igyekszik jó néhány tévhitet eloszlatni, és bőven akad a szövegben tájékoztató jellegű, felvilágosító információ is, akár azok számára, akik maguk is identitásuk alakulásának kezdeti fázisaiban járnak. A téma és a könyv működő dinamikáját mutatja, hogy a később következő fejezetekben már a hagyományos gondolatvilágban mozgó kérdező saját élményei, saját viszonyulása is felszínre kerül (természetesen csak akkor érvényes ez, ha feltételezzük, hogy a leírás nagyjából a kérdések valós sorrendjét tükrözi).
A könyv célja semmiképpen sem az, hogy egyetértésre, vagy egy konkrét vélemény elfogadására buzdítson. „Most is megbélyegzettek vagyunk, úgy, mint például a drogosok vagy a bűnözők, csakhogy mi nem magunk választottuk az identitásunkat. Ezért igazságtalan. Ugyanakkor teljesen érthető, ősi emberi attitűd az idegenektől való félelem, ez egykor a túlélést szolgálta. És a mások a többség számára idegenek. Minél inkább megismernek minket, várhatóan annál inkább elfogadnak.” (86.o.) Csak ennyit szeretne – a létezéshez, az élethez való jog elfogadását. A megtűrés pedig nem elfogadás. „Attól, hogy jogot kapunk erre-arra, vagy nem néznek ki minket annyira a társadalomból, a problémáink közel sem oldódnak meg. Kemény diók vagyunk, magunkat sem tudjuk feltörni.” (249. o.) – mondja Gulisio Tímea. És mond még ennél jóval többet, ha elolvassuk a Peremvilágot, vagy akár saját műveit.
Onagy Zoltán – Gulisio Tímea
Peremvilág – Szerelem tiltott utakon
Onagy Zoltán – Gulisio Tímea
Athenaeum Kiadó, 2015
Oldalszám: 254
ISBN: 9789632934600