Szerző: Tóth Ditta
Kezdetben volt egy grafit pont. Aztán gyorsan vonallá fejlődött, és bekúszta a falakat. Erekben ágazott szét, gyökerekké vastagodott, megnyúlt, majd ábrákba rendeződött – így mesélt magáról. Mihuț Boşcu Kafchin, román képzőművész kiállítása sajátos fejlődéstörténete egy olyan létszférának, amely ugyan a mi világunkban jött létre, elemeit mégis másfajta kombinatorikai szabály alapján használja. A megjelenő teremtmények az esetlegesség ereje mentén képződött hibridek, organikus szerkezetek.
A kiállítótér egyetlen installációként értelmeződik, a benne előbukkanó alkotások külön-külön nem hangsúlyosak, egyszerre határozzák meg, és működtetik ezt a különös önalkotási folyamatot. A művész eljut a vonaltól a konkrét tárgymegformálásig: a falakon barlangrajzként is felfogható ceruzarajzok, nyomtatott montázsok, kollázsok, a padlón drótok, faágak, alkatrészek, anyagból kivágott útvonalrészletek, laboratóriumi üvegek, gépek installációi. Egy művészeti evolúció állomásai egy térben felhalmozva. A tárlat fő tárgya a mindenre felkapaszkodó, folyton változó kreatív elevenség, amely megsokszorozza önmagát és növényi bioritmussal rendelkező áramkörökben, elektromágneses mítoszban, mágikus kibernetikákban permutálódik. Kafchin egybegyúrja a fizikát, biológiát, modern technológiát, az alkímiával és a véletlen hatásaival. A falakon látható grafitrajzok hol érhálózatnak, hol belső szervek nyúlványainak mutatják magukat, de feljutnak a falakra nőtt printekre is, és mágneses mezőkben, domborzati vonalakban, tervrajzokban jelenítik meg a bennük lévő teremtői potenciált. A mértékek eltolódnak, a földből épületek nőnek ki, a növényzet tranzisztorokat és diódákat érlel, kitermeli a saját termelékenységi szimbólumait, visszatérő motívumai: mágnes, dobókocka, dugattyú, elektromos csíptetők, növényi indák, a rulettkerék, indián álomcsapda. A fejlődést jelképező, mindent behálózó nyirokrendszer ekkora már olvasztott fémet keringetett, beszivárgott a padlóba is, és előtörve színeket és háromdimenziós formákat vett fel. Bizonyos pontokon sejtburjánzás figyelhető meg: néhány játékgép, vagy azok alkatrészei formálódnak éppen. Nem egy lepusztult játékterem romjai között vagyunk, a gépbelsők, a szétszórt alkatrészek, drótvázak, üvegdarabok nem egy rombolási folyamat eredményei, hanem egy alakulási processzus stációi. A szétszórt barkácseszközök az épülés, rendeződés segítői. Az egész kiállítás az esetlegesség, a véletlen formajátéka, egy meg nem szűnő alakulás történeti fázisait mutatja be.
trafo-kortars-muveszetek-haza-evadnyito-sajtotajekoztato-2015-szeptember-3-fotok-kokavecz-boglarka
A falakon belül még nem állt le a mozgás, még mindig feszíti szét saját határait, hogy új tereket népesítsen be önmagával. Az egyik látogató pedig véletlenül nekidőlt egy oszlopnak és az azon lévő mintázat rátapadt a meztelen vállára. Nem vette észre, így ment ki vele a teremből…
Mihuț Boşcu Kafchin Fordított öntervezés című kiállítása megtekinthető október 18-ig a Trafó Kortárs Művészetek Házában (Trafó Galéria, 1094 Budapest, Liliom u. 41.).