Szerző: Ványi Viktória
Fotók: Kokavecz Boglárka
Nem tudtunk mindenhol ott lenni, de van egy pár kilométer a lábunkban az előző hétvégén megrendezett Gallery Weekend Budapest után.

Flux Galéria 3B abstractions kiállításmegnyitó, 2015. szeptember 11. – Fotó: Kokavecz Boglárka
A rendezvénysorozatot pénteken, a Flux Galéria 3B abstractions kiállítás megnyitóján kezdtük. Az este három nyüzsgő város, Buenos Aires, Barcelona és Budapest absztrakt expersszionista párbeszédének jegyében telt, finom argentin borok társaságában. A csoportos kiállítás művészei, Baráth Áron, Bánki Ákos, Daniel Callori (ARG), Agustin Eyssartier (SP), Carlos Puyol (SP) és Szentgróti Dávid. A kiállítást a két kurátor Bánki és Eyssartier barcelonai megismerkedésének köszönhetjük. Hagyományteremtő céllal, immár második alkalommal erősítik a művészvilág Budapest Barcelona tengelyét, a következő állomás várhatóan Barcelona lesz.
Vasárnap délelőtt éltünk a galériás túra kínálta lehetőséggel is, a Chimera-Projectel kezdve az INDA Galérián és a VILTIN Galérián keresztül vezetett utunk, egészen a Deák Erika Galériáig. Az első két helyszín meghittségének köszönhetően rögtön belopja magát az ember szívébe, míg a VILTIN és Deák modern letisztult formájú kiállítótérrel várja az érdeklődőket.
A Chimera igazi kis ékszerdoboz, a blouinartinfo.com 2015-ben, Európa legjobb 500 galériája között tartja számon. (Magyarországról még az INDA és az acb Galéria került be a top 500-ba. Forrás: http://www.blouinartinfo.com/news/story/1226192/500-best-galleries-worldwide-2015-europe#) Jelenlegi kiállításukkal a posztkortárs jelenségről való közös gondolkodásra hívott művészeket. Belépéskor rögtön egy asztal vonzotta magához a tekintetemet. Stano Masár installációjában az asztal két oldalán, a földön egy-egy faforgács kupac kapott helyet, ami a mű címe fényében válik értelmezhetővé, Post-Dialogue. A fizikai jelenlétet igénylő kommunikáció visszaszorult, ahogy a virtuális tér egyre meghatározóbb részévé vált az életünknek. A székek helye az elforgácsolódott kapcsolatok szimbóluma, egyszerű és roppant találó ábrázolás.
A következő három galéria kiállításai tulajdonképpen egy koncepció – Beyond the obvious, kortárs nőművészet Közép-Kelet-Európában – anyagát képezik. (Október 24.-ig megtekinthető!)
Sárvári Zita kurátori elképzelése alapján kerültek a művek szétosztásra a galériák között, így az INDA-ban személyes történetek, a VILTIN-ben archívumteremtés, míg a Deákban anyagok rekontextualizálásának aspektusa jelent meg.
Terjedelmi korlátok miatt, a teljesség igénye nélkül következzen néhány művész és alkotás bemutatása.
INDA Galéria, személyes történetek
Gáldi-Vinkó Andrea esztétizált szociofotói mellett, Maria Chilf családtörténete részleteit foglalta montázsba. Ioana Nemes a fiatalon elhunyt művésznő a román népi kultúra tárgyait választotta témájául, míg Pavla Scerankova a közönség bevonását célozta meg munkáiban (Collision of Galaxies II., Image Maker).
VILTIN, archívumteremtés
Jelenségek állandósága mellett látásmódbeli változásukat mutatja be Katarína Poliaciková, aki a születésének idejéből, a ’80-as évekből vett világűr fotókat társított az ugyanazon eseményeket (pl. napkitörést), helyeket, a mai technikával elérhető valóságbemutatással.
Deák Erika Galéria, anyagok újraalkotása
Ekaterina Shapiro-Obermair elmérgesedő geopolitikai viszonyokat érzékeltette erős strukturális ábrázolással.
Denisa Lehocká-t egy folyami kavics ihlette meg. Kialakulásának körülményeit, a rá ható erők nyomát mind magán viseli, de elmondani nem tudja. A megfejtés vágyának érzékeltetését a kő – lézerrel történő – kettévágásával érte el.
A hétvége számomra beváltotta a hozzá fűzött reményeket, csak abban bízom, hogy jövőre még több helyszín felkeresésére jut majd időm. A galériák még bőven szolgálnak érdekes tárlatokkal, aki lemaradt a Gallery Weekend Budapestről pótolhatja, akit pedig a hétvége forgatagában megérintett a kortárs művészet nem kell egy évet várnia az újabb találkozásra.