Szerző: Lanczinger Mátyás
„Na, akkor most mindjárt meg is írom ezt a cikket. Ja, hogy tegnap kellett volna… Végül is nem hajt senki. Semmi sem kötelező. Rossz ember vagyok? Lehetetlen alak, akibe nulla felelősség szorult? Mikor rontottam el? Apám rontott(a) el? Együtt rontottuk el? El van egyáltalán rontva? Vajon mit mondana erre a Csernus? Biztos pofon vágna egy-két vaskosabb mondatával. Vagy a Feldmár, békésebben ugyan, de élve belezne ki az éleslátásával. Éles, látás. Hm, milyen találó szavak, így együtt. Fene, aki összevonta, elég éleslátó volt. Most ettem, de nemsokára megint éhes leszek. Hihetetlen ez a test, hogy folyton táplálni kell, hát mi vagyok én? Itt ez a rohadt nyár is, jönnek a muslincák. Még sosem vettem muslincaölő szert, de talán majd most. Két lábra állok, férfi vagyok, igenis megoldom a muslincaproblémát, ha addig élnek is! Milyen fura, hogy már megint milyen keveset aludtam. Nemsokára pedig kiállításra kell menni. A cipőmet pedig igazán visszavihetném már a boltba, két hónapja ülök a dolgon, hogy nagy nyűgösen érvényesítsem a vásárlói jogaimat, csak hát a franc akar ebbe belebonyolódni, mi van, ha ott vágni kezdik a pofákat és majd én leszek a paraszt. Pedig hát miért lennék paraszt? Ráadásul mindenképp előveszem majd a legnegédesebb műmosolyomat, ami lehet, hogy őszinte mosoly. És helyes volt az a csúnyaszemüveges eladó lány is, szóval fölöslegesen parázom túl. Különben is, ezek olyan csajos izék, nem? Egy férfi két dologra gondoljon: izom és sör. Esetleg malter, slussz. Minek ez a sok mellékvágány? Ja igen, a cikket tényleg írni kéne már, mert sosem végzek…”
Kis túlzással, de hasonlóképpen zajlik a főhős belső monológja is a film játékidején keresztül (ami elég rövidke, össz-vissz 80 perc). Általában a filmekben kifésülik a (kimondott) mondatokat, esetünkben viszont a maga abszurd valóságában van bemutatva, mennyire csapongó, eltéríthető tud lenni a gondolkodás, ahogy rétegzetten egyszerre több témát érint, ugrálva egyikről a másikra, tele töltelékkel. Főhősünk fiatal családapa, aki úgy érzi, valami hiányzik, valami üres. És keresi, kutatja, hogy mi lehet az. Ehhez a hátteret egy magányos, hétvégi túra szolgáltatja, ahol szeretné kiszellőztetni magát, de a saját fejéből végképp nem tud kijutni, csak görgeti, görgeti a gondolatmeneteket, leás a múltba, elemzi a jelent, álmodik a jövőről, oda-vissza. Pedig elvileg elérte azt, amit egy felnőtt férfinak el „kell” és el lehet érnie. Munkahely, saját ház, jólét, tiptop család. A mindezekhez fűződő kapcsolata viszont csupa kétkedés, amihez magára erőltetett, fancsali mosollyal asszisztál. Erdei kirándulása során végig a kilépésen, újrakezdésen agyal, verziók sorát vonultatja fel. Folytonos agyalása csupa kérdés, amihez maga a túra passzív cselekvésként szolgáltatja a hátteret (és csak néha oldja az egészet egy-egy csendesebb pillanat, pl. vízen úszó cipőkkel). Egy ponton viszont a rengeteg kérdésre érkezik egy (nem túl jó, de legalább) válasz, amely konkrét cselekvéssé érik és nem lövöm le a „poént”, de onnantól kezdve elhalkul a belső monológ és csak a csend marad. Hogy ez pozitív csend-e vagy sem, hősünk maga ura lett-e vagy sem, már ránk, a nézőkre van bízva, a film elég hirtelen véget ér, a lehetséges megoldásokon most már mi verziózhatunk tovább.
Valamiért vígjátéknak van hirdetve, de senki se számítson térdcsapkodós hahotázásra, a film elég komoly témákat boncolgat végig. Kezdő és haladó neurotikusoknak egyaránt ajánlott, illetve bárkinek, aki szereti az elmélyültebb, vagy gondolkodásra serkentő filmeket. És esetleg a szép, erdei tájakat (a totálban mutogatott pénisz kérdéskörét most inkább ne firtassuk).
Magam ura (Mot naturen) – színes, feliratos, norvég film, 80 perc, 2014
Hazai bemutató: 2015. június 18.
Rendező: Ole Giaever
Forgatókönyvíró: Ole Giaever
Zeneszerző: Ola Flottum
Operatőr: Oystein Mamen
Producer: Anne Bergseng, Maria Ekerhovd, Ragna Nordhus Midtgard
Vágó: Ole Giaever, Frida Eggum Michaelsen
Szereplők:
Martin – Ole Giaever
Helle – Rebekka Nystabakk
Signe – Marte Magnusdotter Solem
Karsten – Sivert Giaever Solem
Far – Trond Peter Stamso Munch
Forgalmazó: CinefilCo és magyarhangya