Sajdik Ferenc Borúra derűs irodalom című kiállításának megnyitója 2015. július 2-án, csütörtökön 17.30 órakor az Örkény István Könyvesbolt Cultiris Galériájában (1037 Budapest, Szent István krt. 26.).
A kiállítás megnyitja: Kernács Gabriella művészettörténész.
A tárlat 2015. szeptember 5-ig tekinthető meg.
SAJDIK FERENC
Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas és Hazám-díjas grafikus, karikaturista
Kisugárzása van, de beszélni önmagáról nem szeret.
Talán igaza van, hiszen a rajzai mindent elmondanak a világlátásáról, az életszemléletéről és élet szeretetéről. Arról, hogy Ő az a művész, aki minden alkotásával mosolyt csal a gyerekek és a felnőttek arcára. Mekkora hiánycikk és mekkora kincs ez ma! Nincs benne harag, gyűlölet – nem is volt soha – és a bánatot is másként éli meg, mint mi milliónyian.
Sajdikot a legkönnyebb illusztrálni, hiszen illusztrálja ő magát, egész életművével. A karikatúra komoly műfaj, (mindenkinek jusson eszébe Karinthy a humorról), lehet keserű, leleplező, élve boncoló, gyilkos szenvedéllyel öntött, és lehet olyan, mint Sajdiké, aki alkatában és programszerűen vidám, bizonyítva, hogy az élet élhető, még olyan szörnyű világokban is, mint amilyenekben immár több mint nyolc évtizede részesei vagyunk. Senki se gondolja, hogy ez a világnézet felületes, empátia nélküli. Sőt! Sajdik nyomán vegyük tudomásul, hogy ez éppúgy művészet, mint életünk más formákban kifejezett drámái, így tragikus ábrázolása. Lehet az, ha művész prédikálja a maga sajátos, egyéni eszköztelennek tűnő eszközeivel. Megmutatja, hogy a gyermekkor csodássá tehető, a felnőttek pedig többségükben mosolyogni valóan csetlő-botlók nagyképű, fontoskodó, álságos világukban. Így lett a Kútvölgyi Erzsébet hangjával megszólaltatott Pom Pom, a nagy ho-ho és ezekkel Csukás István meg a „bontott csirke” is maradandó, nem csak a régi mesék gonosz mostohái, így a többi Sajdik-figura, túlélve a régi újságokat, filmeket, életben tartva a rajzba költött pályatársakat. (Vámos Tibor akadémikus laudációja a Hazám-díj átadásán)