Perlrott Csaba Vilmosnak (1880-1955), a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb művészének nyílt életmű-kiállítása pénteken Szenvedély és ráció címmel a szentendrei MűvészetMalomban.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója megnyitójában úgy fogalmazott: Perlrott tudta, hogy nem kevés bátorság kell ahhoz, ha valaki vissza akar találni a tiszta eszközökhöz, s komolyan vette Matisse tanítását, hogy a vonalat a színnel egyszerre kell konstruálni, nem külön. Hozzátette: rengeteg rajzolt, hogy bármilyen egyéni világot építsen fel képein, abból végül szerves egész legyen.
A főigazgató Hevesy Ivánt, Elek Artúrt idézve azt mondta róla: ösztönösen konstruktív, aki minden szerkezetesség mellett képes megtartani a festőiséget; a képszerkesztés ősi problémáinak közelébe jutott, mindvégig tudatosan és hevesen kereste a számára érdekes problémák megoldásait, szenvedéllyel és rációval. Kassák Lajos pedig így vonta le a „Perlrott-jelenség” tanulságát: sem rajongó magyarázói, sem megbűvölt követői nem akadtak, s ma mégis ábrázoló modern festészetünk egyik úttörője.
Baán László felidézte: a festői pályán az első fontos hely Nagybánya volt, az életre szóló ragaszkodás, aztán Párizs, a fauve-ok (vadak) tiszta koloritjai, Cézanne hatása, Matisse és Picasso árnyalatai, majd Kecskemét, Spanyolország tüze, s benne a misztikus El Greco. Aztán Erdély, a Tátra, Lőcse, Berlin, Drezda és Wertheim am Main, s végül a paletta legzöldebb színe, Szentendre. Rámutatott: Perlrott Csaba Vilmos Nagybányáról indult, s miközben egyértelműen eltávolodott a nagybányaiságtól, később is hatott rá. Visszahívta a táj végtelen színpompája, a mesterek hatása, a genius locival fogva tartó vidék, „Nagybánya a bőre alá bújt”.
Hozzátette: Nagybányától Párizsig és vissza az utat számtalanszor megtette, s bár sokfelé járt a világban, mindig ez maradt a tengely. De nemcsak ő szerette Párizst, hanem a város is a kegyeibe fogadta őt. Befogadta az a forrongó művészvilág, melynek tagjai az 1905-ös Őszi szalon elhíresült hetedik termében, a „vadak ketrecében” állították ki botrányt keltő munkáikat. Perlrott beérett Párizsban, s az akkor szerveződő Matisse-csoport tagja lett, képeit befogadták, még önálló tárlata is volt.
Baán László kiemelte: sok művészközösségben megfordult, de sehol nem vált igazán aktív csoporttaggá. Sosem volt magányos, mégis örökké kívülállónak számított, s lemondott a lehetőségről, hogy kiállítson a magyar vadak közös – utóbb történelminek bizonyult – kiállításán, „nem lett a kilencedik”. Amikor sok kalandozás után haza készült, olyan helyet keresett, ahol nyugodtan lehet dolgozni, s ez volt Szentendre, mert a békés környezet vonzotta a művészeket, de távol tartotta a parttalan művészeti vitákat – mondta főigazgató, hozzátéve: mielőtt a művész Szentendrén megpihent volna, többet utazott, mint némely költöző madár, de mindenhonnan hazatalált.
Gyürk Dorottya, a város kulturális alpolgármestere köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a tavalyi nagyszabású Czóbel-kiállítás és a mostani tárlat bizonyítja, hogy Szentendre bátran kiléphet a hazai szélesebb körű és a nemzetközi porondra egyedülálló értékével, a művészettel. Hozzáfűzte: láthatóvá és fogyaszthatóvá kell tenni a művészetet, s ez egyszerre városi kultúrpolitikai és intézményvezetői feladat. Megjegyezte azt is: a város a marketing kiemelt eszközeként tekint a múzeumi intézményrendszerre, ezen belül hangsúlyosan a MűvészetMalomra, mint a legautentikusabb szentendrei kiállítótérre.
Perlrott Csaba Vilmos életművének jelentős része a magyar múzeumokban található, de számos művét hazai és külföldi magángyűjtőktől sikerült beszerezni. A kiállításban összesen 180 műtárgy szerepel, melyek 14 országos és vidéki múzeumtól, 14 magángyűjtőtől és galériától érkeztek a szentendrei MűvészetMalomba. A festő életének utolsó két évtizede szorosan kötődik Szentendréhez. Jelentős kiállítása utoljára 1952-ben volt, teljességre törekvő monográfia nem jelent meg róla. Perlrott Csaba Vilmos életművéről ez az első ilyen méretű és jelentőségű tárlat, melyhez tanulmányokkal és a bemutatott művek leírásával katalógus is készült. A kutatás nagy adósságot törleszt mind a kiállítás megrendezésével, mind a katalógus megjelentetésével – olvasható a kiállítás ismertetőjében.
Forrás: MTI