Az új galériát, a TERRÁRIUM-ot, #ON című első tárlata nyitotta meg, április 23-án. A helyet műteremként is használó két szobrásznövendék, Gombos Andrea és Németh Marcell munkái mellett három vendégkiállító, Csepregi Balázs, Erős Ágost Koppány és Szabó Ádám szobrászművészek alkotásai is helyet kaptak. Wehner Tibor művészettörténész köszöntőjével a tér hivatalosan is megnyílt az érdeklődők előtt. A körben üvegablakos, téglalap alakú kiállítótérbe beáradtak az emberek, a Terrárium megtelt mozgással.
Mivel az elmúlt évtizedek szerteágazó művészeti kísérletei jelentősen kitágították a szobrászat határait, ma már nem lepődünk meg sem a formagazdagságon, sem az anyaghasználaton. Az #ON alkotói is meghajlítják az acélt, ekevasat hegesztenek a modell traktor mögé, vagy LEGO kockáktól inspirálódnak. Egy közös bennük: izgalmasan definiálják az ember által épített, mégis elemberietlenedett környezetet.
revealed-fotokiallitas-megnyito-a-hotel-sofitelben-2015-majus-5-fotok-kaunitz-miklos
Gombos Andrea installációi magukban hordozzák még az emlékművek logikáját, de funkcionálisan hely nélküliek, és képzettársítások mentén működnek. Az Emlékezés című alkotása egy magányos időszak érzékeny feldolgozása. A létrehozásához többféle anyagot használt fel egyszerre, fát, földet, fémet, gumit, műanyagot, kötelet és az ábrázolt alakzatok mind erős érzelmi lenyomatok kivetülései, egy lelki tér formálódott meg általuk. Másik kiállított munkája egy hársfából készült szobor, amely három egymásnak támasztott, égnek meredő, félkész létrát ábrázol. A fokokat kiscipők koptatják ki a deszkalapokból, a fareszelékek külön kupacokban emelkednek alattuk. A tetteink, megtapasztalásaink metaforái, amelyek megélésével, elhagyásával kerülünk egyre feljebb morális, emocionális, ideológiai, vagy akár vallási szempontból. Ezek az alkotások gondolatokat indítanak el, részleteiket szívesen fedezi fel a befogadói tekintet.
Németh Marcell két kiállított művében a tér különös anyagi jellegének megtapasztalására és bemutatására törekszik. Az acéllemezekből összeállított intarzia-domborművek méreteik és sejtetett súlyuk miatt erős jelenléttel bírnak, megkövetelik, hogy a szemlélő komolyan vegye őket. A központi témául választott „köztest terek” az alkotói koncepció több szintjén projektálódnak. Egyrészt a művek címeiben (KÖZtesTér, Közeli látószög) kihangsúlyozódó „köz” szótag ismétlődésével, másrészt műfajilag tekintve, hiszen a festészet és szobrászat közötti résben formálódnak. Anyaghasználatuk, technikai megvalósításaik szerint szobrok, viszont a kompozíciós elveik és illuzórikus perspektíva-szerkesztésük a festészeti hagyományhoz kötődik. A képek térhatása a szemlélő és a tárgy közötti távolságban képződik meg, illetve a fémmegmunkálás révén egymás mellé, és egymásra épített különböző formájú és színű, néhol karcolt acélrészek spekulatív befolyásából. Az alakzatok nem sík, hanem konkáv görbületű felületen kialakítva jelenítődnek meg (hasonlóan a szem recehártyáján keletkezett képhez), így a látott műalkotás optikai térélményt okoz. A köztes tér vizualizációja történik meg az aprólékos munkával kialakított magasfeszültségű villanyoszlop fémrácsozata által határolt belső térben, és a villanyvezetékek közötti távolságokban is. Az acél használata miatt a levegő és a fényviszonyok is reprezentálódnak, eltárgyiasodnak, konkrét anyagi jelleget kapnak.
Csepregi Balázs vendégkiállítóként egyetlen munkáját állította ki, egy szintén fémből (alumínium és vörösréz) készített domborművet. A Pirkasztó az óriási szájra emlékeztető dombok mögül, emberi vezérlésre felkelő és lenyugvó Nap képzetével a természettől távol került, elgépiesített világot teremtő emberi környezet disztópikus képe.
A LEGO-ból épített „kisplasztikák” Erős Ágost Koppány alkotásai. A csak fehér elemekből összeállított alakzatok épületek, berendezési tárgyak hatását keltik, mégis van bennük egy dehumanizált jelleg a felületi zártság kialakítása és a pusztán esztétikai értékük miatt. Nem jeleznek, nem üzennek semmit, önmagukért létező művészeti minőségek. A LIGU sorozatcím (Normal, Exkluzív, Comfort alcím-megkülönböztetésekkel) egyrészt a LEGO alapanyagra utal, másrészt az „iglu” szó anagrammájaként is elgondolható. A fehér építőelemek megerősítik ezt az asszociációt, illetve emlékeztetnek a szavak betűkből való felépítettségére is, melyek tetszőleges módon szétszedhetőek és újra összerakhatóak tisztán művészeti élvezetből. Ezek a szobrok is egy ilyen efemer, bármikor megbontható konstrukció érzetét kínálják, de a meglévő alakzatok továbbépítését nem ajánlják fel: lekerekített, lezárt, önmagába fordult struktúrába formálódtak.
Szabó Ádám kellő humorral megalkotott művei az arány- és anyagváltások nagyon izgalmas vizuális megtapasztalását nyújtják. A művész először a szobor-talapzat közötti kapcsolati viszonyt mozdítja ki hagyományos helyéről, így a talapzat szerepe áthelyeződik, mert a munkagépek túl kicsik, és az alapzataik ettől megnövekednek, megművelendő területekké válnak. Ezzel az arányeltolással a talapzat mintegy bekebelezi a szobrot, maga válik azzá. Az alkotások fölött elhelyezett monitoron láthatjuk a formálódás fiktív folyamatait, amint a játékgépek megmunkálják a felszínt. Ezek a videoinstallációk a művek kiterjesztett teréhez tartoznak, hiszen nem az elkészítésük valódi menetét mutatják be, hanem a művészeti valóságuk dimenzióit. A közeli kameraállás levágja a kreációk tényleges határait, ezzel eléri, hogy elveszítve arányérzékünket és a viszonyítási pontokat, sokkal nagyobbnak látjuk a modell buldózert. A tolólap behatol a márványba, ami ettől sűrű, képlékeny masszának mutatja magát, és könnyen magába engedi a gépet. Az ekét húzó traktor installációja esetében két értelmezési kép vetítődik egymásra. Egyrészt a mészkő termőfölddé alakul, amit beszánt az eke, másrészt a művészeti tevékenység válik munkafolyamattá, vagy inkább játékká.
Játék az anyagokkal, játék a térrel: #ON.
A kiállítás megtekinthető május 15-ig, előzetes bejelentkezés alapján. Center of Contemporary Art Budapest, TERRÁRIUM (Budapest XI., Karolina út 65.)
Tóth Ditta
Fotók: Korhut Lili