Az egész olyan kedvesen valószerűtlennek tűnt, a hely, az emberek, a hangulat. Pedig minden itt és most velünk történt. A hely olyan volt, mintha Párizsba csöppentünk volna egy röpke órára, egy kis montparnasse-i irodalmi caféba, ahol a bárpult homályában épp egyetemisták kortyolgatják csoportokba verődve feszültségoldó nedűjüket egy nehéz nap végeztével, és közben a legújabb bestsellert beszélik meg vagy napi politikáról vitáznak lázasan. Morajuk betölti a kis pinceklub minden zegét-zugát. Mennyezetig érő könyvespolcok mindenütt, még a mosdóban is, egy pulton újsághalmok, bakelitlemezek, beljebb retro hangulatú régi tonett székek és asztalok, egy kiállítás képei, fotók, rajzok, firkás falfeliratok. Az értelmiségi lét elmaradhatatlan kellékei. Igazi bohém háttér egy bohém fiatal író első, bemutatkozó prózakötetéhez.
Toroczkay András
A párizsias háttér nem más, mint a Nyitott Műhely a Ráth György utcában, a fiatal író Toroczkay András, aki nem mellesleg költő, zenész és kritikus is egy személyben, új könyve pedig a Búcsú Éhestől, amelyet március 31-én mutatott be Király Levente író, a Magvető Kiadó szerkesztője és a szintén író Horváth László Imre a szerzővel való baráti és közvetlen hangulatú beszélgetés keretében.
Az első kérdés természetesen magára a címre vonatkozott, azt próbálva kipuhatolni, körbejárni, megfejteni, miért is mindjárt búcsú az író első novelláskötetének a címe, és ki is az az Éhes? Megvallom a név engem is megragadott, eleve sokat sejtető, nem hétköznapi és ezért rögtön figyelemfelkeltő. A beszélgetés során lassan kibontakozott Éhes Miklós különös kiléte, s megszületésének körülményei. Megtudtuk, hogy egy kicsit Kosztolányi Esti Kornélja is megbújik benne, egy mai Esti Kornél, de akár Fernando Pessoa szelleme is lehetne, a portugál költőé, akinek csakúgy mint Estinek rengeteg énje volt. S nem véletlenül – mint ahogy Esti Kornél Kosztolányi alteregója – Éhes Miklós is valamelyest Toroczkay András alteregója, hiszen ezen az álnéven publikált az író egy ideig olyan lapokban, ahol kezdetben nem közölték verseit. Éhes azután az évek során egy sor tulajdonságot vett fel, fokozatosan alakult, töltődött, fejlődött a figurája. Így lett belőle végül egy világépítő regény hőse, persze kicsit eklektikusan. Vagy nagyon személyes hangvételű, vagy olyan mint egy robot, aki kimondja az igazságot – jellemezte a kötetet Horváth László Imre.
radnoti-szinhaz-jelenetek-egy-hazassagbol
Paranoiám, hogy ráismerhetnek az emberek magukra – vallja a szerző – de ez nem egészen így működik. Nem ennyire személyes. Sok ismerősének, haverjának a története, sőt a sajátjának szálai is szövődnek egybe olvasmányélmények, gyermekkori emlékképek sokaságával. A színhely Kotordpata, ami egy nem létező, kitalált hely, de akár valóságos is lehetne. Egy biztos, elképesztően benne van az Alföld erős aurája. Bármelyik született alföldi azonnal ráismerne. Ez is, mint a figurák, sokféle városból lett összegyúrva és újraépítve, újraélve mint ahogy a gyerekkor világa is, de a szerző korábbi munkahelyeinek hangulatával is elegyedik. Sok minden keveredik benne, ezért is tűnik eklektikusnak. Vannak részletek, amelyeket más művek ihlettek, például David Bowie Heroes című számának egy sora, de van benne utalás Chuck Palahniuk Harcosok klubja című regényéből is, de akár Hrabal, Flaubert vagy Móricz Zsigmond regényeinek atmoszférájára is ráismerhetünk. Horváth László Imre szerint a könyv eklektikus hangulatában nemcsak a popkultúra érződik, hanem mintha szociografikus is lenne, a költői erejű szöveg ellenére. Ugyanakkor a science fiction és a fantasie határait is súrolja egyes motívumok (pl. Atlantisz) vissza-visszatérésével, a szereplők gazdag képzelőerejével, ami nyilván tudatos megnyilvánulás. Végül is bárkinek lehet képzelőereje, elképzelése a világról, arról, hogy mit hoz a jövő. A szerző elárulta, hogy az ismert amerikai sci-fi író, Frank Herbert Dűnéjéből is átemelt egy részt, arról, hogyan lehet például a félelmet kikerülni.
Király Levente, Toroczkay András, Horváth László Imre
„Az apokalipszisnek nem voltak feltűnő jelei. Habár persze miféle apokalipszis az, ami után minden megy ugyanúgy tovább. Véget érhet-e a világ vajon, ha utána folytatódik? A hó például akkor is csak békésen, csendben esett, mint az addigi teleink bármelyikén, vagy azután bármikor. Az utolsó napok csak utólag lepleződnek le, csak utólag tűnnek utolsónak. És csak a túlélőknek. Mint mikor az olvadt latyak alatt a kutya gumicsontja felbukkan. Az utolsó pillanatig láthatatlan. Aztán később csak arra tudsz gondolni, hogy mindvégig ott volt a szemed előtt, csak valami, talán éppen a semmi, a fehérség, az üresség eltakarta. Elaltatta a figyelmedet. Könnyű persze utólag érteni az ideges vibrálást, ami körülveszi ilyenkor a tárgyakat … (részlet a kötetből).”
Néha magának a valóságnak az ábrázolása eleve szürrealitást eredményez. Egyszóval sokféle regiszter van a könyvben, sok tér, tematika, stílus. A kisvárosi hangulatot időnként pesti történetek, nagyvárosi képek színesítik. Így a novellafüzér a regényi jellemzőket sem nélkülözi. Éhesről is egyre többet megtudunk, eleinte mintha nem is létezne, azután a végén mégis nagyon erős szerepet kap – összegezte a karakter lényegét Király Levente.
Toroczkay András március végén a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Búcsú Éhestől című novelláskötete nem kevesebb, mint tíz év munkájának terméke. Kiváló, élvezetes, szórakoztató olvasmány. Ajánlható mindenkinek, aki szereti a magyar kortárs irodalmat, a humort, a fiatalosan lendületes, fordulatos történeteket, amelyek néha kicsit álomszerűek, néha nosztalgikusak vagy költőiek, groteszkek vagy ironikusak, de mindig lebilincselők, és nagyon is a máról és a mának szól.
A könyvbemutatón a zenei aláfestést a könyvből felolvasott részletekhez a Mandarin Brothersből Németh Szabolcs balladaszerű, lágy, sejtelmes akusztikus gitárjátéka szolgáltatta. Így volt kerek az egész.
(Toroczkay András 1981-ben született Budapesten. Költő, zenész. Verseket, novellákat, interjúkat és kritikákat 2007 óta folyamatosan publikál az ország rangosabb folyóirataiban és online felületein. Első verseskötete Napfényvesztés címen jelent meg a Magyar Napló Kiadónál.)
Fotók: Korhut Lili
Varga Bótos Anna