Karajan és Bernstein egykori asszisztense, Thomas Sanderling vezényli a Nemzeti Filharmonikusokat 2015. március 18-án a Művészetek Palotájában, amelynek programja Mozart A-dúr zongoraversenye, K. 488 és Bruckner VII. szimfóniája lesz.
Az est karmestere szinte valamennyi jelentős európai zenekart vezényelte már, több mint két éve a Nemzeti Filharmonikusok együttese az ő vezetésével adta elő Stravinsky és Prokofjev műveit. „Nagyon élveztem a próbát, ez egy kitűnő zenekar, nagyon profik. Gyorsan megvalósítják, amit kérek tőlük. Semmi sem hozza zavarba őket, mindenre képesek és ugyanez igaz a kórusra is.” – értékelte Sanderling a Nemzeti Filharmonikusokat.
Mozart és Bruckner? Valóban, a két zeneszerző nem gyakran kerül egymás mellé koncertműsorokon, de a szembetűnő különbségek ellenére a hallgató bizonyára kapcsolatokat is felfedez a két zenei univerzum között. Ez már csak azért sem lehetetlen, mert mindkét alkotó a német-osztrák zenei hagyományok folytatója, szülőhelyeik, Salzburg és a Linz melletti Ansfelden alig száz kilométerre fekszenek egymástól.
Wolfgang Amadeus Mozart két A-dúr zongoraversenyt komponált. Az egyik, a K. 414-es számú darab 1782-ben, a zeneszerző legsikeresebb alkotóperiódusának kezdetén keletkezett, a második, a K. 488-as ugyanennek a ragyogó korszaknak utolsó évében, a Figaro házassága komponálása közben, 1786. március 1-ére készült el. Az A-dúr hangnem Mozartnál nem túl gyakran, s inkább késői műveiben fordul elő. Jól körülhatárolható karaktert hordoz: derűs, napsugaras hangvétel és lírai dallamosság jellemzi – a 488-as zongoraverseny nyitótételében például nem csak a melléktéma, de már a főtéma is ezt a hangvételt intonálja. Az egyik legszebb Mozart-zongoraversenyt Fülei Balázs szólójával hallhatjuk; a mindössze harmincegy éves művész ma már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kamarazene tanára is. Fellépett többek között a bécsi Konzerthausban, az amszterdami Concertgebouw-ban, valamint bemutatkozott a New York-i Carnegie Hallban. Junior Príma-díjjal tüntették ki 2010-ben, 2011-ben Artisjus-díjban részesült, 2012-ben pedig a Solti Alapítvány elismerését kapta meg.
A program második felében az a Bruckner-szimfónia hangzik el, amely dallamosságának, megragadó hangulatainak köszönhetően méltán a legnépszerűbb mind közül. Bruckner 1881. szeptember 23-án fogott bele VII. szimfóniájába, éppen húsz nappal a VI. befejezése után. Az ötvenhét éves zeneszerző néhány hónappal korábban aratta életének első komoly sikerét, amikor Richter János a Bécsi Filharmonikusokkal előadta a IV. szimfóniát. (A II.-at és a III.-at a Filharmonikusok korábban elutasították.) Ekkor már tizenhárom esztendeje tanított orgonát, ellenpontot és összhangzattant Bécsben; tanítványai között ott volt a tizenéves Gustav Mahler is. Az előző évben (1880) Svájcba utazott orgonakoncert-turnéra, és Genfből vonattal Chamonix-ba ment, hogy közelről lássa a Mont Blanc-t. Az Alpok legmagasabb csúcsa valószínűleg sokat járt az eszében, amikor a VII. szimfónián dolgozott – habár Ő erről nem beszélt – nem lévén a szavak embere. Az első tétel komponálását félbeszakítva írta meg a Scherzót, melyet, úgy látszik, könnyebb zeneszerzői feladatnak tekintett. A scherzo első vázlatainak befejezése után, 1882 júliusában Bayreuthba utazott Wagner Parsifal-jának bemutatójára. Ekkor látta utoljára a Mestert. Bécsbe visszatérve vette fel újra az első tétel fonalát, és talán nem meglepő, hogy végleges formájában ez a tétel számos (világos vagy rejtett) Wagner-idézetet és utalást tartalmaz. Bruckner 1883 szeptemberének első napjaiban fejezte be VII. szimfóniáját. Nikisch Arthur, a kor nagy karmestere, két zongorán eljátszotta a művet Bruckner tanítványának és lelkes propagátorának, Josef Schalknak a társaságában. Azonnal eldöntötte, hogy előadja a szimfóniát a lipcsei Gewandhaus Zenekarral. A bemutatót több más előadás követte Európa és Amerika számos városában. Ez volt Bruckner életének legnagyobb sikere. A zeneszerző II. Lajos bajor királynak, Wagner egykori jótevőjének ajánlotta a szimfóniát, és az uralkodó elfogadta a dedikációt. Bruckner büszkén újságolta egy barátjának, hogy Hermann Levi Wunderwerk-nek („csodadarabnak”) titulálta a VII. szimfóniát, és előadását karmesteri pályája csúcsának nevezte (nem megvetendő szavak attól a karmestertől, aki a Parsifal ősbemutatóját vezényelte!).
2015. március 18., 19:30 Művészetek Palotája – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Mozart: A-dúr zongoraverseny K. 488
Bruckner: VII. (E-dúr) szimfónia
Vezényel: Thomas Sanderling
Közreműködik: Fülei Balázs (zongora)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Következő hangversenyünk:
2015. március 21., 18:00 Nemzeti Filharmonikusok próbaterme
Próbatermi vendégség – kamarazenei hangverseny
Házigazda és vezényel: ANTAL MÁTYÁS karigazgató
Hindemith: Szólószonáta gordonkára no. 3, op. 25
Giles Farnaby: Szvit
Willem De Fesch: Szonáta
Jacques Charpentier: Prelűd és allegro
Martinu: Kvartett
Szentpáli Roland: Ballada
Vezényel: Antal Mátyás
Közreműködik: Papp Dániel (I. hegedű), Miczki Rita (I. hegedű), Balogh Enikő (brácsa), Deák György (cselló), Pertorini Rezső (cselló), Sztankov Iván (nagybőgő), Bizják Dóra (zongora), Dinyés Soma, Romhányi Áron (zongora), Szentpáli Roland (tuba)
Valódi csemegék kerülnek terítékre ezen az esten, ráadásul olyan művek, amelyek rendszerint elkerülik egymást a hangversenyeken. Öt évszázad kompozícióit öleli fel a koncertprogram. A műsor első felében a historikus hangszerek specialistája, a zenekar többszörös nemzetközi versenygyőztes tubása, Szentpáli Roland különleges, historikus hangszereket szólaltat meg, aki a korabeli mélyrézfúvós hangszerek mindegyikén játszik. Jacques Charpentier művét például egy 110 éves szaxkürtön adja elő, amelyet Sax készített. Saját szerzeményét – a vonósnégyesre és tubára komponált Balladát – Anton Meinl, a 250 éves hangszer-manufaktúra tulajdonosának 80. születésnapjára írta, amely azóta többször is elhangzott a Sydney Camerata előadásában. A műsor elején a XX. század első felének egyik legjelentősebb német zeneszerzője Paul Hindemith ritkán játszott alkotásai közül csendül fel az 1922-ben komponált, rendkívüli előadói felkészültséget igénylő Csellószonáta.
Sok szeretettel várjuk hangversenyeinkre!