Ne tagadjuk – mi nők szeretjük, ha néha kicsit kényeztetnek bennünket. Persze legjobb lenne, ha ez minden nap így lenne. De ha nem is minden nap, legalább évente egyszer… s akkor máris reménykedhetünk a gyakoribb folytatásban. Azért valljuk be, jólesik az az egy szál virág, az a kis figyelmesség, hozzá az a szégyenlős, bátortalan mosoly a szájszögleten. Egyszóval kellenek az ünnepek, egy kis fény a hétköznapokban, egy percnyi megállás, egy hitvesi, baráti, kollegiális puszi, ölelés, meleg kézszorítás, hozzá egy kortyintás hűs pezsgő. Ne szégyelljük, jó, hogy ezen a napon minden mirólunk szól. Mert ez a nap a szokásos megemlékezéseken, történelmi visszapillantásokon, a nők múltbeli és jelenlegi helyzetének, egyenjogúságának, a nők munkába állásának, családi, párkapcsolati és munkahelyi problémáinak elemzésén túlmenően valami mást is hoz és mást is jelent, valami márciusi tavaszi zsongást is, friss, szellős, levegős, illatos megújulást, az első napsugarak melegét, a virágcsokrok szeretetét, a nőiség szépségét, s ennek a szépnek a tiszteletét, főhajtást a lányok, asszonyok, anyák, a teremtés és az élet előtt. A nő előtt, legyen akár idős vagy fiatal, egyszerű családanya vagy harcos szüfrazsett, politikus vagy tudós. Mert van mit és van kiket ünnepelni, van kikről és van bőven miről beszélni kifogyhatatlanul.
A nőt, a női szépséget állította a középpontjába Dragan Ilić Di Vogo belgrádi festőművész tárlata is, amely nem véletlenül, éppen a nőnap előestéjén, március 7-én nyílt meg a Szerb Kulturális és Dokumentációs Központban. Dragan Ilić Di Vogo egyike a legkiemelkedőbb szerb kortárs képzőművészeknek, s az ún. mágikus realizmus egyik leghitelesebb kelet-európai képviselőinek. Az 53 esztendős művész immár 25 éve van a pályán, s azóta számos önálló kiállításon mutatkozott be hazájában és a világ nagyvárosaiban. Budapesten kiállított képein szinte kivétel nélkül fiatal lányok vagy érett nők a főszereplők fényképszerűen realista ábrázolásban, kecsesen pózoló aktként vagy lírai portré formájában, szürrealisztikus és misztikusan fantasztikus háttérrel, rengeteg virág, inda, meanderként tekergő díszlet között, ellentétpárként gyakorta sziklás, homokos, sivár vidék, fantáziát megmozgató képzeletvilág perspektívájában. Színei élénkek, tiszták, romantikusak és vidámak. A szépség, a fiatalság, az életszeretet, a szerelem emelkedettsége sugárzik vásznairól. Dejan Đorić ismert szerb művészettörténész kritikus szerint „Dragan Ilić Di Vogo számára a festészet gondolati problémát, rituálét és a boldogság keresését jelenti. Művészete esztétikai metamorfózison keresztül megy végbe, mint amikor a kígyó megszabadul a bőrétől és az elejtett réteg alól feltárul egy új csoda. A már meglévő lerombolását jelenti, hogy az unalomig ismételt és megszokott helyén feltűnjön az új, ragyogóbb képzelet, annak minden friss elemével. Számára a változás állapot és lehetőség a művészeti alkotás retrospektív szemléltetésére. Képein az örökkévalóság szimbólumai is megjelennek: antik szobrok, az emberi test szoborszerű felfogásban, angyalok, szüzek, szépségük teljében lévő nők, aktok, templomok, romok, antik szentélyek, szárnyak, virágok, gyermekek, hattyúk. A képzőművészet eszközeivel jeleníti meg az emberi test és lélek tökéletességét, a nőt, mint az isteni bölcsesség és a szakrális erotika megtestesítőjét. (…) Di Vogo személyes és alkotói nagysága pedig éppen abban rejlik, hogy az isteni tanítások mentén keresi a szépséget, pontosabban az elveszett, ideális szépséget a világban.” A nők ünnepén kívánni sem lehetne méltóbbat a műalkotás mindent átható, ezoterikus kisugárzásánál. A tárlatot Gyurity Milán, a Szerb Kulturális Központ igazgatója és Dejan Ristanović, a belgrádi Helena Galéria munkatársa nyitotta meg. A koordinátor Gyurity Diana volt. A kiállítás március 23-áig tekinthető meg.
A Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ A nő mint inspirációforrás mottójú nőnapi ünnepségének másik ajándéka egy vidám, kicsit fanyar humorú, vérbelien nőies szórakoztató színielőadás volt, a Dušan Radović regénye alapján született Női csevejek című monodráma bemutatása Milena Stošić szerbiai színésznőnek, a Bora Stanković Színház művészének ragyogóan eleven és erőteljes tolmácsolásában. S hogy miről is cseveghetnek a nők így egymás között? Nem nehéz kitalálni: mi másról is beszélgethetnének, mint a férfiakról, a szerelemről, a szerelem és házasság labirintusának útvesztőiről, apró praktikákról, női leleményről, s mindarról az igyekezetről, hogy az életünket a buktatók, hullámhegyek és hullámvölgyek közepette is szebbé, élhetőbbé, szerethetőbbé varázsolják. A darab egy televíziós műsorvezető szemszögéből szellemesen mutatja be, mi nyomja legjobban a ma leányainak és asszonyainak érzékeny lelkét.
A kulturális program után következett a meglepetés, amikor is hölgyek tartogattak meglepetést a hölgyeknek, méghozzá a Szamos Marcipán hölgyei: a család immár harmadik generációját képviselő Szamos nővérek jóvoltából minden jelen lévő hölgy egy kis csomagocska boldog tulajdonosa lehetett, benne a cég legelső receptúrája alapján készült marcipán szívecskével és egy flaska Szamos Marcipán Likőrrel. Szamos Lívia köszöntő beszédében azt is elárulta, hogy a céget alapító nagypapa, Szavits Mladen (későbbi nevén Szamos Mátyás) szentendrei szerb gyökerei vonzzák a szerb közösséghez és kultúrához.
A délszláv művészet bemutatkozását a szerb gasztronómia bemutatkozása követte. A műsor utáni állófogadáson a vendégek a 400 étterem és bár jóvoltából belekóstolhattak a csevapcsicsa hamisítatlan ízeibe az elmaradhatatlan vöröshagyma, ajvár és lepénykenyér kíséretében, a szendvicseket pedig padlizsán- és avokádókrém, szárított paradicsom, házi pástétom meg lazacszeletek tették ínycsiklandóan változatossá. Az eper díszítésű poharakban felszolgált pezsgő nemcsak a szomjat oltotta, de esztétikai érzékünknek is nagyon imponált. S hogy falatozás közben senki se lankadjon, a vendégmarasztaló muzsika sem maradt el: Toma Marjanović régi szerb dalokat adott elő saját gitárkísérettel bensőséges, családias hangulatot varázsolva az ünneplők és ünnepeltek köré. Elvégre az ünnep is úgy jó, ha megadják a módját. A Szerb Kulturális Központ valóban kitett magáért, kellemes, tartalmas és emlékezetes programot szervezett a szebbik nem tiszteletére. Köszönjük a hölgyek nevében is.
Fotók: Szabó Bodgán, forrás: Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ
Varga Bótos Anna