Kurt Jooss világszerte repertoáron tartott balettjén dolgozik tovább Gergye Krisztián, Laura Vogel pedig az életöröm mibenlétét kutatja a MU Terminál táncosaival. A társulat idei B estje február 27-én 20 órától, február 28-án és március elsején pedig 18 órától látható a MU Színházban.
Laura Vogel: Zeit For Life!
Gergye Krisztián: „A ZÖLD ASZTAL Projekt” – második felvonás
A február 28-i és március 1-jei est további szereplői a TerMini Gyermek Tánccsoport.
Zeit for life
Laura Vogel Svájcban élő német koreográfusnő. A MU Terminál táncosai számára készített alkotásával olyan utazásra hívja a nézőt, mely során a következő kérdésekbe botlunk:
Honnan jövünk? Hová tartunk? És legfőképpen abba, hogy: Mi az a varázslatos űr, amely e kettő közt tátong?
Életöröm!
Három Nő… Zeist For Life!!!
Előadók: Barabás Anita, Halász Csilla, Hoffmann Adrienn
Látvány / Fény: Fejes Ádám
Jelmez: Hoffmann Adrienn
„A ZÖLD ASZTAL Projekt” – második felvonás
– Kurt Jooss: The Green Table / Haláltánc nyolc képben című klasszikus balettje nyomában –
Rendező/ Koreográfus/ Látvány: Gergye Krisztián
Alkotótárs: Fejes Ádám
Szereplők, táncosok: Hoffmann Adrienn, Halász Csilla, Barabás Anita, Bodor Johanna, Melkvi Bea, Sipos Viktória, Tárnok Marica, Fejes Ádám, Gergye Krisztián
Zenei szerkesztő, előadó: Zombola Péter
Jelmez: Béres Móni
Maszk: Károlyi Balázs
Koreográfus asszisztens: Hoffmann Adrienn
Fény: Katonka Zoltán
Produkciós vezető: Bogdán Zenkő
„A modern balettművészet emblematikus alkotása Kurt Jooss: The Green Table című előadása, melynek bemutatójára 1932-ben került sor Párizsban. A zöld asztal a német expresszionizmus esztétikáját követő történelmi és társadalmi jelentőséggel bíró pacifista balett.
A Zöld asztal mind tematikáját (politika, háború, haláltánc), mind formanyelvét tekintve megkerülhetetlen alkotás. A jelen kontextusában, a lehető legszabadabb színházi nyelven reflektálni erre az örök érvényű műre a lehető legizgalmasabb kihívás. Nem párbajra, hanem múltunk és jelenünk értelmezésére, és a hatalommal való viszonyaink tisztázására.” (Gergye Krisztián)