A mai napon van az évfordulója annak, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban befejezte a minden magyar által ismert költeményét: a Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból címűt. Ennek tiszteletére a rendszerváltozás évében kinevezték a magyar kultúra napjának január 22-ét. Nem kisebb céllal, mint, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének. Nem feledkezhetünk el arról, hogy a globalizáció világában, a XXI. században is fel kell mutassuk és tovább kell adjuk a magyar kultúrát – így múltunkat – idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
Elődeink és kortársaink és egyben a mi mindennapjainak átszövő kulturális értékek méltó megemlékezésére ma, 2015 január 22-én (is) rengeteg program várja az érdeklődőket a fővárosban és vidéken is.
Kölcsey Ferenc 1834-ben unokaöccséhez írt művének* mondanivalója – és az itt idézett kezdő sorai – bizonyítják a világ minden külső változása sem változtathatja meg azt ami örök:
„Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is; gazdag forrást nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk; de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhez kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött.”
*Parainesis Kölcsey Kálmánhoz
Tóth Judit Nikoletta