A közép-európai folklórra építkező Vodku Zenekar újabb – garantáltan teltházas – Cseh Tamás estre készül január 21-én a MOM Kulturális Központban. Bata István énekes gitárossal a művészhez és munkásságához fűződő viszonyáról és zenekarának terveitől beszélgettünk.
– Pár nap múlva újra Cseh Tamás estre készültök a Vodku Zenekarral a Get Closer koncertsorozat keretein belül. Nagyon rövid idő alatt minden jegy elkelt… Mit gondolsz, miért van még mindig ilyen aktualitása Cseh Tamásnak és a dalainak? A személyiségéből fakad, vagy a dalok mondanivalója miatt van ez inkább? Egyáltalán lehet-e ezt a kettőt külön kezelni?
– Cseh Tamás dalai Magyarországon legalább két generáció számára a mindennapi létezés természetes kellékei, mint a reggeli kávé vagy az esti sör. Sokan mondják, hogy rétegműfaj, mégis mindenki ismeri. Talán nem is az egyes daloknak van jelentőségük önmagukban: együtt alkotnak olyan vásznat, amelyre a huszadik század utolsó évtizedeinek Magyarországát festették. Bereményi Gézán kívül nem ismerek más olyan magyar szerzőt, akinek a szövegei ennyire egységes és részletes világképet rajzolnak fel, kivéve talán az egyetlen Lovasi Andrást. Az ilyesmi pedig nem egynyári műfaj.
Az aktualitás is kézzelfogható: koncertjeinken, ahol a Vodku Zenekar tagjaiból alakult trió játssza Cseh Tamás dalait, rengeteg a fiatal, akiknek nincsenek emlékeik a 70-es 80-as évekről, mégis minden este ott ülnek velünk és éneklik a dalokat. Ez nem magyarázható pusztán a „történelem” iránti érdeklődéssel.
A Bereményi-szövegeket azonban nem lehet különválasztani Cseh Tamás személyiségétől és előadásmódjától. Ezért is tartjuk nagyon fontosnak, hogy amennyire képességeinkből telik, a dalok a mi előadásunkban is úgy szólaljanak meg, ahogyan azokat a lemezeken halljuk, és ahogyan Cseh Tamás koncertjein az agyunkba vésődtek.
– A Vodku Zenekar a pályafutás alatt találkozott Cseh Tamással színpadon vagy közös rendezvényen?
– Nem emlékszem, biztosan volt olyan alkalom – ha máshol nem, hát a Művészetek Völgyében – ahol mi is, ő is fellépett. Az viszont rendszeresen előfordul, hogy a koncertjeink után a közönségből többen elmondják, hogy pár éve Tamás ugyanott ült, ahol mi. Ezekben a beszélgetésekben aztán felelevenednek a vele kapcsolatos emlékek, történetek, és ilyenkor „minden kéz pohárra tapad”. Nagyon szeretjük az ilyen estéket: ilyenkor azt érezzük, hogy valamennyire talán sikerül befoltoznunk a szakadást, amely Tamás halálával támadt az életünkön.
– Kiket hívtatok meg az estre? Mindenkinek van valami kötődése a művészhez?
– Noha jellemzően kisebb klubokban, a közönséggel testközelben tartjuk ezeket az estjeinket, időről-időre felmerül az igény, hogy másokkal is osztozzunk abban az örömben, amit Cseh Tamás dalainak előadása jelent. Fontos azonban, hogy ez a közös muzsikálás – amely legalább annyira közösségi élmény, mint zenei produktum – a barátainkkal történjen. Tompos Kátyával a Vodku zenekar tavaly nyári lemezbemutató koncertjén már dolgoztunk együtt, Rudolf Péterrel a Radnóti Színház Holt lelkek előadásában álltunk egy színpadon. Keresztes Tamással a Katona József Színházban volt közös koncertünk. És hogy az este családias jellegét tovább erősítsük, meghívott vendégeink között lesz Nagy-Kálózy Eszter, Jordán Adél és Hámori Gabriella is. És hogy a kérdés második felére is válaszoljak: igen, Cseh Tamáshoz mindenkinek van valami kötődése.
– Tavasszal és nyáron milyen nagyobb fesztiválon, rendezvényeken találkozhat még a közönség ezzel a Cseh Tamás esttel?
– A tavasz és a nyár sajnos még elég messze van. Érkeznek felkérések, de biztosat még nem állíthatunk. Januárban viszont – hiszen 22-e Tamás születésnapja és a magyar kultúra napja is egyben – szinte minden nap játszunk valahol. A MOM mellett a közönség hallhatja a triót Nagykanizsán, Csornán, az Erzsébetligeti Színházban, Szigetszentmiklóson, és természetesen hazai pályánkon, a Lámpás klubban a Dob utcában.
– A tavalyi, Még egy kör című Vodku lemez dalait részben az elmúlt 22-23 év munkásságából válogattátok és gondoltátok újra. Készültök valami újjal ebben az évben is a közönségeteknek?
– A zenész keze és feje egy pillanatra sem áll le. Több tervünk is van erre az évre, ezekről bővebb részleteket babonából nem mondanék, de már íródnak a dalok egy új műsorhoz, és egy világhírű költő-énekes dalainak a megidézésére is készülünk.
– Egy régebbi interjúban azt nyilatkoztad külföldön szinte sikeresebbek vagytok. Mi lehet ennek az oka? Miben más ott a közönség? Összetétele, korosztály? Vagy csak egy egységes hozzáállás különbözteti meg a közönséget? Lesznek idén is külföldi vendégszereplések?
– Semmiképpen nem szeretnénk panaszkodni, vagy a mellőzött, meg nem értett zenekar szerepében tetszelegni. Az itthon koncertjeinken mindig csodás a közönség, és remek a hangulat. A legszebb emlékeket őrizzük például a tavaly nyári lemezbemutató koncertünkről, amelyre a Városmajori Szabadtéri Színpadon került sor, csodás estét töltöttünk Egerben a Kaláka Fesztiválon is, a Dob utcában található Lámpás klubban havi rendszerességgel rendezett budapesti klubkoncertjeinken pedig mindig nagyon nagy a buli (legközelebb egyébként január 31-én, szombaton várjuk a közönséget a Lámpásba). Arról van szó mindössze, hogy a magyarországi koncertlehetőségek – különösen az általunk is művelt folk-, world-, etno műfajban – eléggé szűkösek, a jelentősebb zenei fesztiválokra jellemzően ugyanazt a néhány már bevált – egyébként legtöbbször valóban kiváló – előadót hívják meg. Ez tulajdonképpen érthető, a szervezők nem szívesen kockáztatják meg viszonylag ismeretlen zenekarok szerepeltetését a mai világban, ahol a látogatószám, a jegyeladás, a bevétel mindenek fölött áll. Profi menedzsment nélkül ebbe a körbe szinte lehetetlen bekerülni, márpedig a Vodku ilyennel – néhány rövid és eléggé kudarcos időszakot leszámítva – soha nem rendelkezett.
A külföldi koncertek esetében annyiban más a helyzet, hogy meghívóink és a közönség is tudja: ez a koncert talán az egyetlen alkalom arra, hogy meghallgassa a dalainkat, megszerezze a lemezeinket. Ehhez járul még a „külföldiség egzotikuma” és a hazánkhoz kapcsolódó kultúrtörténeti holdudvar, amelyben – egy rövid időre – zenekarunk Mátyás királlyal és Petőfivel kerül egy csoportba. Különösen igaz ez a távolabbi országokra, például Mexikóra, ahol szinte mindig több százas, több ezres lelkes közönség előtt játszottunk.
Hogy idén lesznek-e ilyenek, nem tudjuk. Az biztos, hogy mi készen állunk, a képzeletbeli utazóbőröndünkben ott van az útlevél és a fogkefe.
– A Radnóti Színház ebben az évadban is a társulat aktív zenei tagjaként tekint rátok. Melyik darabokban vagytok jelen pillanatnyilag? Van újabb felkérés?
– Az elmúlt tíz évben a Radnóti Színház hat előadásában, Csehov, Krleza, Gogol, Osztrovszkij darabjaiban működtünk közre zeneszerzőként, dalszövegíróként és előadóként, valamint nyolc alkalommal önálló koncertet is adtunk a színházban. Ezek közül az előadások közül jelenleg a Szabó Magda Bárány Boldizsár című verses meséjéből készült előadás van műsoron, immár öt éve, és túl a 150. előadáson. A színházi munka az életünk izgalmas és inspiráló részévé vált, és bár jelenleg nincs új felkérésünk, bízunk benne, hogy ami késik, nem múlik.
Tóth Judit Nikoletta