Alig tudom pár szóra elkapni Andreit, nem is csoda, hiszen sokan összegyűltek, többek között egykori csoporttársak, alkotótársak, potenciális vevők, utcáról betérők, hogy köszöntsék a fiatal, ambiciózus művészt és gratuláljanak önálló kiállításához, amely Ultima Thule címmel nyílt meg január 14-én a Tat Galériában. Bretus Imre, a Tat Galéria alapítója és vezetője, illetve Völgyi Anna, aki többek között a galéria nemzetközi, társadalmi, civil kapcsolat építésének irányítója, a 2013-as tavaszi Országos Tudományos Diákköri Konferencián figyeltek fel Hegedus Ioan Andreire. A kortárs művészettel foglalkozó galéria kiemelt fontossággal kezeli, hogy megfelelő csatornát és lehetőséget nyújtson alkotóknak, ahogyan honlapjukon is olvasható: „A Tat fontos célja, hogy folyamatosan kutassa a különleges alkotókat, felhívja rájuk a figyelmet.”
Pataki Tibor, Hegedus Ioan Andrei és Völgyi Anna – Ultima Thule: Hegedus Ioan Andrei kiállításmegnyitója a Tat Galériában 2015. január 14-én. – Fotó: Stuhl Ágnes
Ultima Thule: Hegedus Ioan Andrei kiállításmegnyitója a Tat Galériában 2015. január 14-én. – Fotó: Stuhl Ágnes
Hegedus Andrei kiállítását Pataki Tibor grafikusművész nyitotta meg, akit Andrei mentorának is tekint. Pataki lényegre törően rámutatott arra, hogy Hegedus jelenlegi kiállítása kísérletezésének egyik állomása, de mindenképpen egy lényeges pontja. Pataki beszédében kiemeli a kiállítás egységességét, amit többek között a tájképfestészet műfaja teremt meg, ami mindig is „valami nagyon alapvető ősi jelentést hordozott”. Az utazás motívuma hangsúlyos szerepet kap a kiállítás tematikájában, amire már a cím is utal. Az Ultima Thule egy misztikus, valós vagy elképzelt szigetre utal, melyet a feljegyzések mindig Európa legészakiabb pontjára helyeznek. Ahogyan Pataki mondja: ha kikapcsoljuk a turista effektust, mely alatt a tájak idillikus ábrázolását érti, akkor közelebb kerülünk a nagy impresszionisták által járt úthoz. „A valóság külső képe (…) átalakul belső képpé. Hegedus Andrei olyan helyeken jár képzeletben, ahol az ég magasabb és a Föld mélyebb (…), mint ha a világ régóta fennálló rendje -a fent és a lent kettéosztottsága- újragondolásra szorulna.”
nemzeti-studio-50-pesti-magyar-szinhaz-2016-junius-11-2-fotok-komaromi-richard
Miután sikerült Andreit elcsípnem néhány szó erejéig, megkértem, hogy mutassa be az egyik szívéhez közelebb álló festményét. A kiállított festményektől alapvetően sötétebb alkotásra esett a választása és az izlandi Eyjafjallajökull vulkán címét viseli. Beszélgetésünkben Andrei rávilágít arra, hogy a kiállítás anyagát egy izlandi fotóalbum inspirálta és lenyűgözte Izland misztikussága, rejtélyessége, ahogy a természetben fellelhető kontrasztok, mint például a vulkán forrósága és a jeges tájék, a gleccserek egy vidéken vannak jelen; tehát az, hogy milyen ősi erők zajlanak a szigeten. Ez volt az első műve ebből a sorozatból. Arra is felhívja a figyelmet, hogy mindegyiken fellelhető egyfajta központosított kompozíció, amely az ő voyeur tekintetére utal, hiszen Andrei az egyedüli külső megfigyelője az albumban található izlandi tájnak, az album egyik „kukkolója”, ám ahogyan Pataki is mondja, ez belső képpé alakul és az izlandi fotók láttán Andrei saját érzéseivel keveredik. Ezt a rendkívüli megoldást tovább viszi a kiállító térben jelenlévő aktív befogadó, aki szintén saját belső képévé érleli az alkotó elképzeléseit. Ezt talán Björk, izlandi énekesnő szavai foglalják össze a leginkább: „Van néhány dolog az életben, amit még a legjobb barátod sem tud megérteni, de te képes leszel megtalálni az ideális könyvet vagy meghallgatni a helyes dalt, és megérted.” – vagy azt a festmény.
A kiállítás még február 5-ig tekinthető meg a Tat Galériában (1052 Budapest, Semmelweis utca 17.)
Stuhl Ágnes
Hegedus Ioan Andrei
1989-ben született Máramarosszigeten, Romániában. Gyermekkorát szinte végig ott töltötte, majd családjával Budapestre költöztek. Itt kezdte el az általános iskolát is, amelyet Mezőberényben folytatott, és itt kezdte meg grafikai tanulmányait is Papp Zoltán grafikusművésznél. 2009-ben Békéscsabán érettségizett a helyi Művészeti Gimnáziumban alkalmazott grafika – képgrafika szakon, és ugyanebben az évben nyert felvételt a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Rajz- Művészettörténet Tanszékére, ahol festő szakirányon végzett 2013-ban, Szabó Tamás, Roskó Gábor és Gál Lehel tanítványaként. 2009-ben és 2012-ben is a Művészeti Diákköri Konferencián III. helyezést ért el, utóbbin festészet, fotó és tűzzománc kategóriában is, s ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatán a II. majd 2014-ben az I. díjat is elnyerte. 2010-ben jelen volt a Csongrádi Művésztelep alkotói között, Szegeden 2011-12-13-ban is volt egyéni kiállítása, emellett pedig számos csoportos kiállításon szerepeltek művei a városban. 2011-ben a III. Kis Képek Nemzetközi Kiállításon vett részt Szerbiában, s ugyanebben az évben a Kortárs Művészeti Kiállításon Rómában.